Nyugaton az 1980-as és '90-es években sorra mentek a 140mm-es lövegfejlesztések. Franciák, németek, amerikaiak de még a svájciak is dolgoztak ilyenen. Aztán jött a hidegháború vége, és mindenki azt mondta, hogy most nem időszerű egy ilyen váltás, mert nincs pénz rá.
A félelmetes az, hogy még így is nagyjából 30-35%-ot emelkedtek a lőszerek bevallott átütési értékei a fejletebb lövedékeknek (és néhol a hosszabb 120mm-es lövegnek) hála.
Hogy game-changer lenne egy 140 vagy 152mm-es lövegű harckocsi? Igen. De utána ezt a másik oldal is meglépi, és hopp, ott találod magad, hogy az ellenfél is olyan szintű löveggel lő rád, mint te rá. És ha csak valami világméretű csoda nem történt az anyagtechnológiában, akkor az Armata teknője se bírna ki egy 130 vagy 140mm-es nyugati malacot, ahogy egy Abrams vagy Leo2 sem egy 152mm-es orosz malacot...
Ez olyan, mint amikor az elektromos autóktól azt várják egyesek, hogy a világból is kimenjenek egy töltéssel, egy diesel-autótól meg azt várják, hogy kamillaillatú hegyi levegőt eregessen a kipufogóból. Valahogy mindig olyat várnak el egyesek egy technológiától, amire nem jó.
A T-14 Armata egy harckocsi. Az a dolga, hogy az ellenséggel frontálisan, direkt célzással vegye fel a harcot. Ezért ennek megfelelő a páncélzata, ennek megfelelő a fegyverzete, ennek megfelelő a kialakítása, ennek megfelelő a mozgékonysága.
A indirekt tüzérségi tűztámogatáshoz nem jó, mert ott a tömeg legnagyobb része nem a páncélzatra és a mozgékonyság biztosítására megy el, hanem a lőszerre és a lövegre. Az a célja, hogy relatíve mozgékony legyen és az ellenséges tüzérségi tűzcsapás repeszhatásától azért ne essen ki a harcból (ha telibe kapja egy 155m-es gránát, akkor egy T-14-es Armata is szilveszteri tüzijátékká megy át...).
Miért akarsz ekkor egy olyan T-14 Armata-mutánst, amely a plusz lőszer és a nagyobb löveg miatt nehezebb lesz, ami miatt veszít a mozgékonyságából, de még így se tudna annyi lőszert magával vinni, mint egy MSzTA. Harckocsinak rosszabb lesz, de legalább önjáró ágyútaracknak se lesz jó.
Nem arról van szó, hogy nem lehetne megcsinálni, csak közben nézd meg, hogy a "valódi" multifunkciós vadászgépek megjelenésével mi történt: addig voltak zseniális elfogó-vadászgépek, amelyek gyorsak voltak, mozgékonyak voltak, viszont nem vittek magukkal többet, mint 4 légiharc rakéta. Mellettük voltak könnyű bombázógépek, amelyek lassúak voltak, de rengeteg bombát tudtak elvinni magukkal. Mindkettő a saját feladatát tökéletesen ellátta, de a másik feladatát nem tudta volna rendesen ellátni. A multi-feladatú gépek mindkettőben jók voltak, de mindenből engedtek egy kicsit. A felvázolt T-14 Armata Harckocsi-Ágyútarack is ilyen lenne. Rohadt drága lenne (feltehetően drágább, mint egy T-14 és egy feltételezett T-17 152mm-es önjáró ágyútarack variáns együtt), de legalább picit rosszabb is lenne mindkét feladatra.
Szerinted miért nem foglalkozik senki komolyabban egy ilyen mutáns megalkotása terén? Esetleg ne szereljenek rá még légtér-felderítő radart meg légvédelmi rakétákat is, hogy még a saját légvédelmét is meg tudja oldani?