Igen, leszámítva kb mindent. De nem akarod ezt elengedni? Mert nagyon nagyon nem igaz. A T-72es egy új páncélformulás autotöltős T-62 evolúció ha már minden áron őst keresel neki.
Ajánlom az MS-1-et az tuti az őse.
A T-72-esnél középett ül a sofőr, a T-62-esnél meg bal oldalt, és jobb oldalt nagyméretű lőszerrekesz van mellette.
Az UFP is 1 : 1-ben olyan volt, mint a T-64-esé, sőt a komplett teknő is.
Az Uralvagonzavod úgy működik, hogy először lemásolnak valamit, pl. T-54-es, és aktuálisan a T-64A, kielemzik az utolsó csavarig, majd továbbfejlesztik, erre példa a T-55-ös és T-62-es, vagy módosítják, a T-72-es. Később a tapasztalatok alapján terveznek valami sajátot, ami hasonlít az elődre, és mégsem, mert újak a rendszerei.
Az Objekt 477 / 490-es is Harkovi, és az Objekt 195 / T-14-es Armata a technológia megosztása után lett Uráli.
Orosz dokuban is a T-72-es, és a T-80-as mind a T-64-es alternatív / egyenesági modelljei.
Nem. Pont ez volt a lényeg, hogy más legyen a teknő, mert a T-64-esé siralmas volt.
Az, hogy hasonlóan néz ki, ugyan az az UFP, az oldalfal vastagság az nem azért van, mert másoltak, hanem mert ezt írta elő a központi acélkutató intézet.
Ők foglalkoztak páncélzattal és anyagtechnológiával. Volt egy védelmi követelmény, és ők rakták össze ehhez, hogy mit hogyan.
De felfüggesztésben, motorikusan, segédberendezésekben, autotöltőben mind más a T-72-es.
A T-64A-val ugyan ilyen okból hasonlítanak, de sima T-64-hez képes nagy az eltérés.
Lényegtelen, hogy mire asszociálsz, mert a T-64 az a 115 mmes alapmodell.
A T-54 prototípusa obj 137 ha jól emlékszem. Most akkor lesd meg, az melyik FEJLESZTŐ iroda terméke
Szóval hogy is működött az UVZ?
Amúgy erre még írnék, de nem akarom lelőni a poénokat.
Melyik dokukban?
Alapmodellnek alapmodell, de egymás mellé állítva a T-64A egy teljesen újratervezett gép, a nulláról.
A T-54 prototípusa obj 137 ha jól emlékszem. Most akkor lesd meg, az melyik FEJLESZTŐ iroda terméke
For the development of the T-54 A.A. Morozov was the third time awarded the USSR State Prize.
The first T-54 prototype was completed at Nizhny Tagil by the end of 1945.[3]
A világháború alatt a Harkovi gyárat Cseljabinszkba és Nyizsnyij Tagilba költöztették át.
A drága youtube sok Orosz csatornát blokkolt, pedig a képernyőmentés valamelyik ilyen műsorból származik.
Csakhogy az obj jelölések 45 után egyértelműen jelzik, mi melyik tervezőirodához tartozik. A T-54 UVZ. És lényegtelen mit ír az angol wiki, meg a nyugati források, mert tökéletesen, egyértelműen, és teljes pontossággal jelzi a tervezőirodát az, h obj 137.
Eleve az obj 167ből indult az obj 172 fejlesztése, aminek a modern páncélelrendezéssel szerelt változata obj 172M lett. De néha nem ártana elkezdeni azon gondolkodni, hogy hogy nézett ki a szovjet ipar felépítése.
In 1967, the Uralvagonzavod formed "Section 520", which was to prepare the serial production of the T-64 for 1970.[22] Because of the time-consuming construction of the 5TDF engines, which took about twice as long as the contemporary V-45, the Malyshev Factory in Kharkiv could not provide a sufficient number of 5TDF engines for all Soviet tank factories.[23] The Military-Industrial Commission (VPK) authorized work on two alternative engines for a wartime T-64, a so-called "mobilization model" that could be produced more quickly and at half the cost.[14] Obj. 219 (which became the T-80, with a GTD-1000T gas-turbine) was designed in Leningrad. Ob. 439 with a diesel V-45 engine was designed by Uralvagon KB at Uralvagonzavod in Nizhny Tagil.[24]
GABTU sent a T-64A prototype with a team to Uralvagonzavod. Kartsev was to lead this team.[25]
Kartsev was unsatisfied with the innovations of the T-64, and began instead a more comprehensive project to redesign the tank. Kartsev melded what he believed were the best aspects of the T-64A, Object 167, and an upgunned T-62.[25]
During development the tank was code-named "Ural" after the Ural mountain region.[14] Uralvagonzavod produced the first prototype with a T-62 turret, D-81 125-mm gun and V-45 engine in January 1968. Ob. 439 differed so greatly from the T-64 that it was redesignated as "Object 172".[24]
Kartsev's defiance angered GABTU, which initially reprimanded him for his insubordination. However, after the tank proved indeed to possess potential as a less costly alternative to the T-64, Kartsev was allowed to continue work on his design. Politically motivated opposition continued to beset the tank throughout its development. Vagonka tank plant manager I.F. Krutyakov sought to subordinate Uralvagonzavod under Josef Kotin. Kartsev skillfully beat back this play for power, embarrassing Krutyakov in the process. Kartsev retired in August 1969, and was succeeded by Venediktov.[25]
The team soon found out that the more powerful V-45 engine put a lot of stress on the T-64 hull, so that after some time cracks started to materialize. A more stable solution was sought.[23]
Finally, an idea from 1960 was used, when a modification of the T-62 had been discussed: In 1961, two prototypes of "Object 167" had been built by Uralvagonzavod to test a stronger hull and running gear combination for that tank. Under influence from Kharkiv, the idea had been turned down by Moscow.[26] But this construction, with its big, rubbercoated roadwheels now formed the basis for the mobilisation model of the T-64.[27]
Additional changes were made to the automatic loading system, which also was taken from an earlier project, originally intended for a T-62 upgrade. The 125 mm ammunition, consisting of a separate projectile and a propellant charge, was now stored horizontally on two levels, not vertically on one level as in the T-64.[28] It was said to be more reliable than the T-64 autoloader.[27] In 1964, two 125-mm guns of the D-81 type had been used to evaluate their installation in to the T-62, so the Ural plant was ready to adopt the 125 mm calibre for the T-64A as well.[29]
Venediktov's team later replaced the T-64-style suspension with the Obj. 167's suspension. The tank was trialed in Kubinka in 1968, and Central Asia in 1969.[14] After intensive comparative testing with the T-64A, Object 172 was re-engineered in 1970 to deal with some minor problems.[30] Further trials took place in Transbaikal in 1971.[14]
Ustyantsev, Sergej Viktorovich; Kolmakov, Dmitrij Gennadevich (2004), Boyeviye mashiny Uralvagonzavoda. Tank T-72 (Combat vehicles of Uralvagonzavod. T-72 tank), ISBN 5-98485-003-6
Suvorov, Sergey (1993), ТАНК Т-72 ВЧЕРА, СЕГОДНЯ, ЗАВТРА (Tank T-72 Yesterday, Today, Tomorrow), ТанкоМастер
Te hol élsz? Erről megkérdezheted a feleségemet, aki az egyik minisztérium hosszú nevű Főosztályán dolgozik. Lehet, olyat mondana neked erről, amit nem tennél zsebre. Nagykabátban ült ma is az irodában (ráadásul az ő irodájuk a legmelegebb), plédeket kaptak, hogy azzal takarják be magukat. Semmilyen elektromos fűtőtestet nem használhatnak, a telefon töltőket is csak rövid ideig dughatják be a dug. aljzatba.
Csak mint írták ez ebből a szempontból nem lényeges.
A T-72 már csak azért sem lehet a T-64A másolata, mert egy idősek...
A T-64-es volt a kiindulási pont, pontosabban az , hogy az sz@r.
Azt meg, hogy a T-64A és a T-72 miért hasonlít már leírtam. Ettől még nem egymás másolatai.
Még a T-80-as sem másolata a T-64A-nak, lévén ez lett volna a cél, csak aztán terveztek helyette egy teljesen új alvázat
Fip nagyon jól megfogalmazta. Azért kisértetiesen hasonlít egymásra a T-64/72/80, mert az alapkutatáésokat nem az irodák végezték, hanem egy központi intézet. Ugyanaz mint a MIG-29 és a SZU-27. A CAGI végezte az aerodinamikai alapkutatásokat ezért a két gép aerodinamikaialag egyforma. Ezek nem úgy egymás másolatai, hogy fogta az egyik tervezőiroda és lefénymásolta a másik terveit, hanem úgy, hogy azonos technológiával, azonos ipari háttérrel, azonos követeleménnyel stb készültek. Gyakorlatilag megterveztették ugyanazt a típust 3 harckocsitervező irodával és nem meglepő módon, gyakorlatilag egymás klónjait tervezték meg.
1967.
Az előszéria gyártás 1969.
A véglegesnek tekinthető állapot és a széles körű sorozat gyártás kezdete 1972.
A végleges elfogadása a tanknak 1973-ban volt hivatalosan.
Érdekesség 1975-ös a T-64B, és 1976-tól gyártották. 1985-ös a T-64BV.
Összehasonlításul 1968-as az első T-72-es protó.
1972-es az előszéria, és 1973-tól már sorozat gyártásban is van. (Objekt 172 majd 172-2M, majd 172M 1973)
1972-es az előszéria, és 1973-tól már sorozat gyártásban is van. (Objekt 172 majd 172-2M, majd 172M 1973)
Fejlesztés 1960-1967.
Gyártás: 1963-1969-ig.
Gyakorlatilag folyamatosan fejlesztették a gyártás mellet.