A nyitó hozzászólásomban is leírtam, hogy persze, nyomor is létezett. Annyit állítottam csak, hogy az, aki 1900ban betanított munkásig vitte, nagyobb létbiztonságban és ez álltal életszínvonalon élt (persze az adott korszakhoz mérve) mint ma egy kkvs középvezető.jelentős része a társadalomnak valóban szegény volt.
Ma se kívánságműsor. Na jó a napról napra talán igen, de a hónapról hónapra nem.Azt nagy különbségnek érzem, hogy korábban nem kívánság műsor volt napról napra élni
Követhető, sok szempontból egyet értek.Remélem követhető, hogy mire gondolok
Ez így ennél sokkal árnyaltabb. Akkoriban, ha egy Ganznál, MÁVnál, Grófnál, vitted addig, hogy érték legyél nem volt gyengébb a szociális hálód. Nyilván, ha az utolsó hajdu voltál Hajdú meg Biharban, akkor jobban megszoptad, mint ma. De ez biztos, hogy baj?És a napról napra élésnek is nagyobb volt a tétje, hisz sokkal ritkább szövésű volt az a szociális háló,
Nekem azért beszédes az, hogy a nyomorgó József Attila a Sorbonon tanult, és ezt akkor úgy gondolták, hogy azért ez már nyomorgás. Nekem ha lenne fiam, nem menne a Sorbonon való taníttatása. Még az EU mellett sem.
Szerintem is az, de ez nem változtat azon, hogy, igazat adva annak, mehetek úri szabóhoz, ez akkoriban a közép parasztság színtje volt, ma Európa nagy részének a luxus.Az, hogy egy évszázad alatt Európában (nem kitekintve tovább) sikerült ezt megtartani, vagy növelni -hát hülye hasonlattal éve: szegénységi bizonyítvány.
Egy akkori velem színtű dolgozó nem 2-3 ruhából gazdálkodott, hanem volt csak öltönyből 10 féle a szekrényben. (És persze most mondhatom, hogy nekem is van. De ezekből 2 varratott. Mindkettő Kárpátaljáról, ahol megvarták 10 éve 50 ezer magyar királyi aranyforintért. Itthon inkább 100 lett volna az az 50.)