Krím volt, amely a legkevésbé sem volt ukrán 1922, illetve 1954 előtt.
És a legkevésbé sem volt orosz 1774 előt... Adjuk vissza a törököknek, a tatároknak, a kunoknak, vegyük mi birtokba, vagy a görögöknek adjuk vissza, akik az egyik legrégebbi ismert gyarmatosítói,
Biztos vagyok benne, hogy a ma még Ukrajnában élők legnagyobb része is csak a harc végét, békét, biztonságot, normális életet akar és nem a gyűlölködés, öldöklés végtelenségig való folytatását. Gyűlölködni, gyilkolászni a turbó ukránok akarnak. A másik oldalról viszont folyamatosan minden megnyilatkozásban, minden tettükben különbséget tesznek e kisebb csoport és az ukrán társadalom többsége között. Orosz oldalon nem dívik az általános ukrán gyűlölet és az irtsunk ki minden ukránt szemlélet. Ők 2,5 év után is még sok szempontból visszafogottan háborúznak. Nem az ukrán nép ellen irányulnak a csapásaik. Kezdettől fogva elindulhattak volna válogatás nélküli pusztítással, az eredményesebb lett volna katonai szempontból, de nem tették és ma sem teszik
Igen, minden értelmes ember békét szeretne. Ha ez a megadással egyenlő (mámint, hogy minden ukrán adja meg magát - és legyen orosszá, mert úgyis az - aki az orosz "visszafogott háború" által érintett, és jogos/jogosnak vélt igényt kielégítő különleges katonai művelet célterületein él), akkor ez nem egy alternatíva, hanem egy behódolás az erősebb kutya eseteként.
Egyébként nem is háborúzhatnának, bocsánat, nem folytathatnának válogatás nélküli pusztítást a különleges katonai művelet alatt, mert akkor a saját indokuk - az, hogy az ukrán nem önálló entitás, csak elkódorgott és félrevezetett orosz népcsoport - furcsán hatna, mármint a saját nemzetük tagjai ellen viselnének totális harcot. Így csak a "turbó ukránok" - aminek ebben a kontextusban nincs is értelme - elleni fellépésként kezelik az ügyet.
Vannak régi entitások, de a népek, nemzetek át- és kialakulása nem állt meg az idő egy pontján, hogy onnantól nem jöhet létre új, és csak az van, ami addigra már kialakult v.ö.: az afrikai kontinensen és a közel-keleten folyamatosan változó államok, népcsoportok XIX.-XX.-XXI.- századi történetét, ahol a gyarmatosítók önkényes határmeghúzásai, a távozásukkal kialakuló káosz és a gazdasági lobbik folyamatosan változó állapotokat hoztak létre.
Vajon azt fogják-e gyűlölni, aki elvitte a vágóhídra a családtagjukat, vagy azt, akinek a tüzérsége megölte, miután oda hajtották elé, vele szemben harcolni?
Bocs, de azért kellett elvinni, mert a másik odavitte a tüzérségét, és használta. Nem úgy kezdődik egy ilyen történet, hogy kihajtják a családtagokat harcolni, és azok visszalőnek. Előbb jött a lövöldözés, ami miatt ki kellettt állni harcolni.
Ma az Ukrajnában élőket sokszorta inkább fenyegeti a kijevi rezsim és a szabadon garázdálkodó szélsőséges fegyveres csoportok, mint az orosz fegyverek.
Ez pont ellentmond a következő mondatodnak.
De én mindent elhiszek. Jobb ma Oroszországban élni, mint Ukrajnában. Jobb állapotokat hozott az orosz hatalom, mint amilyet a kijevi vezetés biztosítani tudott valaha is, vagy tudott volna, ha nem kell védelemben felőrölnie gazdasági és humán erőforrásait. Hogy csak nyugati pénzzel és befolyással lehet oroszellenes politikai erőket hatalomra juttatni, és nem azt teszik, amit a kampányukban ígértek, ("Most is azt mondom a külföldi diplomatáknak, hogy ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok").
Ha így van, egy nap az összes, a frontvonalban lévő ukrán ráébred önnön oroszságára, és szépen átáll a másik oldalra. Fegyverestől, mindenestől, lehetőleg azonos időpontban, hogy a vezetés ne tudja apránként elejét venni a fordulatnak. Az ukránoknál ugye ennek van hagyománya, a német hadseregben is többszázezres nagyságrendben álltak szolgálatba. Akkor volt kit gyűlölni, a vérgőzös kommunista hatalmat. Most is van állításod szerint - a vérgőzős fasiszta hatalmat. Bízzunk benne, hogy újra felismerik, mi a jó nekik. Mert ha nem, akkor a jó Oroszország Anyácska majd megmutatja.