Majd ha Donyecknél bevetik és bizonyít, akkor elhiszem hogy jó továbbfejlesztés volt. Addig csak papírmasé.
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Az angolok három V12es motor összeforgatásával három főtengelyes delta mozdonymotort is gyártottak. állítólag nagyon bevált. Olcsón adott rengeteg teljesítményt.Papajoe linkelt be egy videot a T-80 topicba, és azon a videon is látszik egy pillanatra a T-64 motorja, az 5TDF.(Ebből lett a T-80 /TDF-e) Gondoltam, talán néhány embernek mondok újat az alábbi leírással, mert a maga nemében tényleg különleges motorról van szó:
Amikor a T-64-et fejleszteni kezdték, a minimális külső méretekre törekedtek, de nem akartak lemondani a mozgékonyságról sem, így egy nagyon kis helyigényű, de magas teljesítményű, vagyis egy magas literteljesítményű és kis teljesítménytérfogatú motort kerestek. A tervezők hamar rátaláltak a Jumo-205-ös motorra, ami annak ellenére, hogy diesel, repülőgépekbe készült még a II. vh előtt. Miután ott is hasonlóak voltak a követelmények, a szovjet tervezők olyan hosszan nézték a Jumo-t, hogy elég komolyan merítettek belőle. Maga a motor kétütemű diesel, ami eleve nagyobb literteljesítményt jelent. A kétütemű dieselek leggyakrabban vegyes vezérlésűek, vagyis a kipufogást szelepek (mint a négyüteműben) vezérlik az alsó holtpont közelében nyitva, a szívást pedig az alsó holtpontnál a dugattyú által szabaddá tett rések biztosítják. Miután itt nincs klasszikus szívóütem, csak az alsó holtpontnál nyitott réseken beáramló levegő tolja ki a kipufogó gázokat, így az átöblítéshez túlnyomásos levegő szükséges. Vagyis feltöltés, mégpedig mechanikus kompresszor. Csakhogy azok mérete a térfogatkiszorításos elvük miatt általában sokkal nagyobb, mint egy áramlástechnikai elven működő kompresszoroké, pl. mint a turbó kompresszoráé. Így a szovjet elvtársak egy nagyméretű turbót választottak a feltöltéshez. Csakhogy a motor indításakor még nincs kipufogógáz, így a turbó áll, vagyis nincs töltőnyomás, ergo a motor nem indul. Ezért a turbót és a motort összekötötték egy 1:10 arányú fogaskerék kapcsolattal, vagyis a motor indításakor (ami kb. 200-300/min) a kompresszor már 2-3000/min forogva a beindításhoz szükséges minimális túlnyomást biztosítja. A dolog folyománya, hogy ezt a turbót a kipufogógáz is hajtja (ha már jár a motor) így a fogaskerékhajtáson mechanikai munka nyerhető vissza a főtengelyre, nem is kevés (Ezt hívják kompaund elrendezésnek, egy nagy klasszikusa a Wright R-3350). A motor másik trükkje, hogy megspórolandó a szelepvezérlést (is) ellendugattyús kivitelű, vagyis egy hengerben egymással szemben mozog két dugattyú, közöttük van az égéstér, a henger két végén két főtengely, melyeket, fogaskerekekkel szinkronizálnak. Ezáltal az egyik henger egyik dugattyúja az alsó holtpont felé közeledve a kipufogóréseket, a másik dugattyú a szívóréseket tudja nyitni/zárni, nem kell szelepvezérlés. Elvileg az egy hengerben ellentett irányban mozgó dugattyúk miatt a tömegerők is ki vannak egyensúlyozva, vagyis a motor úgy jár mint a Doxa óra. Az első trükköt itt tették bele a szovjetek. A (szemből nézve) jobb oldali főtengely, amelynek a dugattyúi a szívóréseket vezérelték 10 főtengely fokos lemaradással volt összekötve a bal főtengellyel. Ennek vezérlési okai voltak, ugyanis így a kipufogás kezdődött előbb, majd nyitottak a szívórések (átöblítés) majd zártak a kipufogók és a még nyitott szívórések miatt a henger túlnyomás alá került, ekkor kezdődött a sűrítés. A jobb égés miatt már ekkor alkalmazták a levegő perdületes beáramlását, ami javítja az égést és a forró égésmag köré a centrifugális erőtér hőszigetelő levegőréteget alakít ki. A gázolaj beporlasztása is érintő irányban ( a levegő perdületnek megfelelően) történt, hengerenként 4(!) porlasztóval. Ez hidraulikailag 4 adagolót is feltételez, mert a párhuzamba kötött porlasztók törvényszerűen eltérő nyitónyomása miatt hatalmas eltérések lennének a beporlasztott mennyiségek között, de nem találtam adatot az üzemanyag rendszerre. Itt jön aztán a következő apróság. Miután a két dugattyú közötti térben azonos a nyomás, de eltérő a forgattyúszög a főtengelyen (10 fok elékelés) a két főtengely teljesítménye között nagy eltérés alakult ki! A jobb/bal főtengelyek teljesítmény aránya 70/30% volt, amiben az is közrejátszott, hogy a turbóról levett (kompaund) nyomaték is a jobb főtengelyen jelent meg. Ez valószínűleg nem volt túl jó hatással az élettartamra. Ami még tovább rontotta a helyzetet, az 10 fokos főtengely elékelés, ami miatt elvesztették a motor egyenletes járását. Miután a motor 5 hengeres (valójában 10 az ellendugattyúk miatt) volt, hengerenkénti is jelentkezett a vibráció, illetve a motor egésze is nagyon komoly vibrációs jelenségektől szenvedett. Talán ezért írják több helyen hogy megbízhatatlanabb volt, mint a jó öreg BT-7-ből származó V-12. Mindamellett nagyon kicsi mérete volt, 13,6l összlökettérfogat, mindössze 1040kg, és a korabeli motorokhoz képest nagyon magas teljesítménye volt, kb. 700Le. Érdekessége még a szárazkarteres kenőrendszer, mert a fekvő hengerek miatt nem lehet az olaj a főtengely alatti teknőben, ráadásul osztott módon, két helyen. Az olajhűtő a blokk fölött helyezkedett el. A motor beceneve koffer volt, utalva az alakjára. És egy kis angol nyelvű oldal, inkább a rajzok miatt: https://bashny.net/t/en/279453
Az angolok három V12es motor összeforgatásával három főtengelyes delta mozdonymotort is gyártottak. állítólag nagyon bevált. Olcsón adott rengeteg teljesítményt.
Már az eredeti Jumoban is eltérő fázissal nyitották a dugattyúk a szívó/kipufogó portokatAz angolok három V12es motor összeforgatásával három főtengelyes delta mozdonymotort is gyártottak. állítólag nagyon bevált. Olcsón adott rengeteg teljesítményt.
Amúgy van értelme egyáltalán a T-64-et hegeszteni? A T-80 sokkal potensebb platform.
A gázturbina miatt logisztikailag rémálom lehet.
Gondolom nem véletlen, hogy az oroszok a T90 felé indultak el és a 72B-ketkorszerűsítik, és az ukránok is a 84 felé indultak volna el ill. a 64-eseket korszerűsítik.
Elvileg a 80-asnak is van dízel változata, de gondolom a turbinásakat túl drága/bonyolult lenne átépíteni.
Az ukránok azért a T-64-et erőltetik mert az "hazai" Harkov(Morozov Tervezőiroda,Malisev Gépgyár)ellenben a T-80-al amit Leningrádban/Szentpéterváron(Leningrád Kirov gépgyár).Az oroszok meg azért a T-72/T-90 vonalat tolják mert ezeket meg Nyizsnyij Tagilban(Uralvagonzavod)tervezték és a mi fontosabb olcsóbbak mint a T-80.
Én úgy tudtam, hogy a 80-ast a 64-esre alapozva tervezték, persze ez még nem jelenti azt, hogy az ukránok.
https://htka.hu/2007/12/15/t-80/
Aztán picit tovább értelmezve az infókat az lehet, hogy a 80-as egy olyan "összvér" aminél egyfelől mind az oroszok, mint az ukik rá lettek volna utalva alkatrészügyileg a másikra + ahogy írod is drága.
+ határozottan emlékszem, hogy az egyik csecsen háború után egy orosz tábornok katasztrofálisnak nevezte a gázturbinások szervizelhetőségét.
nehezen, ez egy t64bv tovabbfejlesztes terv amit exportra szantak... bizonyítás téren egyébként pont ugyan ezt gondolom pl. az armatarol
A T-80-ra csináltak a kaprok épp elég saját változatot, nem hiszem hogy alkatrész beszerzési gondjaik lennének hozzá. Csak szimplán olcsóbb üzemben tartani mint a 80-ast. A T-55 is olcsóbb volt mint a T-72 üzemben tartás. A polgárháború előtt valami 120 T-64 volt ténylegesen üzemképesen rendszerben náluk ha jól emlékszem, T-80 pedig egy sem. Minden más csak kiherélve. Gondolom a kiképzést is erre építették fel.Az ukránok azért a T-64-et erőltetik mert az "hazai" Harkov(Morozov Tervezőiroda,Malisev Gépgyár)ellenben a T-80-al amit Leningrádban/Szentpéterváron(Leningrád Kirov gépgyár).Az oroszok meg azért a T-72/T-90 vonalat tolják mert ezeket meg Nyizsnyij Tagilban(Uralvagonzavod)tervezték és a mi fontosabb olcsóbbak mint a T-80.
Amit összeolvastam a T 64 ről, az így zanzásítható.
A ruszkik terveztettek a 60-as évek közepén/végén egy olyan MBT-t, aminek a következő követelményei voltak:
- 3 fös személyzet automata töltéssel, sima csövű 125 mm-es löveggel (ha jól tudom távvezérel légvédelmi géppuskával)
- nagyobb teljesítményű dízel meghajtás (kiveséztétek, ellendugattyús TDF motorok)
- hidropneumatikus rugózó elemek
- az első (sorozatban gyártva talán világelső) kompozit páncélzat (korund-acél a tornyon és műanyag-acél a testen)
- lézer távolságmérő és ballisztikai számítógép, ruszkiknál szintén először
Mindez annyira drága és bonyolult lett, hogy mennyisében még a ruszkik sem tudtam eleget gyártani, és az üzembiztossá tétele is vagy 10 évbe került. Ráadásul a személyzet számára is bonyolult, és csak az elit egységek kapták meg. Viszont nem véletlenül nem exportálták senkinek sem a SZU idejében, mert talán ez volt az egyik legfejletteb MBT-jük. Ezért is volt annyi upgrade verziója, mert amint kitaláltak valamit azt szériában a T 64-be építették be először. S ezért is gyártották 1987-ig. (pldul a legelső széria aktív robbanó téglás kiegészítést is ezek kapták meg)
A T 72 azért született mert szükség volt egy tömegharckocsira is (no kompozit páncélzat, no hidropneumatikus rugózás, no bonyolult tűzvezető rendszer, de az első T 72-őn még lézertávmérő sem).
A T 80 meg úgy született, hogy a T 64 rendszereinek egy részét (tűzvezetés páncélzat) kombinálták a jobban gyártható T 72 rendszereivel (futómű és löveg elrendezés), majd megbonyolították egy gázturbinával.....
A volt NDK és a Magyar területeken nem véletlenül voltak szinte teljesen csak T 64 vagy T 80-as harckocsik, mert csak ezt tartották még az ororszok is elég potensnek az első csapáshoz. Magyaroszágon Veszprém/Hajmáskér pc ho és az Esztergom pc ho csak T 64-el rendelkező első lépcsős alakulat volt.
A tervezője a volt Harkovi, most Kijevi Morozov iroda.
Egyébbként van egy baromi jó szösszenet a Lemil.blog-on, amejy 2015 ben született és a szovjet/orosz harckocsi fejlesztést vesézi.Érdekessége, hogy a T 14 Armata elődjét és elrendezését is Kijevben tervezték meg, majd a komplett dokut átadták az Urali gyárnak.
Amit összeolvastam a T 64 ről, az így zanzásítható.
A ruszkik terveztettek a 60-as évek közepén/végén egy olyan MBT-t, aminek a következő követelményei voltak:
- 3 fös személyzet automata töltéssel, sima csövű 125 mm-es löveggel (ha jól tudom távvezérel légvédelmi géppuskával)
- nagyobb teljesítményű dízel meghajtás (kiveséztétek, ellendugattyús TDF motorok)
- hidropneumatikus rugózó elemek
- az első (sorozatban gyártva talán világelső) kompozit páncélzat (korund-acél a tornyon és műanyag-acél a testen)
- lézer távolságmérő és ballisztikai számítógép, ruszkiknál szintén először
Mindez annyira drága és bonyolult lett, hogy mennyisében még a ruszkik sem tudtam eleget gyártani, és az üzembiztossá tétele is vagy 10 évbe került. Ráadásul a személyzet számára is bonyolult, és csak az elit egységek kapták meg. Viszont nem véletlenül nem exportálták senkinek sem a SZU idejében, mert talán ez volt az egyik legfejletteb MBT-jük. Ezért is volt annyi upgrade verziója, mert amint kitaláltak valamit azt szériában a T 64-be építették be először. S ezért is gyártották 1987-ig. (pldul a legelső széria aktív robbanó téglás kiegészítést is ezek kapták meg)
A T 72 azért született mert szükség volt egy tömegharckocsira is (no kompozit páncélzat, no hidropneumatikus rugózás, no bonyolult tűzvezető rendszer, de az első T 72-őn még lézertávmérő sem).
A T 80 meg úgy született, hogy a T 64 rendszereinek egy részét (tűzvezetés páncélzat) kombinálták a jobban gyártható T 72 rendszereivel (futómű és löveg elrendezés), majd megbonyolították egy gázturbinával.....
A volt NDK és a Magyar területeken nem véletlenül voltak szinte teljesen csak T 64 vagy T 80-as harckocsik, mert csak ezt tartották még az ororszok is elég potensnek az első csapáshoz. Magyaroszágon Veszprém/Hajmáskér pc ho és az Esztergom pc ho csak T 64-el rendelkező első lépcsős alakulat volt.
A tervezője a volt Harkovi, most Kijevi Morozov iroda.
Egyébbként van egy baromi jó szösszenet a Lemil.blog-on, amejy 2015 ben született és a szovjet/orosz harckocsi fejlesztést vesézi.Érdekessége, hogy a T 14 Armata elődjét és elrendezését is Kijevben tervezték meg, majd a komplett dokut átadták az Urali gyárnak.
Az ötvenes években kezdték el tervezni, és 64-ben már szolgálatba állt. Persze folyamatosan fejlesztették.
A T72 első változatai valóban eléggé leegyszerűsített darabok voltak, de a T72B-től (ami mondjuk a 80-as éve harmada/közepe) kezdve szvsz pariba lehetett őket állítani a 80-asokkal.
Az ötvenes években kezdték el tervezni, és 64-ben már szolgálatba állt. Persze folyamatosan fejlesztették.
A T72 első változatai valóban eléggé leegyszerűsített darabok voltak, de a T72B-től (ami mondjuk a 80-as éve harmada/közepe) kezdve szvsz pariba lehetett őket állítani a 80-asokkal.
Az is eléggé erre a korszerűbb tényre utal, hogy a ruszkik SOHA nem exportálta egyetlen darabot sem belőle még a VSZ szövetségeseknek sem. S ha visszaemlékszel arra hogy amikor 1991-ben innen elkezdtek szedelődzködni ivánék, akkor az MBT-kel megrakott szerelvényeken csupa kisgörgős T 64 viritott, még véletlenül sem T 72-esek. Pedig a Magyar területen lévő pc alakulataik első lépcsősek voltak, elit egységek. Annyival volt csak az NDK-s csoportjuk elitebb, hogy azoknál már volt nem kevés T 80 is.[/QUOTE]Az ötvenes években kezdték el tervezni, és 64-ben már szolgálatba állt. Persze folyamatosan fejlesztették.
A T72 első változatai valóban eléggé leegyszerűsített darabok voltak, de a T72B-től (ami mondjuk a 80-as éve harmada/közepe) kezdve szvsz pariba lehetett őket állítani a 80-asokkal.
T-72B-t azért nem látsz, mert összeomlott a Szu és a VSz vagy eleve nem is akartak venni. A T-72B/B1 1985 táján jelent meg és terjedt el a Szu-ban. Az oroszok 5 évnél hamarabb gyak. semmit sem kezdtek exportálni a gyártás megkezdése után a '70-es évek közepétől, de ez néha még durvább volt. Már a '80-as évek és korábbi beszerzéseket is ott bliccelte el Mo., ahol tudta, de ás országok sem álltak jobban... Hogy ez a fogadó oldal pénztelensége miatt is volt-e azt nem tudom. Néhány példa, preview a készülő műből... (Ennél sokkal részletesebb lesz abban a leírás + mellékletek.)Az is eléggé erre a korszerűbb tényre utal, hogy a ruszkik SOHA nem exportálta egyetlen darabot sem belőle még a VSZ szövetségeseknek sem. S ha visszaemlékszel arra hogy amikor 1991-ben innen elkezdtek szedelődzködni ivánék, akkor az MBT-kel megrakott szerelvényeken csupa kisgörgős T 64 viritott, még véletlenül sem T 72-esek. Pedig a Magyar területen lévő pc alakulataik első lépcsősek voltak, elit egységek. Annyival volt csak az NDK-s csoportjuk elitebb, hogy azoknál már volt nem kevés T 80 is.