Néha nem tapasztalsz az éhséghez hasonló érzést a fejedben?Azon a jogcímen jöttek, hogy volt velünk is és a románokkal is (stb) némi rendezetlen ügyük, ami onnan ered, hogy korábban mi kerestük fel őket a saját otthonukban, mindenféle meghívó és kopogtatás nélkül, ráadásul úgy, hogy nem sikerült belopni magunkat a szívükbe. Ezzel nem is lett volna semmi gond, de mindezek után nem voltunk képesek megnyerni a háborút (mint az várható volt), így aztán ők győztesként azt csináltak, amit akartak, mert mi ebben nem voltunk képesek megakadályozni őket. A háború nem tyúkper: nem jogcímek vannak, hanem győztesek és vesztesek, előbbiek pedig azt csinálnak, amit csak akarnak.
Hát néha elgondolkodom, mit keresek itt, olvasgatva a teljesen agymosott kommenteket. Már ami az.
Hadban álltunk, a történelmet ismerhetjük. Elviekben játszhatunk több gondolattal, de a történelem már nem fog változni.
Persze, elismerem abban igazad van mi is részt vettünk az ellenük való háborúban, azt már sokszor kitárgyaltuk miért is 41-ben.
Akkor egyáltalán nem volt várható a háború elvesztése, ezt rosszul gondolod, hogy "várható volt".
Ugyanakkor az ország háború utáni társadalmi rendjét nem az itt élők kérték, ránk erőltette embertelen rendszerét a SZU.
Pedig Jaltában talán abban maradtak szövetségeseikkel, hogy ezt a történetet meghagyják az adott országokban élőknek. Egyedül Finnországban történhetett ez meg, ma sem tudom miért is.
Kelet Európa többi országának a szerencsétlenebb sors jutott.
1956 után nekünk pláne.
A háború tényleg nem tyúkper, a végén jobb a győztes oldalon lenni. Előre ezt mennyire lehet megmondani, ki lesz a győztes ? Talán semennyire.
