Bocsáss meg, nem láttam az üzenetet.
Amúgy nem tudom, hogy ennek van-e köze az ötvenes-hatvanas évek szovjet nyilazott szárny koncepcióihoz (nyilván semmi).
Valamiért ez az egyetlen Tu-160M példány nem terpeszti szét a szárnyait fel és leszálláskor annyira, mint korábban gyártott társai. Mivel a variaszárny lényeges tulajdonsága, hogy a felhajtóerő nyomásközéppontja vándoroltatható, valamiért a kis sebességű repüléshez a nyomásközéppontott hátrébb hangolták.
Elképzelhető, hogy ennél a gépnél (és a most soron következő M2-eseknél is majd) a súlypont is hátrébb került.
De gondolok még olyanra is, hogy így a szárny felhajlása is kisebb, ami miatt kevésbé van igénybe véve a sárkány.
Elképzelhető az, hogy főleg a szárnybekötés előtt vannak az elektronikai rendszerek és az új generációs blokkok összességében könnyebbek lettek, mint a 80-as években tervezettek, így eleve annyira hátrébb került a gép tömegközéppontja, s emiatt nem szerencsés a legkisebb nyilazású pozíció?
Ha már szárnynyilazás, akkor mi a véleményed arról, amit az üzenetben ill. a Tu-128-as topikban is kérdeztem ill írtam?