1991-es, Irak elleni háborúban az F-111F-ek 99,6%-ban éjjel repültek, és ugyanazt a szerepet töltötték be, amit az európai hadszíntéren kaptak volna egy összecsapás során. Nagy hatósugarukkal és precíziós fegyverzetükkel kulcsfontosságú, jól védett célpontokat kellett kiiktatniuk. A következők elvileg az F-111E-kkel együttes statisztikák. A Sivatagi Vihar alatt 2500 felszállás során 2203 célpontot semmisítettek meg igazoltan. Ebbe beletartozott 52 híd (máshol: csak 12), a reptereken 13 pálya és 245 megerősített fedezék (az összesen 375 közül; bennük 141 repülőgéppel), 252 tüzérségi eszköz, és abban a háborúban arányosan a legtöbb, 920 harckocsi, illetve összesen 1500 páncélozott harcjármű. Végül is mintegy 5500 bombát használtak fel a hadművelet során, melynek 85%-a volt precíziós vezérlésű. Mindez jelentős sikernek tekinthető, de érdemes hozzátenni, hogy a háború 43 napjának a felén volt annyira rossz az időjárás – még a sivatagi klímánál is –, ami már zavarta az elektrooptikai célzást. Ez rámutatott, hogy azért ennek a metódusnak is megvannak a maga korlátai.
Tudni kéne értelmezni!Esetek 50 százalékában rosszak voltak az időjárási viszonyok ami zavarta az optikai célzást(30 éve még csak lézer vezérlésű preciziós fegyverek léteztek).5500 bevetett bombának 85 százaléka volt preciziós.Ezek között volt célpont amire több bombát is "elhasználtak".99 százalékban éjszaka repültek közepes magasságban ahol a hatekonyan "elnyomott"Iraki rakétás légvédelem,manpads nem jelentett rájuk veszélyt.Ettől még reális lehet az 50-60 százalékos találati arány ezek a körülmények között az akkori preciziós bombákkal.De vajon "buta"bombákkal,célmegjelölő nélkül ebben a magasságban éjszaka mekkora is lehetett volna a találati arány?Vagy lehetett volna ezek hiányában buta bombákkal nappal alacsony magasságból bombázni mint Vietnámban annak minden kövezkezményét veszteségek terén bevállalva.Öböl háború legnagyobb bevetés/veszteség arányát pont az Iraki reptereket alacsony magasságban támadó britt Tornado gépek "szemvedték"el.
mil.in.ua
