Amint aláírná bármelyik politikus, hogy tömegeket küld Ukrajnáért az oroszok ellen, másnap már meg is bukna az utcai zavargások miatt. Nem lehet már kihajtani a népeket a nagy vágóhídra. Azok az idők elmúltak. Jöhet itt akármilyen sasbehívó, még aznap az össze szülő, gyermek kint lenne az utcán. És mit tehetne a hatalom? Halomra lövi a tüntetőket? Kivel? Magyar bakával? Szép is lenne egy háború kellős közepén egy polgárháború. Nem mondom stabil hátország alakulna ki.
[BIZTPOL] A nagy sakktábla
- Téma indítója Montezuma
- Indítva
-
- Címkék
- háttérhatalom valóságelméletek
- Status
Miért gondolta volna bárki is hogy előrelepes fog történni?csak a szokásos rizsa megy 8 éve és az oroszok úgy tűnik vevők erre
P
Pogány
Guest
Mert egy hajszálra vagyunk tőle?
Igazad van, "nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni"...
Amíg tábornoki szinten megnyerhető atomháborúról vizionálnak vagy éppen az oroszok azt fejtegetik, hogy Oroszország nélkül nincs értelme világnak, kicsit aggasztó, hogy ez a két álláspont szembetalálkozik egymással és nagy tétekben megy a faszméregetés.
Egyszerű a magyarázat. Akinek nincs, az fogja az atomot elszenvedni. Akinek van, az meg nem fogja olyan állam ellen bevetni akinek szintén van, mert nem akar bosszúból válaszcsapást. A nagyok szépen csatlós államokat előre tolva vernék a csalánt.
Hát, vannak problémák. A tulajdonképpeni vörös vonal és a konfliktusforrások (NATOvsCSTO vörös csillaggal, míg NATO-n belül kék csillaggal):
Szükség esetén az oroszok lerohanhatják, mielőtt a NATO-hoz csatlakozna:
- Ukrajna
- Grúzia
- Finnország
A NATO mire van készen? Ennél a Jens kiskakasnál nagyon elmentek otthonról, vagy Ő a szócsősz. Ki tud nagyobbat mondani, mintha az oviban lennénk. A svédeket még megértem, mert mindig is ellenségei voltak az oroszoknak, de a finnek nagyon nem gondolták át, hogy mibe lépnek bele. A svédekkel lesznek szövetségbe, akik megszállva tartották őket, az oroszok meg ott vannak a "spájzban".
Miért lennénk? Miért lennénk bármivel is közelebb, mint mondjuk az '50-'60-as években? Vagy azóta folyamatosan egy hajszálra vagyunk tőle?
Azt hiszem, ez valahol minden értelmes nemzetállam gondolata kéne, hogy legyen.
Az orosz-ukrán háborús dobpergés harminc éves nyulat ugrat ki a NATO-bokorból
Legenda vagy megszegett ígéret?
.....A korszak egyik legkiválóbb ismerője, Mary Elise Sarotte, az amerikai Foreign Affairs című szaklapban már 2014-ben megírta, hogy a napvilágra került dokumentumok – köztük Baker amerikai külügyminiszter saját kézzel írt jegyzetei – fényében nyilvánvaló: „1990 februárjában amerikai és nyugat-német tisztviselők a tárgyalások során arra tettek célzásokat Moszkvának, hogy a Szövetség nem terjeszkedik majd”. Ez az elköteleződés azonban mindvégig a szavak szintjén maradt.
......
......
A tagságra törekvő Ukrajnának és Grúziának egyszerre mondott igent és nemet. Condoleezza Rice volt amerikai külügyminiszter emlékirataiban tíz oldalon át, részletesen beszámol az ominózus bukaresti NATO-csúcstalálkozóról. A Szövetség vezetőinek arról kellett megállapodásra jutniuk, hogy vajon elindulhat-e Ukrajna és Grúzia a „tagsági akcióterv” (MAP) útján, mely lényegében már egyenesen a csatlakozáshoz vezet. A vita odáig fajult, hogy Németország és a kelet-európai NATO-tagországok valósággal egymásnak estek.
.......
W
Wilson
Guest
A nyugati gondolkodás közönye a háború felé sodorja Oroszországot.....
Robert Mood. Illusztráció: aftenposten.no
Ha nem kezdünk el másképp gondolkodni, a világ valószínűleg gyorsan újabb konfliktusokhoz és háborúkhoz fog jutni, rövid és hosszú távon egyaránt. A NATO keleti terjeszkedését Oroszország provokációnak és megaláztatásnak tekinti - írta Robert Mood norvég nyugalmazott altábornagy az Aftenposten című lapban megjelent cikkében.
Ahogy Mood folytatja, a második világháború befejezése után a győztes államok számos olyan intézményt hoztak létre, amelyek a pénzügyi stabilitás nemzetek feletti szabályait hivatottak szabályozni. A hidegháború vége után azonban nem jöttek létre új intézmények, és a régiek sem tudták többé békésen megoldani a politikai konfliktusokat.
"Az elmúlt 30 évet nem a kölcsönös tisztelet és együttműködés jellemezte. Jellemző volt rájuk a Nyugat semmibe vétele a többiekkel szemben, az amerikaiak önhittsége. A NATO-Oroszország Tanács nem tűnik vonzó fórumnak a párbeszéd és a közös döntéshozatal számára. Ez a létrehozásának ambiciózus célja ellenére is így van. Ott a NATO dönt mindenről. A tanácsi üléseken az országok szinte rituálisan kritizálják Oroszországot, hogy mindenkit meggyőzzenek arról, hogy a NATO döntései jók és támogatandóak. Ami persze inkább Oroszország megalázásának tűnik, mint a vele való párbeszédnek és bajtársiasságnak" - írja a katonatiszt.
Azt is megjegyzi, hogy nem emlékszik arra, hogy látott volna olyan filmet vagy tévésorozatot, amelyben az oroszok pozitívak, a nyugati szereplők pedig negatívak lettek volna. Ennek eredményeképpen a nyugati kultúra az Egyesült Államokat és a nyugat-európaiakat mint valami feltétlenül jót népszerűsíti, míg Oroszországról és az oroszokról mint abszolút gonoszról alkotott képet ápol. Mood rámutat, hogy Oroszországot bizonyára sok mindenért lehet kritizálni, de az, hogy Oroszországot a fő gonosztevőnek, az Egyesült Államokat és a Nyugatot pedig a demokrácia feddhetetlen védelmezőinek állítják be, a valóság olyan torzítása, amely nem vezet semmi jóra.
Úgy véli, hogy a Nyugatnak ki kell törnie a hagyományos gondolkodás béklyóiból, és meg kell találnia a módját annak, hogyan kerülje meg az orosz vörös vonalakat anélkül, hogy megsértené az államok szabad választáshoz való jogát. Úgy véli, hogy ehhez a múlt század tapasztalatait lehetne felhasználni, ahol a kölcsönös tisztelet, a személyes diplomácia és az összes fél bevonása volt a fő recept.
"Talán új intézményeket kellene létrehozni, vagy a meglévőket alapvetően meg kellene reformálni. Talán a NATO-nak tényleg inkább a védelemre kellene összpontosítania, és megnyitnia kapuit mindenki előtt, beleértve Oroszországot is, azáltal, hogy felszólítja tagjait, hogy mondjanak le a saját területükön kívüli bázisokról és atomfegyverekről?" - javasolja a norvég tábornok.
Mood meg van győződve arról, hogy a megszokott gondolkodás veszélyes lehet, és a világ háborúba sodródhat, mint 1914-ben. Az afganisztáni végkifejlet pedig egy újabb emlékeztető arra, hogy "az arrogancia és az önelégültség könnyen új háborúkat és beavatkozásokat szorgalmaz, de megakadályozza a konfliktusok befejezését és megoldását a stabilitás és a tartós béke biztosítása érdekében".
Colonelcassad
Robert Mood. Illusztráció: aftenposten.no
Ha nem kezdünk el másképp gondolkodni, a világ valószínűleg gyorsan újabb konfliktusokhoz és háborúkhoz fog jutni, rövid és hosszú távon egyaránt. A NATO keleti terjeszkedését Oroszország provokációnak és megaláztatásnak tekinti - írta Robert Mood norvég nyugalmazott altábornagy az Aftenposten című lapban megjelent cikkében.
Ahogy Mood folytatja, a második világháború befejezése után a győztes államok számos olyan intézményt hoztak létre, amelyek a pénzügyi stabilitás nemzetek feletti szabályait hivatottak szabályozni. A hidegháború vége után azonban nem jöttek létre új intézmények, és a régiek sem tudták többé békésen megoldani a politikai konfliktusokat.
"Az elmúlt 30 évet nem a kölcsönös tisztelet és együttműködés jellemezte. Jellemző volt rájuk a Nyugat semmibe vétele a többiekkel szemben, az amerikaiak önhittsége. A NATO-Oroszország Tanács nem tűnik vonzó fórumnak a párbeszéd és a közös döntéshozatal számára. Ez a létrehozásának ambiciózus célja ellenére is így van. Ott a NATO dönt mindenről. A tanácsi üléseken az országok szinte rituálisan kritizálják Oroszországot, hogy mindenkit meggyőzzenek arról, hogy a NATO döntései jók és támogatandóak. Ami persze inkább Oroszország megalázásának tűnik, mint a vele való párbeszédnek és bajtársiasságnak" - írja a katonatiszt.
Azt is megjegyzi, hogy nem emlékszik arra, hogy látott volna olyan filmet vagy tévésorozatot, amelyben az oroszok pozitívak, a nyugati szereplők pedig negatívak lettek volna. Ennek eredményeképpen a nyugati kultúra az Egyesült Államokat és a nyugat-európaiakat mint valami feltétlenül jót népszerűsíti, míg Oroszországról és az oroszokról mint abszolút gonoszról alkotott képet ápol. Mood rámutat, hogy Oroszországot bizonyára sok mindenért lehet kritizálni, de az, hogy Oroszországot a fő gonosztevőnek, az Egyesült Államokat és a Nyugatot pedig a demokrácia feddhetetlen védelmezőinek állítják be, a valóság olyan torzítása, amely nem vezet semmi jóra.
Úgy véli, hogy a Nyugatnak ki kell törnie a hagyományos gondolkodás béklyóiból, és meg kell találnia a módját annak, hogyan kerülje meg az orosz vörös vonalakat anélkül, hogy megsértené az államok szabad választáshoz való jogát. Úgy véli, hogy ehhez a múlt század tapasztalatait lehetne felhasználni, ahol a kölcsönös tisztelet, a személyes diplomácia és az összes fél bevonása volt a fő recept.
"Talán új intézményeket kellene létrehozni, vagy a meglévőket alapvetően meg kellene reformálni. Talán a NATO-nak tényleg inkább a védelemre kellene összpontosítania, és megnyitnia kapuit mindenki előtt, beleértve Oroszországot is, azáltal, hogy felszólítja tagjait, hogy mondjanak le a saját területükön kívüli bázisokról és atomfegyverekről?" - javasolja a norvég tábornok.
Mood meg van győződve arról, hogy a megszokott gondolkodás veszélyes lehet, és a világ háborúba sodródhat, mint 1914-ben. Az afganisztáni végkifejlet pedig egy újabb emlékeztető arra, hogy "az arrogancia és az önelégültség könnyen új háborúkat és beavatkozásokat szorgalmaz, de megakadályozza a konfliktusok befejezését és megoldását a stabilitás és a tartós béke biztosítása érdekében".
Colonelcassad
T
Törölt tag
Guest
Egyébként pont ezekben a napokban sajnlom, hogy már nem aktív @haubagoi
Néha kicsit meredeknek tűntek az ötletei, aztán meg 10 év múlva simán kiderülhet, hogy rohadtul igaza volt
Hetente más faszságokat írkált, aztán ha évekkel később az egyik véletlenül bejött (igaz nem akkor és nem ott) akkor ő megmondta...
Furcsa, hogy a mai NATO-Orosz tárgyalásokról is mekkora hallgatás van a nyugati mainstream média részéről, míg az orosz médiumok eléggé kiemelten kezelik a témát. Nem tetszik ez nekem...
Akkor is kár, hogy nincs jelen. Mint sajnos sokan mások, akik lemorzsolódtak az évek folyamán...
T
Törölt tag
Guest
Mondjuk az igaz, sokszor feldobta a reggelemet az olvasgatni.
Aki hiányzik az montezuma és azok akik anno az ukrán balhé miatt léptek le, mikor ellepték az oldalt a fizetett sorosisták és telehánytak mindent, aki meg nem értett velük egyet azt addig b*sztatták míg már oldalak csak a provokáicóikról szóltak, eltűntetve a valódi híreket.
Nonszensz a narratíva: Stoltenberg fenyeget azzal, hogy a NATO készen áll egy fegyveres konfliktusra Európában. És mindezt a Portfolio.hu címlapon hozza. Még ha egy belorusz vagy orosz újság hozná ezzel a dumával... csókolom a NATO dolga az, hogy készen álljon egy fegyveres konfliktusra... mi a fenyegetés... az, hogy működik?
(most attól vonatkoztassunk el, hogy mit ígértek anno szóban Gorbinak, meg attól is, hogy a történelem egyik legsajnálatosabb eseménye az volt, hogy a SZU összeomlása után nem sikerült Oroszországot az Euroatlanti rendszer részévé tenni, mert vallási, népi, kulturális és történelmi gyökerei alapján ebben a blokkban lenne a helye, ez a világtörténelem egyik legnagyobb mulasztása)
(most attól vonatkoztassunk el, hogy mit ígértek anno szóban Gorbinak, meg attól is, hogy a történelem egyik legsajnálatosabb eseménye az volt, hogy a SZU összeomlása után nem sikerült Oroszországot az Euroatlanti rendszer részévé tenni, mert vallási, népi, kulturális és történelmi gyökerei alapján ebben a blokkban lenne a helye, ez a világtörténelem egyik legnagyobb mulasztása)
- Status