Sokal inkább érdekes az,hogy a 3BM32 és 3BM42 megjelenéséig nem létezett olyan szovjet lőszer ami képes lett volna bármilyen távolságból átlőni akár a Leopard 2-t akár az Abrams-et szemből.
Szemből is meg vannak a gyönge pontok mind két típuson, elég csak a lövegpajzsra gondolni. Szóval ha teljes kilövést nem is, de harcképtelenséget azért lehet szemből is okozni.
A másik meg az amire már fölhívtam a figyelmedet. Mégpedig, hogy nem pont szemből találkoznak a harckocsik a harcmezőn.
A Leopárd 2 teknője oldalról lényegében nincs páncélozva, akárcsak a torony utolsó harmada. Ezeket a részeket, 15 foknál magasabb oldal szögből, szerintem, egy 3BM22 is könnyedén leküzdi!
A lövegcsőből indított ATGM-ek szintén.
BMP-1/2-ről indított Maljutka, Fagot vagy Konkurs szintén.
M1 Abrams meg konkrétan nem is volt Európában 1988-ig ha jól tudom.....
A 3BM15/17/22/26 erre nem volt képes, hisz homogén páncélban nagy az átütésük, de a NERA ellen szinte semmi.
Utóbbi kettőnél ez csak feltételezés. A 3BM22 esetén hajlok rá, hogy így van.
A 3BM26 esetén nem vagyok benne biztos. Elvileg hátulra került a WC mag, nem tudom milyen hatással van ez NERA esetén.
E mellet volt még a 3BM29, ami lényegében ugyan ez volt, csak a WC helyet szegényített urán áthatoló maggal bírt. Utóbbi sokkal kevésbé érzékeny, mint a WC (Volframkarbid).
Tehát ha azt feltételezzük,hogy T-64A-t T-72A-t és T-80/T-80A-t akár 2000 méterről is átlőtt a DM23 (ez egy egyáltalán nem elrugaszkodott állítás), de T-64B/BV-t T-72B-t, T-80B/BV-t maximum 1000 méterről a teknőn (a torony esetében csak 500m) akkor megállapíthatjuk, hogy a "B" szériás szovjet harckocsik ellen nem volt jelentős a DM23 hatásos lőtávolsága,
Ezzel alapvetően nincs bajom, de nézzünk inkább évszámokat!
1945-1970-ig lényegében mindenki ki tud lőni mindenkit. Csak sokkal több a szovjet tank!
1970-től (T-64A később T-72) lényegében a szovjet első vonal kilő bárkit, őt meg nem lövik ki 1000 méteren túlról.
1980-tól még mindig ez a helyzet. M1 nincs Európában, meg itt még 105-ös az ágyúja. A legerősebb tank meg a Leopárd 2-es DM13-al. Van belőle egy maréknyi... ez így még sovány.... Közben a szovjeteknél már a T-72A meg a T-64B a divat. Azok ellen a DM13 nagyon kevés....
1984-1987-ig. Minimális reménysugár, Chieftain Stilbrew, meg Challanger 1 (komoly toronypáncélzat) +L23-as lövedék, illetve Leopárd 2+DM23. Itt elő áll egy olyan helyzet, hogy a nyugati első vonal beéri a szovjetett.
3 év összesen.
Közben szovjet oldalon már T-80BV és T-72B/BV van Kontakt-1-el. Elég kiegyenlített lett a mezőny.
1987-1990-ig valamennyire vissza billen az erőegyensúly. Megjönnek az amcsi M1-ek Európába, viszont a szovjeteknél megjelenik a T-80U/UD meg a Kontakt-5. Utóbbiról kiderült, hogy lényegében átlőhetetlen!
És itt én HASP-al ellentétben úgy gondolom, hogy már kikerült az elit gárda csapatokhoz a 3BM42 és a 3BM32-ő is. Meg 1989-ben a tandem HEAT fejes Reflex lövegcsőből indítható ATGM....
Ha nem omlik össze az SZU akkor úgy gondolom, hogy vissza billent volna a mérleg a szovjetek felé.
Főleg, hogy sok potens fejlesztésük volt akkoriban. (objekt 187, T-80UM stb...)