Nincs utánégetés, még minimális se. Így nincs tökéletlen égés a fúvócsőben, a turbina után, ami azt a sárgás-vöröses füstöt okozza.
Kevéssé ismert (mert ritkán látni), de az NK-32-es azon kevés szovjet-orosz hajtóművek egyike, amelyik szinte nulla sötét füstöt generál, a maximál rezsimig.
Ez amúgy eleve tervezési szempont is volt.
De úgy néz ki, ha azon túltolva a gázkart az utánégetést bekapcsolják, a hajtómű bepótolja ezt a kis “hiányosságát”, mégpedig kamatostul.
Alapjárattól maximálig és kizárólag csak a maximális forszázson nem füstöl a Tu-160-as.
Ez utóbbi viszont nagyon ritka, mert komoly hőterhelés a fúvócsőnek és extra mechanikai igénybevétel a kompresszornak, mivel ilyenkor 100% fölé szalajtják a fordulatszámot.
Ezért a normál kiképzési repülésekhez a minimál, vagy a köztes forszázst használják a felszállásokhoz.
Itt azonban egy új példány legelső startját látjuk, ahol - a nemzetközileg is teljesen átlagos módon - nincs még igénybevéve az utánégetés.
A legelső startoknál máshol, más géppel se szokás.
A maximális utánégetéses start általában akkor látható, ha a gép a maximális felszállótömegével indul feladatra.
Mozdokból Szíriába (rohadt nagy észak-európai kerülővel), Engelszről Kamcsatkára, vagy a venezuelai, dél-afrikai látogatások utáni hazamenetelek felszállásai… ilyenkor.