Közbeokoskodok. A kérdés tisztázásához nem is a Tu-95-ös a legjobb topic, még ha logikusnak is tűnik elsőre.
Ugyanis a szovjetek utolsó interkontinentális bombázója lényegében a Mjasziscsev M-4, vagyis a "Bölény" volt.
A Tu-95-ös és a Tu-160-as interkontinentális rakétahordozó, bombafegyverzete egyiknek sincs.
A Tu-22M3-as ugyan bombázó és rakétahordozó, de nem interkontinentális.
Az, hogy egy típus ugynevezett rakétahordozó, eleve meghatározza a bevetési profilt és a szükséges kíséretet is.
Ez így nem teljesen igaz.
HTÖ egyik mellékletében van egy "Szovjet-bombázó-fenyegtés-amerikai-légvédelem [HUN] (Hpasp).pdf" doku, érdemes elolvasni.
Lényeg:
Tu-95 (Bear-A), 1955 és 1957 között gyártottak 31db-ot.
Tu-95M (Bear-A), 1957 és 1958 között gyártottak 19db-ot.
A két fenti típus csak szabadesésű nukleáris bombával volt felszerelve, robot-repülőgéppel nem.
M-4 (Bison-A) teljes kudarc, 1954 és 1956 között gyártott 31db példány át lett építve légi utántöltésre.
3M (Bison-B), 1956-60 között épült 85db példánya szintén csak szabadesésű nukleáris bombával volt felszerelve, robot-repülőgéppel nem.
Tu-95K (Bear-B), 1959-61 között 56 példány, Tu-95KM (Bear-C), 1962-65 között 13 példánya már hordozta a K-20M robotrepülőt.
1965 tekinthető a Távolsági Légierő (DA) történetében a forduló pontnak, ekkor 9 nehéz bombázó ezred alkotta a négy légi hadosztály állományát, kb. 200 db nukleáris bomba és rakéta célba juttatására volt képes (100%-os elméleti hadrafoghatóság mellett.)
128 darab bombázó az alábbiak szerint:
26 db Tu-95 Bear-A
17 db Tu-95M Bear-B
85 db 3M Bison
69 darab rakéta hordozó a következők szerint:
47 db Tu-95K Bear-B
22 db Tu-95KM Bear-C
106. nehéz bombázó hadosztály,
409. nehézbombázó ezred Tu-95/Tu-95M (Bear-A) bombázókkal, Uzin
1006. nehézbombázó ezred Tu-95K/Tu-95KM (Bear-B/C) rakéta hordozó gépekkel, Uzin
182. nehézbombázó ezred Tu-95K/Tu-95KM (Bear-B/C) rakéta hordozó gépekkel, Mozdok
79. nehéz bombázó hadosztály,
1223. nehézbombázó ezred Tu-95/Tu-95M (Bear-A) bombázókkal, Szemipalatyinszk
1226. nehézbombázó ezred Tu-95K/Tu-95KM (Bear-B/C) rakéta hordozó gépekkel, Szemipalatyinszk
201. nehéz bombázó hadosztály,
1096. nehézbombázó ezred 3M (Bison-B) bombázókkal, Engels
1230. nehézbombázó ezred 3M (Bison-B) bombázókkal, Engels
73. nehéz bombázó hadosztály,
40. nehézbombázó ezred 3M (Bison-B) bombázókkal, Ukrainka
79. nehézbombázó ezred 3M (Bison-B) bombázókkal, Ukrainka
A Szovjet Stratégiai Rakétaerők 1965-ben már 226 darab interkontinentális ballisztikus rakétával (ICBM) rendelkeztek és a mennyiség évről évre csak nőtt...
1966 420 db
1967 820 db
1968 1020 db
Ezzel a sarkvidéken keresztül támadó bombázók kora lényegében lezárult, az ICBM lett a fő stratégiai nukleáris csapásmérő erő.
A ’80-as években a Kh-55 megjelenésével újra szerephez jutottak a bombázók, de korántsem volt akkora a súlyuk, mint ami az ’50-es évek végén.
A Tu-95 haditengerészeti felderítő változatát, a Tu-95RC (Bear-D) változatot 1967-ig még gyártották.
A meglevő gépeket a továbbiakban a K-20M rakétákkal a US Navy ellen tervezték használni.
Lényegében ez a fenyegetés vezetett az F-14 Tomcat + AIM-54 páros kifejlesztéséhez némi kerülővel, az eredeti rakéta platform eredetileg az F-111B lett volna.