T
Törölt tag 1945
Guest
1977-ben Usztyinov Indiába látogatott, ahol előzetes megállapodást írtak alá 5000db T-72-es harckocsi eladásáról, és egy T-72-est gyártó üzem felállításáról. Ez az üzlet végül nem valósult meg, de elindította a T-72-es export változatának tervezését. A széles körű export lehetőségét a Szovjetunió Minisztertanácsának 1978. február 10-i határozata nyitotta meg. Az Uralvagonzavod az első T-72-es harckocsikat 1978-ban exportálta, 1978-1981 közötti időszakban mintegy 500 harcjármű gyártását tervezték a külföldi vásárlók számára.
1978 Szovjet export T-72
125mm-es D-81TM (2A46) simacsövű löveg hőkiegyenlítő csőköpeny nélkül, 39 lőszer, amiből 22 az automata töltőberendezésben.
TPD-2-49 optikai távmérő, TPN-1-49-23 infra célzóberendezés, L-2AG „Luna-2” infralámpa.
12.7mm-es NSzV „Utesz” légvédelmi géppuska, 300 lőszerrel.
7.62mm PKT löveggel párhuzamosított géppuska 2000db lőszerrel.
monolit öntött acél torony
Lengyelországban a Bumar-Łabędy gépgyárban 1979-ben álltak le a T-55A gyártásáról, 1980-ban összeszereltek néhány Nizhny Tagil-ban gyártott T-72-es példányt, majd 1981 folyamán tesztelték azokat a csapatoknál. A gyártás 1982-ben indult meg T-72M típusjelzéssel, és 1986-ig tartott.
Csehszlovákiában a Martin gépgyárban 1982-ig folyt a T-55A gyártása, és 1981-ben készült el az első új T-72-es harckocsi, amely megegyezett a lengyel T-72M típusjelzésű gyártmánnyal (annál megbízhatóbb volt), viszont T-72 típusjelzésével jól megkevert mindenkit (nyugaton T-72G-jelzéssel illették). Gyártása 1985-ig tartott. A korábbi harckocsigyártással ellentétben, amely csak kis mértékben (géppuskák, üzemanyagtartályok, rádióállomások stb.) vonta be a lengyel és a szovjet beszállítókat, a T-72-es esetében a CSSZSZK-ban működő végső gyártó és a lengyel, a szovjet, magyar, az NDK-beli és egyéb szocialista államokból származó alvállalkozók között nagyszabású együttműködés alakult ki. Bár a konstrukció fő alkotóelemeit Csehszlovákiában gyártották, például a motorok és a sebességváltók Lengyelországból, az alváz részei, beleértve a lánctalpakat is, az NDK-ból érkeztek. A magyar ipar sok alkatrészt, részegységet, berendezést gyártott a csehszlovák és lengyel T–72-esekhez, így műszerfalórákat, akkumulátorokat, a Gödöllői Gépgyár külső üzemanyagtartályokat és szerszámosdobozokat, toronydobozokat, a Videoton az R–123M és R–173M rádiókat. A csehszlovák ZTS Dubnica lövegeit nemcsak a Martin gépgyárban épített harckocsikba szerelték be, hanem a lengyel Labedyben licenc alapján egyidejűleg gyártott T-72-esekbe is. Természetesen a szocialista koncepció nemzetközi együttműködése állandó problémákat okozott az alkatrészellátás terén, különösen akkor, amikor a T-72M és T-72M1 változatokra való áttérés okozta változások gyors egymásutánban következtek be.
1982 Csehszlovák export T-72, Lengyel export T-72M
125mm-es D-81TM (2A46) simacsövű löveg hőkiegyenlítő csőköpennyel, 40 lőszer, amiből 22 az automata töltőberendezésben.
TPD-K1 lézer távmérő.
A második exportváltozat, a T-72M fejlesztése 1978-ban kezdődött, a gyártás 1980 körül kezdődött meg Nizhni-Tagilban, majd 1985-ben Csehszlovákiában. A T-72M a szovjet T-72 és a T-72A hibridje volt a tulajdonságait tekintve. Például a T-72A lézer távolságmérőjét, a TPD-K1-et használta, de továbbra is a monolitikus acéltoronnyal volt felszerelve.
1982 Csehszlovák export T-72M
125mm-es D-81TM (2A46) simacsövű löveg hőkiegyenlítő csőköpennyel, 44 lőszer, amiből 22 az automata töltőberendezésben.
teljes gumi kötényezés
5+7db 902A „Tucsa” ködgránátvető
megerősített torony, és test homlok páncél
1982-ben engedélyezték a torony speciális szendvics páncélzatának exportját, az így készült T-72M1 export harckocsi a szovjet T-72A közeli rokona volt. A T-72M1 gyártása 1986-ban kezdődött Lengyelországban és Csehszlovákiában és a hidegháború végéig tartott.
1986 Csehszlovák és Lengyel export T-72M1
kvarc szendvics torony, és 16mm-es rátét páncéllal megerősített test homlok
1978 Szovjet export T-72
125mm-es D-81TM (2A46) simacsövű löveg hőkiegyenlítő csőköpeny nélkül, 39 lőszer, amiből 22 az automata töltőberendezésben.
TPD-2-49 optikai távmérő, TPN-1-49-23 infra célzóberendezés, L-2AG „Luna-2” infralámpa.
12.7mm-es NSzV „Utesz” légvédelmi géppuska, 300 lőszerrel.
7.62mm PKT löveggel párhuzamosított géppuska 2000db lőszerrel.
monolit öntött acél torony
Lengyelországban a Bumar-Łabędy gépgyárban 1979-ben álltak le a T-55A gyártásáról, 1980-ban összeszereltek néhány Nizhny Tagil-ban gyártott T-72-es példányt, majd 1981 folyamán tesztelték azokat a csapatoknál. A gyártás 1982-ben indult meg T-72M típusjelzéssel, és 1986-ig tartott.
Csehszlovákiában a Martin gépgyárban 1982-ig folyt a T-55A gyártása, és 1981-ben készült el az első új T-72-es harckocsi, amely megegyezett a lengyel T-72M típusjelzésű gyártmánnyal (annál megbízhatóbb volt), viszont T-72 típusjelzésével jól megkevert mindenkit (nyugaton T-72G-jelzéssel illették). Gyártása 1985-ig tartott. A korábbi harckocsigyártással ellentétben, amely csak kis mértékben (géppuskák, üzemanyagtartályok, rádióállomások stb.) vonta be a lengyel és a szovjet beszállítókat, a T-72-es esetében a CSSZSZK-ban működő végső gyártó és a lengyel, a szovjet, magyar, az NDK-beli és egyéb szocialista államokból származó alvállalkozók között nagyszabású együttműködés alakult ki. Bár a konstrukció fő alkotóelemeit Csehszlovákiában gyártották, például a motorok és a sebességváltók Lengyelországból, az alváz részei, beleértve a lánctalpakat is, az NDK-ból érkeztek. A magyar ipar sok alkatrészt, részegységet, berendezést gyártott a csehszlovák és lengyel T–72-esekhez, így műszerfalórákat, akkumulátorokat, a Gödöllői Gépgyár külső üzemanyagtartályokat és szerszámosdobozokat, toronydobozokat, a Videoton az R–123M és R–173M rádiókat. A csehszlovák ZTS Dubnica lövegeit nemcsak a Martin gépgyárban épített harckocsikba szerelték be, hanem a lengyel Labedyben licenc alapján egyidejűleg gyártott T-72-esekbe is. Természetesen a szocialista koncepció nemzetközi együttműködése állandó problémákat okozott az alkatrészellátás terén, különösen akkor, amikor a T-72M és T-72M1 változatokra való áttérés okozta változások gyors egymásutánban következtek be.
1982 Csehszlovák export T-72, Lengyel export T-72M
125mm-es D-81TM (2A46) simacsövű löveg hőkiegyenlítő csőköpennyel, 40 lőszer, amiből 22 az automata töltőberendezésben.
TPD-K1 lézer távmérő.
A második exportváltozat, a T-72M fejlesztése 1978-ban kezdődött, a gyártás 1980 körül kezdődött meg Nizhni-Tagilban, majd 1985-ben Csehszlovákiában. A T-72M a szovjet T-72 és a T-72A hibridje volt a tulajdonságait tekintve. Például a T-72A lézer távolságmérőjét, a TPD-K1-et használta, de továbbra is a monolitikus acéltoronnyal volt felszerelve.
1982 Csehszlovák export T-72M
125mm-es D-81TM (2A46) simacsövű löveg hőkiegyenlítő csőköpennyel, 44 lőszer, amiből 22 az automata töltőberendezésben.
teljes gumi kötényezés
5+7db 902A „Tucsa” ködgránátvető
megerősített torony, és test homlok páncél
1982-ben engedélyezték a torony speciális szendvics páncélzatának exportját, az így készült T-72M1 export harckocsi a szovjet T-72A közeli rokona volt. A T-72M1 gyártása 1986-ban kezdődött Lengyelországban és Csehszlovákiában és a hidegháború végéig tartott.
1986 Csehszlovák és Lengyel export T-72M1
kvarc szendvics torony, és 16mm-es rátét páncéllal megerősített test homlok
