Pont az a cél, hogy ne tudjál példát mondani!
Az értelmes embereknek ez az egész nem arról szól, hogy utáljuk a homoszexuálisokat!
Azt kellene megérteni, hogy a gyerekek, tinédzserek fejletlen, adott esetben (átmenetileg) zavarodott, lelkivilággal, nemi identitással bírnak. Ez egy életkori sajátosság, nem a szexuális másság jele! De a nagyon hangossá és erőszakossá vált gender propaganda ezt a bizonytalanságot lovagolja meg, és okoz akár jóval nagyobb problémát is a fiatalok lelkületében.
Éppen elég nagy baj forrása a túltengő közösségi média, a véleménybefolyásolás, bullying. (Tapasztalatból mondom, már 10 éves kor körül gondok vannak.)
Rohadtul nem hiányzik még ehhez, hogy állandóan azt kérdezgessék a gyerekektől, hogy te fiúnak, lánynak, ne adj’ isten nőstény dámszarvasnak képzeled magad!
A probléma - mint mindig - a fullba tolással van, és mindkét oldalon. Nem az a gond, hogy beszéljünk homoszexualitásról, ez a fajta érzékenyítés fontos, ne gyűlölködjünk ész nélkül! A gond, hogy itt nem állnak meg, és már az ovikban zaklatják a gyerekeket a tranyó királynők. Mielőtt valaki jönne a balos mantrával, NEM, nem az origórol hozom a híreket, rokonunk van az USA-ban, aki kisiskolás tanár, ráadásul spanyol vér is van bennük, így még fehér felsőbbrendűséggel sem lehet vádaskodni!! (mindegy, úgyis lesz aki ezt is jobban tudja)
És hogy hol kezdődik már a károkozás, egy kis példa:
A lányom egyik barátnője - kb. 10 évesen - kitalálta, hogy ő mostantól bi, és ezt közzé is tette valamelyik cset/közösségi oldalon. Aztán egy idő után már nem volt az, és amikor megkérdezték tőle, hogy most mi van, azt mondta, hogy csak azért mondta, hogy érdekesebbnek tűnjön. De kiderült, hogy semmit nem ért el vele, ezért visszavonta a nagy "coming out"-ot.
Ez csak egy apró jel, valószínűleg semmi maradandót nem okozott, de jól mutatja, hogy mennyire befolyásolhatóak a gyerekek.
Na most ez egy naggyon fejlett demokráciában lehet nem sikkadt volna el ilyen természetes úton, mert ha képbe kerül, rászállnak az elkötelezett LMBT aktivisták, és életcéljuknak tekintik, hogy megvalósítsák amit a gyerek "akar", jobban mondva, amit ők akarnak, az új divatot, nevezetesen, hogy az abnormális az új normális!
És mint a nyugati példa mutatja, ehhez elég csak beengedni őket a küszöbön!
Az eszetlen tiltás sem a legjobb, a könyvfóliázás már-már komikus. Az értelmes, kiegyensúlyozott beszéd hiányzik. De lássuk be, amikor egyes szülők gyerekei ordenárén viselkednek másokkal, ott jó eséllyel otthon sincs meg a szellemi erő. És amikor a tanárok jó része még nem is hallott Asperger-szindrómáról, vagy az agy különböző területeinek eltérő fejlődési üteméről, ami eltérő viselkedésmintát okoz, de a tanár csak "hülye vagy fiam"-mal tud reagálni, akkor nehéz kitalálni, hogy ki lenne alkalmas egy ilyen érzékeny téma megfelelő tálalására.
Az látszik, hogy a "független"
médiára sem lehet rábízni. Kecskére káposztát!
