[BIZTPOL] Afrika
- Téma indítója Phoenix
- Indítva
Nagyon jó kis film. Egy konvojt visznek a sivatagban 500 km-re. Még úgy is rengeteg gondjuk van, hogy nem is lőnek rájuk.
https://index.hu/kulfold/2019/05/26/libia_tripoli_ostrom_halifa_haftar_libiai_nemzeti_hadsereg/
"Halifa Haftár tábornok vezette Líbiai Nemzeti Hadsereg (LNA) csapatai újabb támadást indítottak a főváros, Tripoli ellen – írja az MTI...
...Szemtanúk beszámolói szerint heves harcok folytak szombaton a Tripolitól délre található, 2014 óta használaton kívüli nemzetközi repülőtérről a fővárosba vezető útvonalon, de nem volt jele annak, hogy az LNA-nak sikerült volna előre törnie...
...Halifa Haftar tábornok szerdán Párizsban tárgyalt Emmanuel Macron francia elnökkel. A hadúr kijelentette: Nincsenek meg a fegyverszünet feltételei. Hozzátette: a hadműveletük célja a fővárosban a befolyásukat egyre növelő "magánmilíciák és radikális csoportok" elleni harc, amelyek "megfertőzték" a Fájez el-Szarrádzs vezette nemzeti egységkormányt..."
"Halifa Haftár tábornok vezette Líbiai Nemzeti Hadsereg (LNA) csapatai újabb támadást indítottak a főváros, Tripoli ellen – írja az MTI...
...Szemtanúk beszámolói szerint heves harcok folytak szombaton a Tripolitól délre található, 2014 óta használaton kívüli nemzetközi repülőtérről a fővárosba vezető útvonalon, de nem volt jele annak, hogy az LNA-nak sikerült volna előre törnie...
...Halifa Haftar tábornok szerdán Párizsban tárgyalt Emmanuel Macron francia elnökkel. A hadúr kijelentette: Nincsenek meg a fegyverszünet feltételei. Hozzátette: a hadműveletük célja a fővárosban a befolyásukat egyre növelő "magánmilíciák és radikális csoportok" elleni harc, amelyek "megfertőzték" a Fájez el-Szarrádzs vezette nemzeti egységkormányt..."
Ha már nagyon benne voltak a széttúrásban, ez sem kecsegtet jóval, de csapok a számra.
A tábornok családja még a tengerentúlon pihizik! Így a szilárd Líbia futóhomokra épül!
Igen csak itt tul sok mimden ut tul sok mindent... /meglessz ra a megoldas csak az a kerdes kinek lessz jo a vegen./
Az eszakafrikai blokk kialakulasa europanak erdeke lenne... /tobbek kozott ezert is tamogattak Khadafi buktatasat.../neki is ez volt a celja csak epp eunak Khadafi nem volt megfelelo vezeto erre a celra.../
A muzulman vilag egyre szorosabban fonodik ossze de europanak mint szomszedos blokk erdeke hogy minel tobb eros muzulman blokk jojjon letre es ne egy vagy ketto...
Az eszak afrikai egyiptom vezetesevel az eggyik idealis blokk a masik az ellenpolusa tororszag blokkja kaukazus egy reszevel. A kovetkezo bolkk a mar meglevo szunnita blokk kent ismert /a szaudiak eae es a spanjaik... Veluk szemben a sita blokk irannal.../
Europanak ez a legjobb forgatokonyv. Egy vagy ket szereplo eseten le kellene fekudni usanak /usa nem jo dologra keszul./
A madik blokk eu tekinteteben ami fontos az az orpsz blokk /keleti fak./ veluk normalizalni szukseges a viszonyt amit foleg usa szit...
A harmadik blokk eu szempontbol india es befolyasi ovezete /eu szempontbol nem varhato konfliktus./
Majd jon a ket nagy es csatlosai. Ebbol csak ketto van usa es kina. A maguk csatlosaival...
Torokorszag deli terjeszkedese sziria miatt megakadt igy sziria alatt a kozeljovobe valaminek tortennie kell. Eszak afrika es arabok kozott... Izraelnek lepnie kellene de ehhez nagyaranyu bearamlasra lenne szukseg de ez csak akkor kovetkezik be ha izrael valos veszelybe kerul... /szerintem ott is erik valami./ mert ha izrael nem gyur ra nagy gondba lessz a jovobe...
Merre tart Etiópia?
Kezdenek elhalni a nagy lendülettel megkezdett politikai reformok Etiópiában. A népességrobbanással küszködő afrikai ország ugyan jobb állapotban van, mint a hosszú polgárháború idején, de a valóság kikezdi a nagyívű reformterveket. Helyszíni riportunk az etióp vidékről, sok nehézséggel és némi reménnyel találkozva.
Marsai Viktor (Nemzeti Közszolgálati Egyetem; Migrációkutató Intézet) írása
Alig több, mint egy évvel ezelőtt az Etiópiát kormányzó pártszövetség, az EPRDF (Etiópiai Nép Forradalmi Demokratikus Frontja) az akkor már három éve tartó, véres összecsapásokkal tarkított tüntetések hatására reformokba kezdett, és a 41 éves, oromó hátterű Abij Ahmedet választotta meg miniszterelnöknek (az előzményekről itt olvashat).
Abij Ahmed olyan változásokat hozott a 110 milliós ország életében, amelyek még hónapokkal korábban is elképzelhetetlennek tűntek: a zárt piacgazdaságot működtető országban bejelentette a nagy állami vállalatok, mint az Ethiopian Airlines és az Ethio Telecom privatizációját, a sajtószabadság helyreállítását, az előző években letartóztatott több tízezer politikai fogoly szabadon bocsátását és az ellenzéki – gyakran terroristának bélyegzett – csoportokkal való megbékélést.
Abij Ahmed
Kabinetje felét női politikusokra cserélte, és hölgy lett az államfő, a Legfelső Bíróság, illetve a Választási Bizottság elnöke is. A külkapcsolatokban hasonló földcsuszamlásszerű változások kezdődtek: 2018 őszén az etióp-eritreai békemegállapodás aláírásával sikerült lezárni az 1998-ban kezdődött, bár 2000 óta jórész befagyott konfliktust, és ismét megnyitni a határokat a két testvérnép között. Hasonlóan javultak a korábban fagyos szomáli-etióp kapcsolatok is, amikor a kormányfő – szemben a korábbi gyakorlattal – először maga kereste fel Mogadishuban a szomáli elnököt, Mohamed Abdullahi Mohamed Farmadzsót, amikor is a két nép közti barátágáról és a regionális integráció fontosságáról beszélt (Abij Ahmed első fél évének reformjairól itt és itt olvashat).
Mindezen változások eufóriája alól sem az ország lakossága, sem a nemzetközi közösség nem vonhatta ki magát teljesen: nem véletlen, hogy többen a Nobel-békedíj esélyeseként beszéltek a fiatal miniszterelnökről.
A cikk további része itt:
https://mandiner.hu/cikk/20190604_merre_tart_etiopia
Kezdenek elhalni a nagy lendülettel megkezdett politikai reformok Etiópiában. A népességrobbanással küszködő afrikai ország ugyan jobb állapotban van, mint a hosszú polgárháború idején, de a valóság kikezdi a nagyívű reformterveket. Helyszíni riportunk az etióp vidékről, sok nehézséggel és némi reménnyel találkozva.
Marsai Viktor (Nemzeti Közszolgálati Egyetem; Migrációkutató Intézet) írása
Alig több, mint egy évvel ezelőtt az Etiópiát kormányzó pártszövetség, az EPRDF (Etiópiai Nép Forradalmi Demokratikus Frontja) az akkor már három éve tartó, véres összecsapásokkal tarkított tüntetések hatására reformokba kezdett, és a 41 éves, oromó hátterű Abij Ahmedet választotta meg miniszterelnöknek (az előzményekről itt olvashat).
Abij Ahmed olyan változásokat hozott a 110 milliós ország életében, amelyek még hónapokkal korábban is elképzelhetetlennek tűntek: a zárt piacgazdaságot működtető országban bejelentette a nagy állami vállalatok, mint az Ethiopian Airlines és az Ethio Telecom privatizációját, a sajtószabadság helyreállítását, az előző években letartóztatott több tízezer politikai fogoly szabadon bocsátását és az ellenzéki – gyakran terroristának bélyegzett – csoportokkal való megbékélést.
Abij Ahmed
Kabinetje felét női politikusokra cserélte, és hölgy lett az államfő, a Legfelső Bíróság, illetve a Választási Bizottság elnöke is. A külkapcsolatokban hasonló földcsuszamlásszerű változások kezdődtek: 2018 őszén az etióp-eritreai békemegállapodás aláírásával sikerült lezárni az 1998-ban kezdődött, bár 2000 óta jórész befagyott konfliktust, és ismét megnyitni a határokat a két testvérnép között. Hasonlóan javultak a korábban fagyos szomáli-etióp kapcsolatok is, amikor a kormányfő – szemben a korábbi gyakorlattal – először maga kereste fel Mogadishuban a szomáli elnököt, Mohamed Abdullahi Mohamed Farmadzsót, amikor is a két nép közti barátágáról és a regionális integráció fontosságáról beszélt (Abij Ahmed első fél évének reformjairól itt és itt olvashat).
Mindezen változások eufóriája alól sem az ország lakossága, sem a nemzetközi közösség nem vonhatta ki magát teljesen: nem véletlen, hogy többen a Nobel-békedíj esélyeseként beszéltek a fiatal miniszterelnökről.
A cikk további része itt:
https://mandiner.hu/cikk/20190604_merre_tart_etiopia
A szudáni katonai tanács új választásokat írt ki
MH/MTI
A biztonsági erők hétfőn felszámolták a hadsereg ellen csaknem két hónapja tüntetők táborát Kartúm központjában, a műveletben a legfrissebb adatok szerint 35 ember meghalt és mintegy száz megsebesült - közölte a szudáni ellenzékhez köthető orvosi bizottság. A SUNA állami hírügynökség jelentése szerint a szudáni főügyész bizottságot hozott létre a védelmi minisztérium épületénél történt erőszakos cselekmények kivizsgálására.
A konfliktus eszkalálódása miatt Németország és Nagy-Britannia indítványozta, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendkívüli ülésén vitassák meg Szudán ügyét. Az ülést várhatóan kedd délután, zárt ajtók mögött tartják.
A tüntetéseket vezető Szudáni Szakmai Szövetség (SPA) korábban bejelentette, hogy felfüggeszt minden politikai érintkezést az átmeneti katonai tanáccsal (TMC).
A tüntetők április 6-án - öt nappal Omar el-Besír volt elnök megbuktatása előtt - táboroztak le a hadsereg főhadiszállásával szemben. Azóta követelték, hogy a hadsereg a lehető leghamarabb adja át az ország irányítását egy civil kormányzatnak. Öt hét után azonban megrekedtek a tárgyalások a katonai tanács és a Szabadság és Változás Erői (DFCF) között, főleg azon különböztek össze, hogy a három évre tervezett átmeneti időszakban katonák vagy civilek irányítsák elsősorban az országot.
https://www.magyarhirlap.hu/kulfold/20190604-a-szudani-katonai-tanacs-uj-valasztasokat-irt-ki
MH/MTI
A biztonsági erők hétfőn felszámolták a hadsereg ellen csaknem két hónapja tüntetők táborát Kartúm központjában, a műveletben a legfrissebb adatok szerint 35 ember meghalt és mintegy száz megsebesült - közölte a szudáni ellenzékhez köthető orvosi bizottság. A SUNA állami hírügynökség jelentése szerint a szudáni főügyész bizottságot hozott létre a védelmi minisztérium épületénél történt erőszakos cselekmények kivizsgálására.
A konfliktus eszkalálódása miatt Németország és Nagy-Britannia indítványozta, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendkívüli ülésén vitassák meg Szudán ügyét. Az ülést várhatóan kedd délután, zárt ajtók mögött tartják.
A tüntetéseket vezető Szudáni Szakmai Szövetség (SPA) korábban bejelentette, hogy felfüggeszt minden politikai érintkezést az átmeneti katonai tanáccsal (TMC).
A tüntetők április 6-án - öt nappal Omar el-Besír volt elnök megbuktatása előtt - táboroztak le a hadsereg főhadiszállásával szemben. Azóta követelték, hogy a hadsereg a lehető leghamarabb adja át az ország irányítását egy civil kormányzatnak. Öt hét után azonban megrekedtek a tárgyalások a katonai tanács és a Szabadság és Változás Erői (DFCF) között, főleg azon különböztek össze, hogy a három évre tervezett átmeneti időszakban katonák vagy civilek irányítsák elsősorban az országot.
https://www.magyarhirlap.hu/kulfold/20190604-a-szudani-katonai-tanacs-uj-valasztasokat-irt-ki
Semerre. Mint mindig.Merre tart Etiópia?
Kezdenek elhalni a nagy lendülettel megkezdett politikai reformok Etiópiában. A népességrobbanással küszködő afrikai ország ugyan jobb állapotban van, mint a hosszú polgárháború idején, de a valóság kikezdi a nagyívű reformterveket. Helyszíni riportunk az etióp vidékről, sok nehézséggel és némi reménnyel találkozva.
Marsai Viktor (Nemzeti Közszolgálati Egyetem; Migrációkutató Intézet) írása
Alig több, mint egy évvel ezelőtt az Etiópiát kormányzó pártszövetség, az EPRDF (Etiópiai Nép Forradalmi Demokratikus Frontja) az akkor már három éve tartó, véres összecsapásokkal tarkított tüntetések hatására reformokba kezdett, és a 41 éves, oromó hátterű Abij Ahmedet választotta meg miniszterelnöknek (az előzményekről itt olvashat).
Abij Ahmed olyan változásokat hozott a 110 milliós ország életében, amelyek még hónapokkal korábban is elképzelhetetlennek tűntek: a zárt piacgazdaságot működtető országban bejelentette a nagy állami vállalatok, mint az Ethiopian Airlines és az Ethio Telecom privatizációját, a sajtószabadság helyreállítását, az előző években letartóztatott több tízezer politikai fogoly szabadon bocsátását és az ellenzéki – gyakran terroristának bélyegzett – csoportokkal való megbékélést.
Abij Ahmed
Kabinetje felét női politikusokra cserélte, és hölgy lett az államfő, a Legfelső Bíróság, illetve a Választási Bizottság elnöke is. A külkapcsolatokban hasonló földcsuszamlásszerű változások kezdődtek: 2018 őszén az etióp-eritreai békemegállapodás aláírásával sikerült lezárni az 1998-ban kezdődött, bár 2000 óta jórész befagyott konfliktust, és ismét megnyitni a határokat a két testvérnép között. Hasonlóan javultak a korábban fagyos szomáli-etióp kapcsolatok is, amikor a kormányfő – szemben a korábbi gyakorlattal – először maga kereste fel Mogadishuban a szomáli elnököt, Mohamed Abdullahi Mohamed Farmadzsót, amikor is a két nép közti barátágáról és a regionális integráció fontosságáról beszélt (Abij Ahmed első fél évének reformjairól itt és itt olvashat).
Mindezen változások eufóriája alól sem az ország lakossága, sem a nemzetközi közösség nem vonhatta ki magát teljesen: nem véletlen, hogy többen a Nobel-békedíj esélyeseként beszéltek a fiatal miniszterelnökről.
A cikk további része itt:
https://mandiner.hu/cikk/20190604_merre_tart_etiopia
Az emirátusok Pantsir S1E-se Líbiába érkezett, az LNA fedezésére.
https://southfront.org/military-situation-in-libya-on-june-19-2019-map-update/
https://southfront.org/military-situation-in-libya-on-june-19-2019-map-update/
Mit is írtam az iráni topicban?
Az olaj!
Egy nagyon jó cikk Líbiáról:
https://www.valaszonline.hu/2019/06/14/libia-tripoli-riport/
"az Egyesült Arab Emirátusok, Szaúd-Arábia, Egyiptom, Oroszország és a nem is annyira hallgatólagos francia támogatást élvező Haftár tábornagy több mint két hónapja állóháborút folytat az országnak a nemzetközi közösség – köztük így az előbb felsorolt államok – által elismert kormánya ellen, amelyet leginkább Olaszország, Törökország, Katar és a Muszlim Testvériség segít. Jól látják:
két EU-s ország proxyháborút vív Líbiában – bizonyára Macron és Salvini egója is szerepet játszik benne, de így azért mindjárt érhetőbbé válik az évtizedek óta nem látott francia–olasz diplomáciai feszültség.
Azt talán publicisztikai túlzás lenne állítani, hogy a Total és az Eni olajcégek háborúja ez, de kétségtelen: a francia támogatással bíró Haftár februárban az olasz Eni és a líbiai nemzeti olajtársaság, az NOC vegyesvállalata által működtetett kutakat is megszállta.
Líbia a világ 13. legnagyobb olajexportőre, a termelés lassan utoléri a polgárháború előtti szintet, az olajbevételek pedig a GDP 60 százalékát teszik ki, így életbevágó, hogy semmi komplikáció ne legyen az olajmezők körül – mint ahogy most van. "
Az olaj!
Egy nagyon jó cikk Líbiáról:
https://www.valaszonline.hu/2019/06/14/libia-tripoli-riport/
"az Egyesült Arab Emirátusok, Szaúd-Arábia, Egyiptom, Oroszország és a nem is annyira hallgatólagos francia támogatást élvező Haftár tábornagy több mint két hónapja állóháborút folytat az országnak a nemzetközi közösség – köztük így az előbb felsorolt államok – által elismert kormánya ellen, amelyet leginkább Olaszország, Törökország, Katar és a Muszlim Testvériség segít. Jól látják:
két EU-s ország proxyháborút vív Líbiában – bizonyára Macron és Salvini egója is szerepet játszik benne, de így azért mindjárt érhetőbbé válik az évtizedek óta nem látott francia–olasz diplomáciai feszültség.
Azt talán publicisztikai túlzás lenne állítani, hogy a Total és az Eni olajcégek háborúja ez, de kétségtelen: a francia támogatással bíró Haftár februárban az olasz Eni és a líbiai nemzeti olajtársaság, az NOC vegyesvállalata által működtetett kutakat is megszállta.
Líbia a világ 13. legnagyobb olajexportőre, a termelés lassan utoléri a polgárháború előtti szintet, az olajbevételek pedig a GDP 60 százalékát teszik ki, így életbevágó, hogy semmi komplikáció ne legyen az olajmezők körül – mint ahogy most van. "