Beszélgető

[gafzhu]

Nem tudom, melyik a veszélyesebb a nagygépre: a futár vagy a személyautós szállítás? Az utóbbi esetben viszont nincs kit hibáztatni, ha sérül (a nagygép vagy a kocsi).

 

[Kim Philby]

Egy Suzuki Ignissel szinte bármilyen háztartási gépet elszállítasz...180 cmig hossza belefér... Ha hosszabb legfeljebb kilóg... Kreatívitás efftásak...

Egyszer egy 180x200cm-es matracot vittünk Ignissel. Ketten ültünk az autóban... "kényelmesen elfért."
Nem volt öszzehajtva, se felkerve.

 

[phaidros]

Esetleg nem neten rendelni házhozszállítással, hanem személyesen átvenni?

Nem mindenkinek van helyben, vagy a közelben és ha van is nem biztos, hogy olyan kínálat, vagy olyan áron. Nálunk pl. nem csak ez a franc, hanem a kereskedők mentalitása. Van, hogy egy egyszerű, "kenyeret nem kérő" apróságért annyiszor kell rohangálni, hogy annyiból már Kínából ideér.

És onnan hogyan jön haza? Van teherautód?

Sok minden befér a kocsiba, de ha nem, ott az utánfutó. Minek 500 literes csomagtartók, ha csak az évi 1-2 nyaraláskor pakolja meg az ember?

ha vidéken laksz, ott nincs műszaki bolt, ahova megrendelik...

Ki rendel műszaki boltba? Házhoz jön.

Ma kinek nincs autója?

Van ismerős, hogy van autója, mégsem mer vezetni. De ilyenkor van az embernek szája, meg emberi kapcsolata, hogy 'komám ráérsz-e'. Vagy kölcsönkérni pl. a futót.

Suzuki Ignissel szinte bármilyen háztartási gépet elszállítasz

Négy-öt kisbála széna is befér, vagy egy birka kényelmesen, három választási malac is.

 

[Kim Philby]

rendel műszaki boltba? Házhoz jön.

Szósz a bótosnak, hozassa má' magához... Haszna is lesz rajta... Meg beüzemelheti...

 

[phaidros]

Szósz a bótosnak, hozassa má' magához... Haszna is lesz rajta... Meg beüzemelheti...

Aztán meg hozam el a boltostól, mikor itt lerakják a kapuban, még ha ketten vannak be is hozzák egy kis apróért? Mit kellene beüzemelni? Egy dolgot sem tudok, amihez szakember kellett volna az utóbbi 10-en évben.

Másrészt ezt a nálunk leledző kereskedői bagázst én olyan rendeléssel nem finanszírozom, amit magam is el tudok intézni. Olyan életképtelen balfasz 1-2 kivételével. Alig van olyan dolog, amit elsőre meg lehetne venni. Menjen el érte többször az ember, mire kiderül, hogy képtelenek meghozatni olyat, ami máshol és másnak elsőre sikerül. És nem kell komoly dologra gondolni. Metszőollóba rugó, kulcs...

 

[ms07]

Pontosan.
De azért a futárt se tartsuk fel!
Meg kell kérni, hogy ő csomagolja ki, 5 perc alatt körbe nézni aztán csókolom.
Az esztétikához ennyi elég. Minden más sérülés (nem vagy hibás működés) az csere köteles mindig. Ha nem akarják akkor irány a fogyasztó védelem.

Még 5 percre se kell feltétlen feltartani a futárt, persze ez a legegyszerűbb. De mint ahogy írta már más is itt, netről rendelt bármilyen cuccot visszaküldhetsz két héten belül

 

[Kim Philby]

Még 5 percre se kell feltétlen feltartani a futárt, persze ez a legegyszerűbb. De mint ahogy írta már más is itt, netről rendelt bármilyen cuccot visszaküldhetsz két héten belül

Hajrá környezettudatos vásárlás... Hajrá környezetvédelem... Spóroljunk az üzemanyaggal... stb.

Mit kellene beüzemelni? Egy dolgot sem tudok, amihez szakember kellett volna az utóbbi 10-en évben.

Aminek a garanciája/jótállás megköveteli. Persze egy haveri pöcsét is elég lehet.

 

[phaidros]

Aminek a garanciája/jótállás megköveteli. Persze egy haveri pöcsét is elég lehet.

Azt nem a kereskedő, hanem a szerződött partner (általában szerelő) végzi. Így igazad van; a tűzhelyet valóban be kellett "üzemelni". Bedugni a konnektorban és rácsavarni a gázra -Nem egy űrtechnológia. De ebben mi köze van, hogy honnan és hová rendelem? Semmi.

 

[fip7]

Hajrá környezettudatos vásárlás... Hajrá környezetvédelem... Spóroljunk az üzemanyaggal... stb.

Valójában tényleg spórolsz a házhoz szállítással. Az árúkat egy nagy kamion viszi a központi raktárba, majd onnan kisteher viszi ki napi 20-24 címre egy felpakolással!

Ehhez képest a helyben boltos úgy néz ki, hogy központi raktár, direkt szállítás neki, majd te elmész érte a saját kocsiddal ha van. Összesen sokkal több km, kevésbé hatékonyan.

Amíg nem volt net?
Utánfutó+sógor, koma, jóbarát. Elég szomorú, hogy már ez is problémát jelent. Meg ugye, ha vidéken laksz, ott nincs műszaki bolt, ahova megrendelik...
Cöcö... Ma kinek nincs autója? A '70es években még megértem, de ma?

Az a baj, hogy nem látod azt, hogy tényleg problémát jelent. Sok árút úgy vittünk ki vidékre, hogy az öreg néni gyerekei rendelték meg neki a cuccot akik 200 km-rel arrébb laktak. Egy csomó vidéki idős emberhez vittünk cuccokat. Vagy panelban egyedül élő nőknek/anyáknak. Ők, hogy vissznek föl maguknak egy hűtőt?
Ne mindig mindenki csak magából induljon ki....
De mondhatnám, azt is, hogy egy molni féle biciklis figura, hogy viszi haza a hűtőjét.... Fölgumipókozza a bicajra, vagy fölrakja a villamosra?
Remélem érted mi a gond. Te megoldod magadnak, meg sokan megoldják, de van aki nem tudja. Ő rajtuk segít a házhoz szállítás.

 

[Kim Philby]

Igazatok van. Senkinek nincs családja, rokonsága, ismerőse...

 

[Flexus]

Igazatok van. Senkinek nincs családja, rokonsága, ismerőse...

Azért ez erősen a kádár rendszer. Nem, a kiszállítást végezze csak a bolt, vagy a szerződött partnere. Házat sem építünk kalákában, túlméretes cuccokat meg nem szállítunk autóban.

 

[Flexus]

Index tudomány (?): Vajon létezett a Loch Ness-i szörny? A tudósok szerint meglehet Tudom, hogy kattintásvadász cím kell, de azért ez már túl megy egy határon. Baseball ütő és agyonver. Csak a tudomány nevében.

 

[phaidros]

Igazatok van. Senkinek nincs családja, rokonsága, ismerőse...

se rokona, se boldog őse

Atomizált világban/társadalomban élünk. Ami tetszik, vagy sem; de tény és való.

 

[phaidros]

túlméretes cuccokat meg nem szállítunk autóban.

De.
Akkor mi a francnak gyártanak, kombit, böszme suvokat, és miért 500 liter egy alsóosztályú nem kisautó csomagtartója is, ha semmit nem lehet belerakni? Némileg igaza van Kimnek, de csak némileg, mert lehet, hogy Neki opció elmenni a boltba és van választék. De van ahol tök mindegy, hogy hány komát tud az ember ugrasztani és mekkora a puttony, ha egyszerűen nem éri meg elmenni érte.

 

[Flexus]

De.
Akkor mi a francnak gyártanak, kombit, böszme suvokat, és miért 500 liter egy alsóosztályú nem kisautó csomagtartója is, ha semmit nem lehet belerakni? Némileg igaza van Kimnek, de csak némileg, mert lehet, hogy Neki opció elmenni a boltba és van választék. De van ahol tök mindegy, hogy hány komát tud az ember ugrasztani és mekkora a puttony, ha egyszerűen nem éri meg elmenni érte.

Természetesen a mikrót, retro tv-t, 100kg krumplit, és a három bőröndödet simán. A dupla ajtós amerikai hűtőt, a 150cm-es plazmát, a 2 tonna cementet nem szállítod a csomagtartódban. Igen, ha a havernak van kamionja és megéri neki kisegíteni téged, vagy, ha a tanyán élsz és amúgy is ott a traktor az utánfutóval, akkor hajrá. De, itt nem csak a vidékiekről volt szó, mert bizony már egy kisvárosban sem mindenki kisteherautóval jár.

 

[Blitz97]

Rea Milla modell:

hvg.hu

 

[phaidros]

Természetesen a mikrót, retro tv-t, 100kg krumplit, és a három bőröndödet simán. A dupla ajtós amerikai hűtőt, a 150cm-es plazmát, a 2 tonna cementet nem szállítod a csomagtartódban. Igen, ha a havernak van kamionja és megéri neki kisegíteni téged, vagy, ha a tanyán élsz és amúgy is ott a traktor az utánfutóval, akkor hajrá. De, itt nem csak a vidékiekről volt szó, mert bizony már egy kisvárosban sem mindenki kisteherautóval jár.

A kisváros is vidék. Persze, hogy nem mindenki teherautóval jár. Bár néha elgondolkozom, hogy majdnem ugyan annyiban lenne fenntartani, mint egy futót.

2 tonna cement? Egy fuvarra? Mit építesz, atombunkert? Simán elhordasz még egy házépítéshez is annyi cementet, ami folyamatosan kell. Persze, ilyen naponta emelkedő építőanyag árakkal inkább megvesz az ember azt amit tud előre. De miért kellene ehhez kamion? Jó, a 6 méteres gerenda, vagy vasárú neccesebb, azt persze, hogy nem (na jó, csak falun belül).
A kamiont meg nem is értem, hogy miként jön ide? Azzal akarod a plazma tv-det szállítgatni? Vagy mi? Amúgy szerintem a 150-es plazma még Ignis kategória.
A traktor meg nem csak "tanyán" jár -és nem utánfutót húz legtöbbször, hanem pótkocsit. Már ha szállít.

Lehet, hogy bennem a baj; elismerem. Soha nem akartunk akkora hűtőt, meg akkora plazma tv-t venni, ami akár ne fért volna be a kocsiba. És nem a kocsi nagy.

Tudod, a haver nem azért haver, mert kiszámítja, hogy megéri e segíteni. Azt úgy hívjuk, hogy fuvaros. Szerintem.

 

[phaidros]

Rea Milla modell:

hvg.hu

Kár, hogy nem olvasható a cikk.

 

[Blitz97]

Kár, hogy nem olvasható a cikk.

Rea Milla modell: "Akik a gyűlölködő kommenteket írják, azok vannak kevesebben"​

"Kezdek egyre jobban hasonlítani a magyarokhoz. Nemrég azon kaptam magam, hogy én is elkezdtem sorolni, milyen borzasztó napom volt" - mondja Rea Milla a HVG-nek. A szomáliai származású, de nemrég magyar állampolgárságot szerzett modell már több helyen dolgozott a világban, mégis csak Magyarországon érzi otthon magát.

HVG: Azt kérte, hogy csak a modellként viselt nevét használjuk a cikkben, miért?
Rea Milla: Azért váltottam nevet, mert voltak, akik fenyegettek Szomáliából. Az interneten, a közösségi médiában megtalálták a képeimet, és üzeneteket küldtek, hogy nekem szomáliai lányként nem lenne szabad modellkednem, szégyelljem magam. Ezért döntöttem így, hogy megvédjem magam.
HVG: Tudnának itt, Magyarországon ártani önnek?
R. M.: Szerencsére Magyarországon nincs nagy szomáliai közösség, akik vannak, azok nem tartják a kapcsolatot velem, számukra én elveszett lány vagyok. De azt sem szeretném, hogy a családomat Szomáliában bántódás érje.
HVG: Ott a nőknek nem sok lehetőségük van, önt mégis tanulásra biztatta az édesanyja.
R. M.: Amikor anyukám fiatal volt, még nem nyert teret a radikális iszlám az országban úgy, mint most. Tanulhatott, nem hordott kendőt, fényképeken láttam, hogy nagy afrofrizurát és nadrágot viselt. Szóval kicsit belekóstolhatott másfajta életbe, voltak vágyai, amelyek nem teljesülhettek, mert megváltozott a helyzet az országban, és férjhez ment. De nekünk más életet akart.
HVG: Többször elmesélte egy évig tartó menekülésének történetét, ami nyilván fájdalmas emlék, mégis olyan, mintha a küldetése lenne, hogy beszéljen róla.
R. M.: Sok félreértés van a menekültekről, hogy felveszik a segélyeket munka nélkül, vagy ellenkezőleg, hogy elveszik az itteniek munkáját. Azért gondolják így sokan, mert nem ismerik a menekültek életét. Akármennyire fájdalmas újra és újra átélni, már akkor megérte elmondani a történetemet, ha csak egy ember többet fog tudni erről, és megváltozik a gondolkodása.
HVG: Az érkezése után nem sokkal kezdődött a kormány menekültellenes kampánya itthon. Hogy élte meg ezt az időszakot?
R. M.: Nehéz volt, de úgy tapasztaltam, hogy akik a menekültellenes plakátokat készítik, akik a gyűlölködő kommenteket írják, azok vannak kevesebben. Lehet, hogy azért, mert az emberek látták rajtam, hogy nyitott és kíváncsi vagyok, hogy nem akarok elvenni senkitől semmit, vagy egyszerűen csak szerencsém volt, de többször tapasztaltam kedvességet és segítő szándékot. Persze előfordult olyan is, hogy egy nő a kislányával az utcán odaszólt, hogy menjek vissza oda, ahonnan jöttem. Szomáliában is megtapasztaltam, hogy az emberek bántották egymást, csak azért, mert más klánból jöttek, így ez sem volt újdonság.
HVG: Miért tért át a kereszténységre?
R. M.: Vallásosan neveltek, imádkoztam otthon, olvastuk a Koránt. Amikor idejöttem, egy ideig még tartottam az iszlám szokásait, hordtam a kendőt. De sok kérdés volt bennem, amikre nem találtam választ. Aztán megismerkedtem valakivel, akivel sokat beszélgettem a vallásokról. Végül a kereszténység mellett döntöttem, amit sokáig nem mertem elmondani a családomnak. Amikor elmondtam, igyekeztek megérteni, de azzal is megpróbálkoztak, hogy visszatérítsenek. Ott, ahol ők élnek, nehéz ezt megérteni.
HVG: Hogyan érez a Szomáliában maradt családtagjaival kapcsolatban?
R. M.: Úgy nőttem fel, hogy soha nem én vagyok az első, hanem a családom. Nem abban gondolkodtam, hogy mi jó nekem, hanem, hogy mi jó a családnak. Aztán idejöttem, és elértem mindent, sőt még többet is, mint amit valaha kívántam, munkát, tanulási lehetőségeket, egészségügyi ellátást. De a családom még mindig Szomáliában él, nagyjából ugyanabban a helyzetben, mint korábban. Segítem őket, ahogy a Svédországban élő húgom is, de néha bűntudatom van, amiért mindenem megvan.
HVG: Amikor arról kérdezték, mi önnek a legfurcsább itt, az állandó panaszkodást említette.
R. M.: Már kezdek ebben is egyre jobban hasonlítani a magyarokhoz. Nemrég azon kaptam magam, hogy én is elkezdtem sorolni, milyen borzasztó napom volt. Gondoltam is magamban, hogy álljunk meg, hogy is kezdtem ezt a mondatot?
HVG: Megszokta már, hogy megnézik az utcán?
R. M.: Megszokni nem lehet, de el lehet engedni. Olyan is volt, hogy lefotóztak az utcán. Régen nagyon zavart, hogy megbámulnak, de már nem foglalkozom vele. Nincs értelme ezen idegesíteni magam, a többség jó szándékú, ha megjegyzéseket tesznek, azokat sem rosszindulatból teszik, nem szabad ezeken megsértődni.
HVG: Sikeres modell, jól beszél angolul. Nem gondolkodik azon, hogy külföldön folytatja?
R. M.: Modellként dolgoztam már több helyen eddig is, de mindenkinek van otthona. Nekem ez Magyarország. Akármennyire mondogatták is egyesek, amikor nemrég megnyertem az év modellje díjat, hogy miért nem magyar lány nyert, nekem akkor is ez az otthonom. Dolgozni szeretnék külföldön, de élni nem.
HVG: Majdnem tíz éve jött el otthonról. Tervezi, hogy esetleg hazalátogat?
R. M.: Egy ideig tervezgettem, de attól féltem, ha hazamegyek, ott fognak tartani. Nem rossz szándékból, hanem mert úgy gondolják, maradjak ott, ahova tartozom. Ki tudja, vissza tudnék-e jönni? Túl sok a vesztenivalóm, a párom, a munkám, az egész itteni életem. Viszont az anyukámat szeretném idehozni látogatóba, hogy megismerje az itteni életemet, és kivizsgáltassa magát, mert az itteni orvosok sokkal jobbak. Tíz éve nem találkoztunk, nagyon hiányzik.

 

[Blitz97]

Rea Milla modell: "Akik a gyűlölködő kommenteket írják, azok vannak kevesebben"​

"Kezdek egyre jobban hasonlítani a magyarokhoz. Nemrég azon kaptam magam, hogy én is elkezdtem sorolni, milyen borzasztó napom volt" - mondja Rea Milla a HVG-nek. A szomáliai származású, de nemrég magyar állampolgárságot szerzett modell már több helyen dolgozott a világban, mégis csak Magyarországon érzi otthon magát.

HVG: Azt kérte, hogy csak a modellként viselt nevét használjuk a cikkben, miért?
Rea Milla: Azért váltottam nevet, mert voltak, akik fenyegettek Szomáliából. Az interneten, a közösségi médiában megtalálták a képeimet, és üzeneteket küldtek, hogy nekem szomáliai lányként nem lenne szabad modellkednem, szégyelljem magam. Ezért döntöttem így, hogy megvédjem magam.
HVG: Tudnának itt, Magyarországon ártani önnek?
R. M.: Szerencsére Magyarországon nincs nagy szomáliai közösség, akik vannak, azok nem tartják a kapcsolatot velem, számukra én elveszett lány vagyok. De azt sem szeretném, hogy a családomat Szomáliában bántódás érje.

HVG: Ott a nőknek nem sok lehetőségük van, önt mégis tanulásra biztatta az édesanyja.
R. M.: Amikor anyukám fiatal volt, még nem nyert teret a radikális iszlám az országban úgy, mint most. Tanulhatott, nem hordott kendőt, fényképeken láttam, hogy nagy afrofrizurát és nadrágot viselt. Szóval kicsit belekóstolhatott másfajta életbe, voltak vágyai, amelyek nem teljesülhettek, mert megváltozott a helyzet az országban, és férjhez ment. De nekünk más életet akart.
HVG: Többször elmesélte egy évig tartó menekülésének történetét, ami nyilván fájdalmas emlék, mégis olyan, mintha a küldetése lenne, hogy beszéljen róla.
R. M.: Sok félreértés van a menekültekről, hogy felveszik a segélyeket munka nélkül, vagy ellenkezőleg, hogy elveszik az itteniek munkáját. Azért gondolják így sokan, mert nem ismerik a menekültek életét. Akármennyire fájdalmas újra és újra átélni, már akkor megérte elmondani a történetemet, ha csak egy ember többet fog tudni erről, és megváltozik a gondolkodása.
HVG: Az érkezése után nem sokkal kezdődött a kormány menekültellenes kampánya itthon. Hogy élte meg ezt az időszakot?
R. M.: Nehéz volt, de úgy tapasztaltam, hogy akik a menekültellenes plakátokat készítik, akik a gyűlölködő kommenteket írják, azok vannak kevesebben. Lehet, hogy azért, mert az emberek látták rajtam, hogy nyitott és kíváncsi vagyok, hogy nem akarok elvenni senkitől semmit, vagy egyszerűen csak szerencsém volt, de többször tapasztaltam kedvességet és segítő szándékot. Persze előfordult olyan is, hogy egy nő a kislányával az utcán odaszólt, hogy menjek vissza oda, ahonnan jöttem. Szomáliában is megtapasztaltam, hogy az emberek bántották egymást, csak azért, mert más klánból jöttek, így ez sem volt újdonság.
HVG: Miért tért át a kereszténységre?
R. M.: Vallásosan neveltek, imádkoztam otthon, olvastuk a Koránt. Amikor idejöttem, egy ideig még tartottam az iszlám szokásait, hordtam a kendőt. De sok kérdés volt bennem, amikre nem találtam választ. Aztán megismerkedtem valakivel, akivel sokat beszélgettem a vallásokról. Végül a kereszténység mellett döntöttem, amit sokáig nem mertem elmondani a családomnak. Amikor elmondtam, igyekeztek megérteni, de azzal is megpróbálkoztak, hogy visszatérítsenek. Ott, ahol ők élnek, nehéz ezt megérteni.
HVG: Hogyan érez a Szomáliában maradt családtagjaival kapcsolatban?
R. M.: Úgy nőttem fel, hogy soha nem én vagyok az első, hanem a családom. Nem abban gondolkodtam, hogy mi jó nekem, hanem, hogy mi jó a családnak. Aztán idejöttem, és elértem mindent, sőt még többet is, mint amit valaha kívántam, munkát, tanulási lehetőségeket, egészségügyi ellátást. De a családom még mindig Szomáliában él, nagyjából ugyanabban a helyzetben, mint korábban. Segítem őket, ahogy a Svédországban élő húgom is, de néha bűntudatom van, amiért mindenem megvan.
HVG: Amikor arról kérdezték, mi önnek a legfurcsább itt, az állandó panaszkodást említette.
R. M.: Már kezdek ebben is egyre jobban hasonlítani a magyarokhoz. Nemrég azon kaptam magam, hogy én is elkezdtem sorolni, milyen borzasztó napom volt. Gondoltam is magamban, hogy álljunk meg, hogy is kezdtem ezt a mondatot?
HVG: Megszokta már, hogy megnézik az utcán?
R. M.: Megszokni nem lehet, de el lehet engedni. Olyan is volt, hogy lefotóztak az utcán. Régen nagyon zavart, hogy megbámulnak, de már nem foglalkozom vele. Nincs értelme ezen idegesíteni magam, a többség jó szándékú, ha megjegyzéseket tesznek, azokat sem rosszindulatból teszik, nem szabad ezeken megsértődni.
HVG: Sikeres modell, jól beszél angolul. Nem gondolkodik azon, hogy külföldön folytatja?
R. M.: Modellként dolgoztam már több helyen eddig is, de mindenkinek van otthona. Nekem ez Magyarország. Akármennyire mondogatták is egyesek, amikor nemrég megnyertem az év modellje díjat, hogy miért nem magyar lány nyert, nekem akkor is ez az otthonom. Dolgozni szeretnék külföldön, de élni nem.
HVG: Majdnem tíz éve jött el otthonról. Tervezi, hogy esetleg hazalátogat?
R. M.: Egy ideig tervezgettem, de attól féltem, ha hazamegyek, ott fognak tartani. Nem rossz szándékból, hanem mert úgy gondolják, maradjak ott, ahova tartozom. Ki tudja, vissza tudnék-e jönni? Túl sok a vesztenivalóm, a párom, a munkám, az egész itteni életem. Viszont az anyukámat szeretném idehozni látogatóba, hogy megismerje az itteni életemet, és kivizsgáltassa magát, mert az itteni orvosok sokkal jobbak. Tíz éve nem találkoztunk, nagyon hiányzik.

Rea Milla, modell

„Én voltam a legidősebb testvér, nekem kellett segítenem betegeskedő anyukámat. 8-9 évesen a nagymamám már tanított főzni” – meséli szomáliai gyerekkoráról a 23 éves modell. 11-12 évesen már hajnalban kelt, és reggelit készített hat kisebb testvérének. 14 éves volt, amikor az egyébként már új családjával élő apja bejelentette, hogy eladta egy idősebb férfinak pénzért és állatokért, férjhez kell mennie. Édesanyja más jövőt szánt neki, ezért elindította Európába. Egy évig utazott Iránon, Törökországon, Görögországon és Szerbián át. Görögországban a megfelelő papírok hiánya miatt négy hónapot börtönben volt, Szerbiában pedig kórházba került kimerültség miatt. Végül Magyarországon kötött ki, útitársai továbbmentek Svédország, Németország felé, ő azonban itt maradt. „Fáradt voltam, és papírok nélkül tudtam, ha továbbmegyek, akkor újra embercsempészekhez kell fordulnom, megint veszélyes helyzetekbe kerülhetek. Itt azt mondták, biztonságban vagyok, és ha akarok, maradhatok. Ez elég volt.” Mivel kiskorú volt, először a fóti gyermekotthonba, majd egy budapesti lányintézetbe került. Bár korábban semmit sem tudott az országról, megtanult magyarul, leérettségizett, és magyar állampolgárságot szerzett. 2018-ban Könnyű leckék címmel Zurbó Dorottya készített díjnyertes dokumentumfilmet a beilleszkedéséről. Felfedezte a divatvilág, ma az egyik legkeresettebb modell Magyarországon. Idén májusban a Fashion Awards Hungary díjkiosztó gálán ő lett az év modellje. Nemrég felvételizett a Metropolitan Egyetem divat- és textiltervezés szakára. Kaszkadőr párjával Budapest belvárosában élnek. Mivel a munkájuk miatt mindketten sokat utaznak, szabadidejüket legszívesebben otthon töltik filmeket nézve.