Űrkutatás

Ha valakinek hiányzott volna: az amerikai piacon mostantól elérhető a <a href="http://www.orbitalatk.com/defense-systems/missile-products/HPGP/default.aspx"><b>Nagyteljesítményű Zöld Meghajtás ...

Vásárolja meg most!

A zöld meghajtásnak már van ellenszere.

imodiumkapsula.jpg
 
Lehet hülyeséget kérdezek, de:

a kémiai rakáták előnye az, hogy nagy impulzist adnak, de csak rövid ideig működnek. Az ionhajtómű előnye, hogy hosszú ideig működik, viszont kicsi az impulzusa. Miért nem lehet azt csinálni, hogy a marsra induló űrhajó kapna egy kémiai "gyorsító fokozatot", és miután az kifogyna állna üzembe az ionhajtómű. Ezzel nem lehetne jelentősebben növelni az elérhető sebességet?
 
A zöld meghajtásnak már van ellenszere.
LOL :D :D :D

Hogy ne csak a távoli jövőbe révedjünk, szeptember 8-án (<i>kezdődik az iskola... Donászi Magda verse</i>) 7:05 p.m. EDT-kor lövik fel a <b>OSIRIS-REx szondát</b> egy Atlas V 411 rakéta tetején. A misszió célja 2018-ban pályára állni a Bennu aszterodia körül, majd jól megfúrni, és az Apolló-misszió óta először hazahozni a mintát (60-2000 grammnyit) 2023-ban.
Felszerelés:
- kamera
- lézeres távolságmérő (3D térképet szeretnének készíteni az ideális fúrási pont kiválasztásához)
- hőemissziós spektrométer (milyen anyagból áll a fúrmány)
- látható és infravörös spektrométer (milyen anyagból van a kő)
- Regolith röntgen spektrométer (felszíni anyagok és sűrűségük)
- Touch-And-Go Sample Acquisition Mechanism (fúróval szerelt mintagyűjtő robotkar)
- OSIRIS-REx Sample Return Capsule (SRC) (hőpajzsos visszatérő kapszula)

A 2006-as üstökös csóvából mintát gyűjtő Stardust misszióhoz képest ez most egy kicsit bonyolultabb küldetés lesz.

Ironikus módon az ESA Rozetta-missziója pont szeptemberben fog véget érni az európai szonda irányított üstökösbe csapódásával.
16-019_0.png
 
Lehet hülyeséget kérdezek, de:

a kémiai rakáták előnye az, hogy nagy impulzist adnak, de csak rövid ideig működnek. Az ionhajtómű előnye, hogy hosszú ideig működik, viszont kicsi az impulzusa. Miért nem lehet azt csinálni, hogy a marsra induló űrhajó kapna egy kémiai "gyorsító fokozatot", és miután az kifogyna állna üzembe az ionhajtómű. Ezzel nem lehetne jelentősebben növelni az elérhető sebességet?
Ez abszolút nem hülyeség, valószínűleg valami ilyesmi lesz a megoldás. A probléma ott kezdődik, hogy valamivel a Marsra is le és onnan majd fel kell szállni, ha vissza akarjuk hozni lányainkat-fiainkat. Tehát valamennyi hagyományos üzemanyagot is vinni kell a sok Xenon mellé. Hacsak nem megy előre egy robotos küldetés és rak le egy felszálló egységet mint a <i>Marsi</i>ban.
 
Lehet hülyeséget kérdezek, de:

a kémiai rakáták előnye az, hogy nagy impulzist adnak, de csak rövid ideig működnek. Az ionhajtómű előnye, hogy hosszú ideig működik, viszont kicsi az impulzusa. Miért nem lehet azt csinálni, hogy a marsra induló űrhajó kapna egy kémiai "gyorsító fokozatot", és miután az kifogyna állna üzembe az ionhajtómű. Ezzel nem lehetne jelentősebben növelni az elérhető sebességet?

Nagy tömegeket kellene mozgatni, ehhez a jelenlegi ion hajtómű semmiképpen nem elég.

"Az ionhajtómű átlagosan 20-200 millinewton tolóerőt képes kifejteni, amely megfelel annak az erőnek, amellyel néhány (tíz) hangya nyomja a talajt."

Régebbi cikk:

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20140815-urhajtomu-megnyilhat-az-ut-a-csillagokba-egy-uj-hajtomuvel.html
 
Nagy tömegeket kellene mozgatni, ehhez a jelenlegi ion hajtómű semmiképpen nem elég.

"Az ionhajtómű átlagosan 20-200 millinewton tolóerőt képes kifejteni, amely megfelel annak az erőnek, amellyel néhány (tíz) hangya nyomja a talajt."

Régebbi cikk:

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20140815-urhajtomu-megnyilhat-az-ut-a-csillagokba-egy-uj-hajtomuvel.html

Szerintem itt valami félreértés van. Amit írtam azt nem a LEO-ra való kijutásra írtam, hanem már az űrbéli gyorsításra. Ott meg már elég az a pici tolóerő is
 
Mai kis színes:
"exoatmospheric kill vehicle" - a Boeing (GBI) és Raytheon (EKV) fejlesztésében a közép és hosszútávú ballisztikus rakéták ellen. A rendszer földi telepítésű, nem mobil, jelenleg Fort Greely (Alaska) és Vandenburg Air Force Base (California) rendelkezik 30 db egységgel, amit 2017-re 44 darabosra akarnak bővíteni. Indoklás: az észak-koreai fenyegetés.
CqFTKkJVYAQTDiW.jpg


Sikeresen fellőtte a NASA az egyetemisták és közösségi főiskolások szuborbitális (95 mérföldre / 153 km-re ment fel) kísérleteit tartalmazó rakétát a <b>RockSat-X program</b> keretében. A kísérletek adatait is sikerült venni, de a tudományos egységet nem sikerült a várt formában begyűjteni az Atlanti óceánból. Mindenféle hasznos mütyűr ment fel: hogyan működik fent az RFID, használható-e az aerogél burkolati anyagként, software defined radio (ez miez?), kinyitható rúd (deployable boom), sugárzás, légkör-összetétel mérés. A résztvevő felsőoktatási intézmények többségéről még csak nem is hallottam: University of Puerto Rico, University of Colorado Boulder, Carthage College, Virginia Tech, Northwest Nazarene University, Capitol Technology University, University of Nebraska Lincoln, University of Hawaii Community Colleges. Jó látni, hogy nem csak MIT és Caltech létezik, hanem hagyják a kisebb intézményeket is lélegezni. Ha meggondolom, hogy egyik fizikus barátom PhD védésén azon csorgattam a nyálam, hogy az általa épített bigyót ide-oda röptették Európa fölött, akkor külön méltányolható, egy ezek az egyetemisták meg már az első 1-3, 4-5 évükben valami olyat berheltek össze, ami átlépte a Kármán-vonalat.
CqF_Dw1XEAEcQs3.jpg
 
<blockquote rel="jani2">
Nagy tömegeket kellene mozgatni, ehhez a jelenlegi ion hajtómű semmiképpen nem elég.
"Az ionhajtómű átlagosan 20-200 millinewton tolóerőt képes kifejteni, amely megfelel annak az erőnek, amellyel néhány (tíz) hangya nyomja a talajt."
Szerintem itt valami félreértés van. Amit írtam azt nem a LEO-ra való kijutásra írtam, hanem már az űrbéli gyorsításra. Ott meg már elég az a pici tolóerő is</blockquote>
Az ion-meghajtás előnye, hogy <b>hosszú ideig, folyamatosan</b> megy, így n<b>agyon kis tömegű hajtóanyag</b>ból (Xenon) nagyon komoly sebességet tud elréni. A 2007-2015 között használt Dawn űrszonda 10 000 m/s-el növelte meg a sebességét ion meghajtással a teljes küldetés alatt összesen 385 kg Xenon felhasználásával (Föld-Mars-Vesta-Ceres), pedig a tömege 1,2 tonna. Többek között volt olyan 270 napja a küldetésnek, amikor folyamatosan ment az ion-hajtómű, miközben összesen 72 kg Xenont használtak el. Ma már ennél sokkal durvább meghajtások vannak, ld. fentebb a az aszteroida megragadásra használatos HERMeS-t: a Dawn 90mN tolóerejét 10kW napelem táplálta - a HERMeS Block 1 kialakítása 50 kW napelemmel, 40kW ionhajtóművel meg 686mN-t ad le (a teljes küldetés 8 éve alatt meg összesen 3x10^8 Newtont).
 
<blockquote rel="speziale">Lehet hülyeséget kérdezek, de:

a kémiai rakáták előnye az, hogy nagy impulzist adnak, de csak rövid ideig működnek. Az ionhajtómű előnye, hogy hosszú ideig működik, viszont kicsi az impulzusa. Miért nem lehet azt csinálni, hogy a marsra induló űrhajó kapna egy kémiai "gyorsító fokozatot", és miután az kifogyna állna üzembe az ionhajtómű. Ezzel nem lehetne jelentősebben növelni az elérhető sebességet?

Nagy tömegeket kellene mozgatni, ehhez a jelenlegi ion hajtómű semmiképpen nem elég.

"Az ionhajtómű átlagosan 20-200 millinewton tolóerőt képes kifejteni, amely megfelel annak az erőnek, amellyel néhány (tíz) hangya nyomja a talajt."

Régebbi cikk:

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20140815-urhajtomu-megnyilhat-az-ut-a-csillagokba-egy-uj-hajtomuvel.html

</blockquote>
De arra elég, hogy egy aszteroidát odébb toljanak vele.
 
Mondjuk ha azt nézem, hogy a szonda 1,2t a hajtóanyag meg közel 400 kg, akkor az azt jelenti, hogy azért az űrhajó tömegének 1/4-e a hajtóanyag. Azért az még mindig nem tűnik olyan nagyon acélosnak. Főleg ha hozzávesszük, a nagyobb méretű napelemcellák tömegét is, ami a többlet elektromos igény előállításához szükséges.
Mondjuk egy 400 tonnás űrhajó esetében ez azt jelentené, hogy 100 tonna üzemanyag kell...

Lehet hogy ez megint hülyeség, de ha mondjuk egy ekkora űrhajóra - 100 tonna kémiai üzemanyaggal felrakva - kis tolóerejű crygenikus hajtóművet rakunk, aminek viszont még így is sokkal-sokkal nagyobb lenne a tolóereje, mint egy ionhajtóműnek, viszont a 100 tonna üzemanyaggl elég sokáig tudna működin, azzal vajon mekkora sebességet érhetnénk el?
 
Ma szerelik fel a Crew Dragon, Orion és egyéb új fejlesztésű amerikai személyszállító járművek fogadására alkalmas dokkolót az ISS-re. Tegnap már kivették a Dragon farából a darabot és a robotkarral elvitték a helyére.
<iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/cSVpRPLu3EA" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
A videón látható, hogy az installálás két űrhajós együttes űrsétája során végrehajtott mászókázását, sámlira állását, kábelezését, mindenféle dolgok egymásba dugdosását igényli (közben párszor felkel és lenyugszik a Nap, állandóan másznak az árnyékok stb.). Szóval a dolog nem csak ilyen "fellőjük és összedugjuk", ezt a földi akváriumban végzett gyakorlat(ok)ról származó bevágások is érzékeltetik. Érdemes végig nézni.
 
Nem semmi kis szerelési munka lesz a dokkoló felszerelése. Szerintem az USA 2024 után is tervezi ezt az űrállomást használni, ha ilyeneket szerelnek fel.
 
Nem semmi kis szerelési munka lesz a dokkoló felszerelése. Szerintem az USA 2024 után is tervezi ezt az űrállomást használni, ha ilyeneket szerelnek fel.

Az jól jön hogy az STS rendszer leállítása után is van lehetőség nagyobb méretű terheket vinni az űrállomáshoz.
Az USA helyében én is használnám tovább, meglehetősen drága volt ez az űrállomás. Ráadásul 10 év volt míg összerakták.

Egy Skylab féle SLS-el felbocsátott orbital workshop tudná max kiváltani a jövőben a műszerezettségét tekintve.
 

Hát ez jó. Mennyi lehet az ára ? 500 milliárd ? Ja hogy használt. </blockquote>
Tudod, "alighasznált, keveset futott, nem dohányzó tulajdonostól, végig vezetett szervizkönyvvel". Gondolom a "garázsban tartott"-at már ők se mernék odaírni. Km órát sem tekerték.

Feltételezhetően inkább "gépidőt" adának bérbe, mint bármilyen tudományos műszernél szokás. Az ISS "national laboratory" 2005 óta, ez pedig felhatalmazza őket ilyen célú hasznosításra is. Azzal, hogy több szereplőssé vált a fellövések piaca, könnyebb lehet egyes cégeknek is projeket indítani (a korábbi Progress helyett most szállít a Cygnus, Dragon, jövőben a Sierra Nevada és egyszer talán a Blue Origin fallikus űrjárműve). Még ha embert nem is akarnak felküldeni, a kísérleti cuccos még rendesen felmehet. Még ha nem is "ceges" alkalmazott kutatásról beszélünk, hanem alapkutatásról, a pályázatba ott is be lehet építeni a feljuttatás költségét. Amióta nézegetem a rakomány tartalmát, azóta elég egyértelmű, hogy inkább ilyen cuccok mennek oda fel ("0. G-s technológiai protók").
 
Nem semmi kis szerelési munka lesz a dokkoló felszerelése. Szerintem az USA 2024 után is tervezi ezt az űrállomást használni, ha ilyeneket szerelnek fel.
Ami számomra nem világos az a modulok élettartama (bár lehet, hogy vannak ezzel így páran - ld Mars roverek végkimerülésig futása). Azért ott érik őket mikrometeoritok, némi nap és kozmikus sugárzás, meg azért bármilyen jármű/épület szeret pusztulgatni úgy magától is. A MIR 1986 és 2001 között relatíve gyorsan lepusztult, bár ott pénz se volt rá (befejezni is csak 1996-ban sikerült). Gyerekkoromból emlékszem a különböző rendszerhibákra: az űrállomáson kóborló fagyálló-gömbre, számítógép lefagyásokra, az oxigén-generálás hibáira (1997-es negyed órás tűz), nem beszélve arról az apró koccanásról, ami levegő szökéshez és áramhiányhoz vezetett.
Szóval mi az a pont, amikor azt kell mondani, hogy az ISS-t nem lehet tovább fenntartani: elfogy kívülről a burkolat, vagy elrohad belülről a hűtés, villany, vezérlés? Vagy annyira moduláris, hogy <i> tényleg </i> csak a nyomás megtartásának képessége szab határt és a karosszéria akár fent lehet mondjuk 2040-ben is?