Csodálkozom hogy eddig ez nem így volt. Ők sem a régiek már a titkolózásban, szigorban!
Azért lásd be, régen nem volt olyan, hogy internet és fórum. Se más közösségi oldalak. Nem, vagy nem úgy áramlott az információ. Most őszintén, te mióta tudod fejből, vagy akárhonnan, hogy hány orosz repülőgépgáyrtó üzem van és ott mi a portfólió?
Azt hiszed, idehaza bárkinek fogalma volt arról, hogy hol készültek a Szuhojaink, vagy a MiG-23-asaink? A szovjeteknél a gyárban...ennyi.
Nem beszéle arról, hogy régen a Nyugaton se számított már releváns információnak, hogy a hetvenedik MiG-21 alváltozatból épp a nyolcszázadik példányt fejezték most be a soron. A gyárak élete már csak nagyvonalakban volt fontos, sokkal fontosabb volt a bázisok élete, a telepített technológiákkal. Magyarán, ha régen a Szovjetúnióban mégis kiállt volna valaki, hogy mi és hogy megy a valahanyadik szovjet repülőgépgyárban, senkit se érdekelt volna, de ő tuti ráfarag.
Az a bizonyos rövid köztes időszak, amikor már újra beindult a repülőgépek szérigyártása, de már volt internet és közösségi információmegosztás, volt a kritikus, mert már újra volt miről információt adni. Hogy csak a jólértesültség érzete miatt, vagy ellenszolgáltatásért, netán jóhiszeműségből, vagy mert távolról se vették komolyan az egykor volt szigor felemlegetését, nem tudom.
Az biztos, hogy a Szu-35Sz és különösen a PAK-FA rávilágított arra, hogyha egy prototípust nagy erőkkel képesek voltak titokban megépíteni, akkor hülyén veszi ki magát, hogy a további gyártással kacsolatos dolgokat már a nagyvilág orra előtt intézik, miközben ez egy kifejezetten kényes stratégiai ágazat, érzékeny technológiákkal. És ha a nyugat tud vigyázni a titkaira (amíg fel nem bukkan ez első államilag irányított kínai hekker), akkor az oroszoknak is így kell tenni és alkalmazni kell azokat az információbiztonsági metódusokat, amit a többiek is.