Na ez az amit nem értettem eddig soha. Hogy miért függőleges rakéta leszállással próbálkoztak hajtóművel? Az Űrsikló és Buran esetén is LEO pályáról kellett lehozni az egészet és a végén vitorlázó repülőgépet játszani. Ez egyesítette az összes problémát, mert a sűrű légkörben is kellett vitorlázni, meg 28000 km/h val belépni a légkörbe és túl is élni azt.
A Falcon 9 féle leszálláshoz ráadásul hajtóanyag kell. Ok, ehhez meg futóművek, de valahogy egy műszakilag egyszerűbbnek tűnik és sokkal több biztonsági rátartást enged a leszálláshoz.
Ehhez képest visszatérő rakéta fokozat esetén, ahol hővédő pajzs sem kell és lényegében egy manőverező robotrepülőgép aerodinamikával úgy nagyjából fel lehet ruházni, amik működnek 40+ éve furcsa, hogy eddig senki nem csinált még igen kis méretben techdemót sem.
A videón levő szárny elforgatást azért műszakilag igen erős túlzásnak érzem (igen gyenge a CGI ezen a téren), mert kb. a lehető legbonyolultabb mozgásokat összegzi, ami műszakilag nagyon problémás. Több tengelyű elforgatás, közben aszimmetrikus légerők, stb. Mondjuk amolyan JDAM glide kit / SDB szerűen kihajtogatást már egyáltalán nem érezném sci-fi nek. Egy kis áramvonalazott részből variaszárny szerűen csuklós szerkezettel síkban kimozgatható lenne a szárny. Fényévekkel egyszerűbb és merevebb. Nagyjából ilyenre gondolok. Egyetlen tengely körüli forgatás van és merevíteni is lehet, mint az SDB-nél.
Lusták voltak ezt leanimálni és helyette forgatták össze-vissza szerkezetet?
A videón hiányolom annak bemutatását, hogy azért hogyan lassítják majd vissza annyira a rakétát, hogy azért szubszonikus tartományban legyen. Lesznek féklapok?
A Shuttle megszakítási szcenáriókat érdemes tanulmányozni, hogy miért a függőleges landolást választotta mind a SpaceX, mind a Blue Origin.
A Shuttle esetén a többszörös hajtóműhiba bizonyos esetekben azért nem volt túlélhető, mert az így kiadódott ballisztikus pályáról nem lehetett a Shuttle-t a szerkezet függőleges irányú 4,5G tűrőképessége alatt felhúzni siklásba.
Tehát a repülő mód olyan megkötéseket jelent a visszatérési pálya kialakításában ami a függőlegesnél nincs.
Mivel az amerikaiak oda teszik a leszállóhelyet a tengeren, ahova akarják, így minden teherhez rugalmasan tudnak alkalmazkodni.
A függőleges leszállásnál a leszálláskor a rakéta rakétaként viselkedik és az indításhoz hasonló jellegű terheléseket kap.
Vízszintes leszálláshoz a rakétát a szokásoson felül, a felhúzás okozta eltérő irányú terhelésekre is meg kell pluszban erősíteni.
Ezek felül a visszatérés során a rakétát repülővé kell alakítani, ami macerás és drága.
Az üzemanyag meg olcsó.
