Itt egy elég kimerítő magyarázat az additív technológia használatára az űriparban.
A cikkben szereplő képek nem biztos, hogy visszaadják, hogy mennyire bonyolultak a hajtóművek alkatrészei.
Ráadásul a hagyományos technológiák, vagy a maratásos eljárásokkal nem biztos, hogy képes leszel legyártani egy ilyet:
Eddig ezt így oldották meg:
Nem pont ugyan az az alkatrész, de látszik, hogy egy ilyen technológiák segítségével egy darabban tudnak legyártani olyan bonyolult alkatrészeket - piszok nagy pontossággal -, amelyeket különben több darabból kellene.
Minden egyes darabnál oda kellene figyelni az illesztésekre (tömítések, pontos illsezkedő felületek, emberi összeszerelés), ráadásul minden illesztés egy potenciális hibaforrás!
Csak annyit tennék még hozzá, hogy azért zseniális ez az űriparban, mivel ennek használatával az űrben, vagy másik égitesten is le lehet gyártani az űreszközök alkatrészeit. Nem kell hozzá csak filament anyagot vinni, meg a printert. Tehát ha a SpaceX arra készül, hogy a Holdon, vagy a Marson bázist hoznak létre, akkor ott szükséges lesz mindenféle alkatrészre. Egy hengerelt lemezt nem tudsz felvinni (mekkorát? milyen alakút?). Az alkatrészek helyigényesek. A filamentet meg tömbben viszik fel a legminimálisabb térfogat foglalással.
