Állításaid nem cáfolják az enyéimet, hiszen azokat, akiknek csak a pillanatnyi érdek számított, és gyakran változtatták a szövetségi rendszereiket - őket utálja is mindenki.
És az, hogy ez a történelemben gyakran fordult elő, nem azt jelenti, hogy követendő példa. Csak sajnos az országok vezetése túl gyakran változik, így az irány is változik, amelyeket az országok követnek. Főleg, amikor az országok lakói egymás kezéből kapkodják ki a kormányrudat: ne erre, arra, ne arra, erre.
De mondom, ez nem azt jelenti, hogy nem léteznek népek/nemzetek közötti barátságok. A Nyugatnak épp az a baja, hogy a magyarság érzelmileg egyre jobban kezdi megérteni az oroszokat (és az oroszok is egyre jobban szeretik a magyarokat) és a Nyugat ezt próbálja szétzúzni azzal, hogy azt hajtogatja, hogy az oroszoknak csak addig érünk valamit, amíg felhasználhatnak minket az EU és a NATO bomlasztására. Ez nem igaz, vannak hasonló gondolkodású, érzelmű népek, amelyek szerethetik egymást.
Mondok konkrét példát is: ha például az USA Kecskemétről bombázni fogja Szerbiát, és az oroszok erre megtámadnak minket, akkor te azt fogod mondani, hogy lám igazad volt, mert az oroszok mégis utálnak minket (ahogy feltételezted), én pedig azt fogom mondani ugyanerre a fejleményre, hogy nem meglepő, hiszen olyat léptünk, amellyel kiváltottuk a haragukat. A te meglátásod szerint az oroszok mindig is utáltak minket, az én meglátásom szerint meg ez attól függ, hogy mi mit teszünk velük.