T-72BME
A T-72B belarusz modernizációja a jelenleg Minszkben zajló MILEX-2021 kiállításon. B után az M mint modernizált, E-mint exportra szánt.
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Nem minden esetben.A T-80BVM-nél igen,A T-72M és M1-nem,ellenben az M1M- nél az első M az nem a második pedig igen.
Üdvözöllek a szovjet/orosz nevezéktan világában.
Remelem segítettem.
M
molnibalage
Guest
Ez a műszaki egyetemes valtozat?T-72BME
T
Törölt tag 1945
Guest
Igen, az M a modernizált (ködgránátvetős és lézertávmérős export) változatot jelentette.
A Szovjetunió alapvetően nem exportált T-72-es harckocsikat a VSz tagállamok számára.
1978-79-ben lehetősége volt minden VSz tagállamnak 31db T-72-est beszerezni a SzU-ból, utána már csak a Csehszlovák/Lengyel gyártásúak jöhettek szóba.
A Jugók maguknak gyártották le.
A 31db szovjet gyártású harckocsinak három változata volt.
T-72 jelzésű optikai távmérővel szerelt, T-72K századparancsnoki illetve a zászlóaljparancsnoki változat melyek lézertávmérővel voltak szerelve.
Csak miután beindult a lengyel gyártás szereztünk be 1984-85-ben az ezred felállításához szükséges (94db) mennyiséget.
A lengyel T-72M ködgránátvetős és lézertávmérős, a T-72M1K század, zászlóalj és ezredparancsnoki változatok a ködgránátok és lézertávmérő mellett már szendvics toronypáncéllal és teknő homlokpáncél megerősítéssel is rendelkezett.
1986-87-ben a RUBIN feladat miatt a dandár felállításához (126db) szükséges extra mennyiséget a Csehektől vettük meg.
Ezek sima T-72M illetve T-721MK ködgránátvetős, lézertávmérős, szendvics toronypáncél illetve és teknő homlokpáncél megerősítés nélküli típusok voltak.
Ezzel nem értek egyet.Az A változat export megfelelője volt az M.Soha máshol mást még nem olvastam.Márpedig az A az bizony lézertávmérős volt és nem homogén acél tornyú textolitos teknő frontpáncéllal.
T
Törölt tag 1945
Guest
Nem volt exportmegfelelőség itt.
A Csehek, és a Lengyelek ugyanazt adták a vevőknek, mint amit maguknak gyártottak.
T-72M volt a Cseh/Lengyel alaptípus lézertávmérővel, öntött toronnyal, és ködgránátvetővel.
Csak a T-72M1 kapott szendvicspáncél tornyot (ezt a változatot a Csehek csak 86 után gyártották), illetve egy 16mm-es páncéllapot a teknő homlokára.
Tehát az M volt az eredeti Ural lézeres változata az M1 pedig az A export változata.
T
Törölt tag 1945
Guest
Csehektől...
A ZTS Martin az 1970-es években a maga évi mintegy 800 harckocsi gyártásával mindenesetre a világ egyik legnagyobb gyártója volt a világon, és az 1971 és 1983 közötti években a T-55A összes változatára vonatkozó volumene több mint 19 milliárd CZK-t tett ki, amelyből a CSLA megrendelései csak 2,36 milliárd CZK-t tettek ki. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magas exporthányad jelentős pénzügyi haszonnal járt volna a nemzetgazdaság számára. Ennek túlnyomó többsége az RVHP keretein belül történt, tisztázatlan elszámolással, és a konvertibilis valutaövezetből származó exportmegrendelések, amelyek 20%-át tették ki, többnyire hosszú lejáratú hitel formájában történtek, amelyeket az ügyfél általában nem teljesített. Az egyetlen, ami biztos lehetett a tank üzlet jövedelmezőségében, az a tankokért a kincstártól való átvétel után kapott pénzt, függetlenül attól, hogy a megrendelőtől érkeztek-e kifizetések.
1981-1983-ban, amikor a T-55A változatok gyártása befejeződött, már működött az új, lényegesen jobb paraméterekkel rendelkező T-72-es harckocsit gyártó gépsor, amely azonban jóval bonyolultabb konstrukcióval és így tízszer magasabb, 13 millió koronát meghaladó árral járt. Eredetileg arra számítottak, hogy az új típus 1976-tól a T-55A-t váltja majd fel a gyártósorokon, de az oroszok nem siettek az újdonságok átadásával, és csak 1977-ben adták el - mivel korábban nem adták ingyenesen - Csehszlovákiának a T-72A harckocsi licenszdokumentumait. A további három évbe telt, amíg a ZTS Martinban közel félmilliárdos költséggel áttervezték őket a helyi gyártási viszonyokhoz, de mindenekelőtt új létesítményeket kellett építeni az új típusra való átálláshoz. Ez a beruházás az összes érintett vállalatnak 5,3 milliárd CZK-ba került, egyedül a ZTS Martin 3,9 milliárd CZK-t emésztett fel.
A korábbi harckocsigyártással ellentétben, amelyben a lengyel és a szovjet beszállítók csak kis mértékben vettek részt (géppuskák, üzemanyagtartályok, rádiók stb.), a T-72-es esetében a CSSZSZK végső gyártója és a lengyel, szovjet, NDK-beli és más szocialista államokból származó alvállalkozók között széles körű együttműködés volt. Bár a konstrukció fő alkotóelemeit itthon gyártották, például a motorok és a sebességváltók Lengyelországból, az alváz részei, beleértve a lánctalpakat is, az NDK-ból érkeztek, és ezzel szemben a ZTS Dubnica n/V lövegeit nemcsak a Martin harckocsikba szerelték be, hanem a lengyel Labedyben licenc alapján egyidejűleg gyártott T-72-esekbe is. Természetesen a szocialista koncepció nemzetközi együttműködése állandó problémákat okozott az alkatrészellátás terén, különösen akkor, amikor a T-72M és T-72M1 változatokra való áttérés okozta változások gyors egymásutánban következtek be.
A T-72-es sorozatgyártása a szovjet T-72A változat dokumentációja és két leszállított minta alapján 1981-ben kezdődött, és 558 járművet állítottak elő. Ezt 1985-ben egy kétéves szakasz követte a T-72M verzióval, amely megerősített páncélzattal és továbbfejlesztett mechanizmusokkal rendelkezett. 1986-ban kezdődött meg a T-72M1 végleges változatának legnagyobb példányszámú gyártása, amely gyakorlatilag 1990-ben ért véget, de az utolsó kocsikat ebben a változatban a CSLA számára már egy évvel korábban legyártották. A Martin konszern fejlesztő üzeme fejlesztette ki a T-72MK és a T-72M1K parancsnoki változatait is, amelyeket 1985 és 1991 között 26, illetve 37 példányban gyártottak. A VT-72B helyreállító harckocsi hosszú fejlesztésen ment keresztül az 1979-es VT-72A projektből a specifikációk változásai által meghatározott végleges formáig, amelyet a ZTS Martin harckocsi korszakának végén, 1988-1990-ben egy 101 darabból álló sorozatban valósítottak meg. Az 1984 óta az MT-55A-nál bevált hídfelépítmény felhasználásával kifejlesztett T-72-es hídpáncélos nem jutott el a sorozatgyártásig, és prototípusa is csak a katonai teszteken ment át.
Translated with www.DeepL.com/Translator (free version)
A ZTS Martin az 1970-es években a maga évi mintegy 800 harckocsi gyártásával mindenesetre a világ egyik legnagyobb gyártója volt a világon, és az 1971 és 1983 közötti években a T-55A összes változatára vonatkozó volumene több mint 19 milliárd CZK-t tett ki, amelyből a CSLA megrendelései csak 2,36 milliárd CZK-t tettek ki. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magas exporthányad jelentős pénzügyi haszonnal járt volna a nemzetgazdaság számára. Ennek túlnyomó többsége az RVHP keretein belül történt, tisztázatlan elszámolással, és a konvertibilis valutaövezetből származó exportmegrendelések, amelyek 20%-át tették ki, többnyire hosszú lejáratú hitel formájában történtek, amelyeket az ügyfél általában nem teljesített. Az egyetlen, ami biztos lehetett a tank üzlet jövedelmezőségében, az a tankokért a kincstártól való átvétel után kapott pénzt, függetlenül attól, hogy a megrendelőtől érkeztek-e kifizetések.
1981-1983-ban, amikor a T-55A változatok gyártása befejeződött, már működött az új, lényegesen jobb paraméterekkel rendelkező T-72-es harckocsit gyártó gépsor, amely azonban jóval bonyolultabb konstrukcióval és így tízszer magasabb, 13 millió koronát meghaladó árral járt. Eredetileg arra számítottak, hogy az új típus 1976-tól a T-55A-t váltja majd fel a gyártósorokon, de az oroszok nem siettek az újdonságok átadásával, és csak 1977-ben adták el - mivel korábban nem adták ingyenesen - Csehszlovákiának a T-72A harckocsi licenszdokumentumait. A további három évbe telt, amíg a ZTS Martinban közel félmilliárdos költséggel áttervezték őket a helyi gyártási viszonyokhoz, de mindenekelőtt új létesítményeket kellett építeni az új típusra való átálláshoz. Ez a beruházás az összes érintett vállalatnak 5,3 milliárd CZK-ba került, egyedül a ZTS Martin 3,9 milliárd CZK-t emésztett fel.
A korábbi harckocsigyártással ellentétben, amelyben a lengyel és a szovjet beszállítók csak kis mértékben vettek részt (géppuskák, üzemanyagtartályok, rádiók stb.), a T-72-es esetében a CSSZSZK végső gyártója és a lengyel, szovjet, NDK-beli és más szocialista államokból származó alvállalkozók között széles körű együttműködés volt. Bár a konstrukció fő alkotóelemeit itthon gyártották, például a motorok és a sebességváltók Lengyelországból, az alváz részei, beleértve a lánctalpakat is, az NDK-ból érkeztek, és ezzel szemben a ZTS Dubnica n/V lövegeit nemcsak a Martin harckocsikba szerelték be, hanem a lengyel Labedyben licenc alapján egyidejűleg gyártott T-72-esekbe is. Természetesen a szocialista koncepció nemzetközi együttműködése állandó problémákat okozott az alkatrészellátás terén, különösen akkor, amikor a T-72M és T-72M1 változatokra való áttérés okozta változások gyors egymásutánban következtek be.
A T-72-es sorozatgyártása a szovjet T-72A változat dokumentációja és két leszállított minta alapján 1981-ben kezdődött, és 558 járművet állítottak elő. Ezt 1985-ben egy kétéves szakasz követte a T-72M verzióval, amely megerősített páncélzattal és továbbfejlesztett mechanizmusokkal rendelkezett. 1986-ban kezdődött meg a T-72M1 végleges változatának legnagyobb példányszámú gyártása, amely gyakorlatilag 1990-ben ért véget, de az utolsó kocsikat ebben a változatban a CSLA számára már egy évvel korábban legyártották. A Martin konszern fejlesztő üzeme fejlesztette ki a T-72MK és a T-72M1K parancsnoki változatait is, amelyeket 1985 és 1991 között 26, illetve 37 példányban gyártottak. A VT-72B helyreállító harckocsi hosszú fejlesztésen ment keresztül az 1979-es VT-72A projektből a specifikációk változásai által meghatározott végleges formáig, amelyet a ZTS Martin harckocsi korszakának végén, 1988-1990-ben egy 101 darabból álló sorozatban valósítottak meg. Az 1984 óta az MT-55A-nál bevált hídfelépítmény felhasználásával kifejlesztett T-72-es hídpáncélos nem jutott el a sorozatgyártásig, és prototípusa is csak a katonai teszteken ment át.
Translated with www.DeepL.com/Translator (free version)
T
Törölt tag 1945
Guest
Csehektől...
A ZTS Martin az 1970-es években a maga évi mintegy 800 harckocsi gyártásával mindenesetre a világ egyik legnagyobb gyártója volt a világon, és az 1971 és 1983 közötti években a T-55A összes változatára vonatkozó volumene több mint 19 milliárd CZK-t tett ki, amelyből a CSLA megrendelései csak 2,36 milliárd CZK-t tettek ki. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magas exporthányad jelentős pénzügyi haszonnal járt volna a nemzetgazdaság számára. Ennek túlnyomó többsége az RVHP keretein belül történt, tisztázatlan elszámolással, és a konvertibilis valutaövezetből származó exportmegrendelések, amelyek 20%-át tették ki, többnyire hosszú lejáratú hitel formájában történtek, amelyeket az ügyfél általában nem teljesített. Az egyetlen, ami biztos lehetett a tank üzlet jövedelmezőségében, az a tankokért a kincstártól való átvétel után kapott pénzt, függetlenül attól, hogy a megrendelőtől érkeztek-e kifizetések.
1981-1983-ban, amikor a T-55A változatok gyártása befejeződött, már működött az új, lényegesen jobb paraméterekkel rendelkező T-72-es harckocsit gyártó gépsor, amely azonban jóval bonyolultabb konstrukcióval és így tízszer magasabb, 13 millió koronát meghaladó árral járt. Eredetileg arra számítottak, hogy az új típus 1976-tól a T-55A-t váltja majd fel a gyártósorokon, de az oroszok nem siettek az újdonságok átadásával, és csak 1977-ben adták el - mivel korábban nem adták ingyenesen - Csehszlovákiának a T-72A harckocsi licenszdokumentumait. A további három évbe telt, amíg a ZTS Martinban közel félmilliárdos költséggel áttervezték őket a helyi gyártási viszonyokhoz, de mindenekelőtt új létesítményeket kellett építeni az új típusra való átálláshoz. Ez a beruházás az összes érintett vállalatnak 5,3 milliárd CZK-ba került, egyedül a ZTS Martin 3,9 milliárd CZK-t emésztett fel.
A korábbi harckocsigyártással ellentétben, amelyben a lengyel és a szovjet beszállítók csak kis mértékben vettek részt (géppuskák, üzemanyagtartályok, rádiók stb.), a T-72-es esetében a CSSZSZK végső gyártója és a lengyel, szovjet, NDK-beli és más szocialista államokból származó alvállalkozók között széles körű együttműködés volt. Bár a konstrukció fő alkotóelemeit itthon gyártották, például a motorok és a sebességváltók Lengyelországból, az alváz részei, beleértve a lánctalpakat is, az NDK-ból érkeztek, és ezzel szemben a ZTS Dubnica n/V lövegeit nemcsak a Martin harckocsikba szerelték be, hanem a lengyel Labedyben licenc alapján egyidejűleg gyártott T-72-esekbe is. Természetesen a szocialista koncepció nemzetközi együttműködése állandó problémákat okozott az alkatrészellátás terén, különösen akkor, amikor a T-72M és T-72M1 változatokra való áttérés okozta változások gyors egymásutánban következtek be.
A T-72-es sorozatgyártása a szovjet T-72A változat dokumentációja és két leszállított minta alapján 1981-ben kezdődött, és 558 járművet állítottak elő. Ezt 1985-ben egy kétéves szakasz követte a T-72M verzióval, amely megerősített páncélzattal és továbbfejlesztett mechanizmusokkal rendelkezett. 1986-ban kezdődött meg a T-72M1 végleges változatának legnagyobb példányszámú gyártása, amely gyakorlatilag 1990-ben ért véget, de az utolsó kocsikat ebben a változatban a CSLA számára már egy évvel korábban legyártották. A Martin konszern fejlesztő üzeme fejlesztette ki a T-72MK és a T-72M1K parancsnoki változatait is, amelyeket 1985 és 1991 között 26, illetve 37 példányban gyártottak. A VT-72B helyreállító harckocsi hosszú fejlesztésen ment keresztül az 1979-es VT-72A projektből a specifikációk változásai által meghatározott végleges formáig, amelyet a ZTS Martin harckocsi korszakának végén, 1988-1990-ben egy 101 darabból álló sorozatban valósítottak meg. Az 1984 óta az MT-55A-nál bevált hídfelépítmény felhasználásával kifejlesztett T-72-es hídpáncélos nem jutott el a sorozatgyártásig, és prototípusa is csak a katonai teszteken ment át.
Translated with www.DeepL.com/Translator (free version)
Vagyis, ha jól értem a szovjet T-72A leegyszerűsített változata volt a cseh T-72, majd jött a T-72M, és végül a T-72M1.
Szóval három változatot gyártottak.
A felso M1, talan lengyel de nehez kivenni. Az also cseszkos 72-es.
A borítókon finn T-72M1 van.
Hátsó borító
Lengyel T-72B
Az M verzión már nincsenek oldal védő lemezek. Ráadásul a T-72A verzió lövege 2A26, a T-72M lövege 2A46. A T-72A (B, BM) változatnál optikai távmérő van a T-72M-től kezdődően pedig lézer. A külföldön (lengyel, csehszlovák jugoszláv, indiai) gyártott verziók voltak a T-72G. Lengyel T-72G-t kapott Irak és Szíria. Ezeken már TPD-2 és TPN1-49-23 készülékek voltak.
Felso M1, alsok korai 72-esek, azokbol is lehetett a cseh/lengyel mar lezer tavmeros, de ha jol remlik a Szu parancsnoki is az volt. Kb 79-80 utan mar csak lezerest gyartottak.
De aztan nem szentiras amit mondok mert nem vagyok naprakesz, elfelejtek ezt azt.
Amugy nepies neven a vedolemezt elefantfulnek hivjak, kb 89-90 korul eltunt.
Ezeket a borzalmasan elavult NATO megnevezéseket jó lenne már elfelejteni.
1977-ben nem volt még T-72B! Az csak simán T-72 volt. T-72B 1985-től volt gyártásban, már a kezdetektől Kontakt-1 reaktív páncéllal.
T-72G, T-72BM és T-72M2 soha nem létezett, ezek NATO által kitalált elnevezések.
Cseh/polszki T 72 kapaszkodo nelkuli. Szovjet optikai kapaszkodos.
Cseh/polszki M kodgranatvetos,sok borda a frontpancelon. M1 gumikoteny jobban lelog, plusz 3 kevesebb borda a fronton.
T
Törölt tag 1945
Guest
Szovjet gyártású T-72K parancsnoki az lézeres volt.
Igen valahogy igy remlett, es az deszant kapaszkodos is volt.
Aztan az elobb rapillantottam itt egy kepre es feltunt hogy a korai, meg optikai szovjet tankokon is fektetve volt a ket rakasz, ahogy a tole kesobbi cseh tankokon. Eddig ugy hittem csak a cseheknel volt igy.
1985
A T-72 harckocsinak annyi változata van, mint égen a csillag.
Főleg, hogy ezek 64-esek
Sokan z 1989-ben kezdődött T-72B obrazca 1989 tankot nevezték nem hivatalosan T-72BM-nek. 1989-ben kezdődött T-72B gyártású tank hasonlít a mai T-72B3-ra. Sokan összekeverték a Donbasszban lévő tankokkal.
T
Törölt tag 1945
Guest
Igen valahogy igy remlett, es az deszant kapaszkodos is volt.
Aztan az elobb rapillantottam itt egy kepre es feltunt hogy a korai, meg optikai szovjet tankokon is fektetve volt a ket rakasz, ahogy a tole kesobbi cseh tankokon. Eddig ugy hittem csak a cseheknel volt igy.
A Cseh könyvből "ČESKOSLOVENSKÉ TANKOVÉ SÍLY 1945-1992" a páncélvastagság az általuk gyártott három T-72A licensz változatnak: T-72 / T-72M / T-72M1
Torony: 400mm / 450mm / 530mm
Test homlok: 205mm / 215mm / 230mm
Tömeg: 41t / 41,5t / 45t
A test homlokpáncélzat a három cseh típuson (T-72, T-72M, T-72M1):
A torony viszont csak az utolsó T-72M1 változaton kapott kvarc szendvicset így nőtt 530mm-re a páncélvastagság, ezt hívták az amcsik "Dolly Parton"-nak (a korábbi cseh T-72, T-72M típuson sima acél 400 / 450mm):
