Ezzel a koncepcióval az a baj, hogy a torony védelmét a test ellenében a II.Vh és az 1973-as tapasztalatok határozták meg, a beásott harckocsik terén (hull-down position). A T-14 ettől elmozdult, mert (legalábbis az oroszok szerint - és azért sok dologban bizony szerintem igazuk van) egyértelmű lett, hogy a modern hadviselésben a beásott harckocsi könnyű célpont, tehát mobilnak kell lennie - így viszont a test nem lesz kevésbé kitéve az ellenséges tűznek, mint a torony.
M1A2SEP kiásott harckocsi-fedezékben, ahol "hull-down" pozíciót vehet fel
Máris megbukott az az 1970-es évekbeli koncepció, mely minél kisebb tornyot javasolt, mondván, hogy a test beásott pozíció miatt biztonságban van, csak a torony van kitéve az ellenséges tűznek. Persze, rámutathatsz, hogy a T-14-nél is megvan az önbeásás képessége, tehát az orosz sem mondja azt, hogy ma már nincs létjogosultsága a hull-down position koncepciónak, csak a jelentősége csökkent le.
A lőszer a T-14-ben a küzdőtér mögött van ami a harckocsi legvédettebb része.Elméletileg a T-14 test homlokpáncélja páncélozottabb mint bármielyik mai harckcsi torony homlokpáncélja.Ebből következik,hogy a lőszer sokkal védettebb helyen van mint a mostani harckocsik tornyában.
