A katonai szolgálat úgy kettévágja az ember életét, mint kevés dolog. Nem véletlenül élte igen negatívan nagyon sok továbbtanuló igen komolyan értelmiséginek tekinthető ember a MN posványát (?). Lehet, hogy ezzel sokak lelkébe gázolok, de bizony sokszor az volt. Kurávra nem élvezték a politikai agymosást és azt, hogy nálunkál sokkal gyök2-őbb emberek szivatják meg üvöltöznek velük sokszor a semmiért és basznak el 1-2 évet az életükből arra, amit önként SOHA nem csináltak volna. Aztán a megtanult dolgok nagy részét szépen el is felejtették.
Lehet, hogy ilyen hülyeségeket húsz éve én is leírtam volna. De azóta megtanultam, hogy éppenhogy ezeket az embereket kell bevinni katonának és megtanítani nekik, hogy a társadalom nem az ő kívánságműsoruk és azok a gyökkető emberek az átlagemberek, akiket jobb ha nem néznek le! Mert ha nem tanulja meg, akkor a valóságtól elszakadt, a társadalom és a gazdaság számára tökéletesen haszontalan értelmiségi lesz belőle a maga kis buborékában élve, akire az égadta világon semmi szükségünk nincs!
Ha csak tízből egy ilyen kis értelmiségipalántát helyre tett a hadsereg és megtanította arra, hogy hiába hiszi magát különlegesnek, nem az és jobban teszi, ha a nép nagy tömegével is számol, akkor már megérte az egész régi sorkatonásdi, amit minden más szempontból én is tökéletesen haszontalan dolognak tartottam és tartok most is, de a leendő értelmiség megnevelése szempontjából szükség lenne rá most is!