Tanár vagyok egy amerikai egyetemen; tételezzük fel, hogy ez az iskola meglehetősen kiemelkedő demokrata állambeli egyetem, ahol túlnyomórészt alapképzésre járó egyetemi hallgatók vannak, de egyetemhez illően a posztgraduális oktatás is jelen van. Az intézmény, mint az USA-ban gyakorlatilag mindegyik, szélsőbaloldali radikális adminisztrációval, baloldali oktatókkal rendelkezik, és hallgatói túlnyomó része a társadalmi igazságosság megszállottja; 2020 késő tavasza óta ezek a szerencsétlenek minden elképzelésen felül hisztérikussá váltak. Az itt bemutatott esszében kommentálom a kezdeti fehérellenes „képzés, műhely, szeminárium” tevékenység néhány olyan aspektusát, amelyet a Black Lives Matter legújabb morális pózoló felháborodása következtében ránk kényszerítettek. George Floyd, stb. Pontosabban és tágabb értelemben kommentálom az itteni általános faji légkört, és azt, hogy akadémiai közösségünk különböző rétegei hogyan járulnak hozzá ehhez.
A legújabb „társadalmi igazságossági” zárótűz felháborítóan gyerekes és vakbuzgó szociopolitikai nagyképűsködésekkel kezdődött a túlfizetett és alulteljesített adminisztrációnkból, és mindenféle „társadalmi igazságosság” tevékenységért, valamint „kérlelhetetlen kritikát” és „képzésért” ígéretet tettek a hallgatóknak - természetesen kötelezőek - mindenki számára, hogy megszüntesse a „fehér rasszizmus” istencsapását. Szeretném kiemelni azt is, hogy ígéretet tettek a hallgatók felvételének és a karok felvételi gyakorlatának megváltoztatására is a „sokszínűség” - vagyis a képzett fehér jelöltek diszkriminációja - érdekében. A nem fehér hallgatóknak kifejezetten megígérték a fajspecifikus hallgatói juttatásokat (pl. tanácsadást a „rasszizmus áldozatainak”, kifejezetten a „színes diákoknak”); felhívnám a figyelemet, hogy a szigorúan faji alapú diákszolgáltatások természetesen ellentétesek a szövetségi törvényekkel, és ellentétesek a hivatalos intézményi politikával is, amely kimondja, hogy minden olyan tevékenységet, amely a hallgatókat érinti, „fajtól, színtől, etnikai származástól, nemtől , vallástól stb. függetlenül kell végrehajtani.”
Vizsgáljuk meg röviden az eddigi „képzés” (vagyis az indoktrináció) néhány mélypontját. Dühös fekete nők online internetes szemináriumokat tartottak a „rasszizmus” egészségügyi válságáról - kiegészítve a 2016-os választási eredmény „rasszizmusára” vonatkozó éles utalásokkal. Gondolom, most panaszokat fogunk hallani mindazokról a csúnya fehér rasszistákról, akik 2020-ban Donald „Platinum Plan” Trumpra szavaztak; elvégre egy olyan emberre szavazni, aki négy éven át teljesen figyelmen kívül hagyta fehér bázisát, miközben félezermilliárd dolláros pénzosztogatást ígért azoknak az embereknek, akik nem szavaznak rá, és akik valójában Joe Bident választották, ez bizonyítéka a megátalkodott fanatizmusnak. Más internetes szemináriumok a holokauszt gyötrelmeiről (a fehér keresztény szenvedés minden történelmi epizódjának említésének mellőzésével), a feketékkel kapcsolatos orvosi műhibák elszigetelt eseteiről és természetesen a „faj csak társadalmi konstrukció” állandóan jelen lévő hülyeségeiről meséltek (mondd el ezt Rachel Dolezalnak és Jessica Krugnak). Az élő „műhelyfoglalkozásokon” gyakran fekete nők is részt vettek (akik látszólag erre a tevékenységre szakosodtak), jellemzően gettoszlenget és vulgáris nyelvet használva a fogollyá vált magasan képzett fehér és ázsiai oktatókból álló hallgatóság előtt.
Egy másik vád, ami egy ilyen „képzésen” hallható, hogy az intézmény „fehérközpontú”. Rejtély, hogy ez miként lehet, hiszen tudományos intézményünk (mint minden más) a fehérek kivételével minden csoport identitását és eredményeit ünnepli. Fekete Történelem Hónapja, Ázsiai Történeti Hónap, „Latinx” Történelmi Hónap (a „Latinx” szót a kultúrmarxisták a „genderbináris” latino/latina vagyis spanyolajkú férfi/nő helyett találták ki - hiába, a spanyol nyelvtan is az ellenségük - a ford.), Amerikai őslakosok Történelmi Hónapja stb. során számos ünnepséget és kiállítást tartanak. Ilyen ünnepségek alkalmával a nem fehér hallgatók faji büszkeséggel feszítenek és szélsőséges faji nacionalista szövegű pólókat viselnek, ha a fehér hallgatók bármi hasonlót viselnének, bizonyára rasszistának titulálnák őket és kizárnák őket. Ennek a „befogadásnak” a légkörében hiába keresnénk bármi pozitívat a fehérek, az európaiak stb. számára. A fehérek, mint csoport, említése mindig pusztán negatív értelemben szerepel. Tehát azt az elképzelést, hogy ez az egész „fehér-központú”, amikor éppen az ellenkezője az igaz, csak tébolyodott ideológusok állíthatják.
Mit gondolok, mi a hallgatók és az intézményi alkalmazottak hozzáállása ehhez az egészhez? A hallgatók közel 100% -ban támogatják; valóban, a hisztérikus „képzés” és a nem fehér identitáspolitika és a fehérellenes gyűlölet egyéb megnyilvánulásainak lendülete a hallgatóktól származik. A nem fehér hallgatók lényegében 100% -ban benne vannak. A fehér hallgatók túlnyomó többsége - becslésem szerint legalább 90% -uk - is erősen támogatja a fehérellenes napirendet. Egyetlen hallgató sem szól nyíltan ellene; még ha sérti is őket, joggal félnének a diáktársak, az oktatók és az adminisztráció bosszújától. Ritkán egy fehér hallgató csendben, magánbeszélgetésben és bizalmasan panaszkodik azon kevés szimpatikus oktatónak a fajon alapuló rossz bánásmód miatt. Jellemzően a „fehér privilégium tréning” után az történik, hogy a fehér diákokat verbálisan faji módon zaklatják a nem fehér hallgatók; a fehérek többsége mazochisztikusan élvezni fogja a bántalmazást, de néhányan zárt ajtók mögött panaszkodnak. A személyzet faji értelemben verbálisan bántalmazza azt a néhány fehér diákot is, akik nem eléggé fehérellenesek és nem eléggé „ébredtek” ezekben az ügyekben.
Az adminisztráció gyakorlatilag mind a szélsőbaloldalon áll, függetlenül attól, hogy ezek az egyének fehérek, zsidók, nem fehérek; egyetlen hangon beszélnek, a legkisebb nézeteltérés vagy vita nélkül. Leginkább azt gyanítom, hogy ez őszinte ideológiai hév, de egyes esetekben gyanítom, hogy intézményi vezetésünk között lehetnek olyan jellemtelen szociopata fehérek, akik pusztán a szakmai előmenetel érdekében hangoztatják a dogmát.
Mi a helyzet a (nem kari) személyzettel? A nők mindegyike „társadalmi igazságosság” típusú, a fehér nők „a színes emberek szövetségesei” különösen szélsőségesek és kellemetlenek. Az alkalmazottak körében a fehérgalléros férfiak is többnyire baloldaliak; gyanítom azonban, hogy a kékgalléros fehér karbantartó személyzetben vannak olyanok, akiknek egészségesebb ösztöne van, bár hallgatnak. A kar a legszélsőségesebb baloldaliak közé tartozik, olyan nyilvánvaló kivételekkel, mint én; a szélsőbaloldali fehér oktatók többsége képmutató, akik a lehető legtávolabb élnek a kisebbségektől. És mulatságosan még ezek a fehér haladók is panaszkodnak néha a nem fehér adminisztrátorokról, akik (és ez egy pontos idézet) „nem tudnak kijönni a fehér emberekkel”. Nagyrészt azonban a tantestület az adminisztrációval, a hallgatókkal és a személyzet nagy részével kiáll a radikális baloldaliság mellett. Érdekes, hogy ezek az emberek rögeszmésen ismételgeti George Floyd, a fekete volt elítélt véletlen halálát, aki a boncolás szerint kábítószer-túladagolásban halt meg, miközben ellenállt a letartóztatásnak, de teljesen figyelmen kívül hagyta az ötéves Cannon Hinnant halálát, akit agyonlőtt, „állítólag” fekete szomszédja. Bizonyos életek fontosabbak, mint mások.
Meg kell értenünk, hogy mi ennek a „sokszínűségi képzésnek” a valódi célja. Több tanulmány kimutatta, hogy az ilyen képzés hatástalan, és gyakran növeli az elfogultságot. Ez régi hír, és ennek ellenére a képzés továbbra is zajlik. De láthatón a képzés végső célja a fehér emberek becsmérelése és megalázása, és ebben valóban nagyon hatékony. És ha a képzésnek mellékhatása a fokozott elfogultság és a faji feszültségek fokozása, nos, ez mellékhatás, mivel több elfogultságot és nagyobb feszültséget okoz, ezt felhasználják a még több képzés igazolására, ami a kívánt visszaélésekhez és megalázásokhoz vezet, Természetesen néhány ember jó pénzt keres ebből a hülyeségből, és a képzést szervező intézmények „felelősségbiztosításként” használják fel, hogy megvédjék magukat a nem-fehérek által elkövetett „diszkriminációs” perektől (ebben nem aggódnak a fehérek miatt). Tehát sok ember profitál, de megint a fő cél az, hogy „odavágjanak a fehéreknek”. Ezért azt a tényt, hogy a fehér hallgatókat faji módon megfélemlítik az ilyen képzés után, célnak és nem hibának tekintik. Az, hogy a fehér alkalmazottakat rituálisan megalázza az ilyen képzés, szintén cél, és nem hiba.