https://index.hu/belfold/2019/11/11/tarlos_istvan_interju_fopolgarmester_valasztas_megbizott/
Nem is annyira a beszélgetés a lényeg, a "politika" (ami egyébként minimálisan van benne), hanem ami elhangzik "azon kívül", az emberi, politikusi, hatalomgyakorlói rész kapcsán elhangzottak, mert GN igazságok!
"Talán akik az aktív politizálást folytatják, azoknak mindkét oldalon érdemes bizonyos tanulságokat levonni. Elsősorban talán a kommunikáció tekintetében. Amúgy is szintet lépett a kommunikáció a változás tekintetében. Ma már – mikor kockázat nélkül bárki, bárhol, bárkinek a szavait minden környezetben felveheti és felhasználhatja – reális alternatíva, hogy az emberek a sokat dicsőített szólásszabadsággal ellentétben majd sehol nem mernek beszélni egymással. Miközben az interneten zavartalanul folyik az anonim gyalázkodás."
(...)
"És talán az a tapasztalat, ami harminc év alatt ragad valakire, aki a közjót nem csak szólamnak tekinti. Megismeri a rendszert, a szokásokat, tudja, mi az, amire nagyon oda kell figyelni, mi a kompetenciája, mikor kell, illetve mikor nem szabad engedni."
(...)
"Örültem ennek a megbízásnak. Nem is elsősorban azért, mert kapok fizetést, hanem mert ennyi év folyamatos, stresszes munkája, ekkora felelősség hordozása után egyik napról a másikra otthon maradni, az a leépülés előszobája."
(...)
"Szóval nagyon jó, hogy dolgozhatok. A lényeg az, hogy tudok dolgozni, és nem kell durván más életvitelre átállnom egyik pillanatról a másikra, ami akár egészségkárosodást is okozhat."
(...)
"Nekem mindig is többet jelentett a hatalom, mint a pénz. Ez a hatalom most megszűnt, de a lényeg, hogy megéltem, és hosszú ideig. A hatalmat jóra is lehet használni. A főpolgármesterség nagyon komoly hatalom. Azt az állapotot meg kell szokni, hogy az egyik nap még az ember egy 25 ezres humán infrastruktúrát vezényel, komoly döntéseket hoz, aztán a másik nap pedig egy ekkora befolyást, felelősséget hirtelen elveszít."
(...)
"Milyen érzéshez lehet ezt hasonlítani? Mint egy amputálás utáni fantomfájdalom?
Érdekes, a kérdés épp ma reggel nekem is eszembe jutott. Jobb híján azt a hasonlatot találtam, hogy ez olyan, amikor egy neves zenekar feloszlik. A zenekarvezetőt látják az emberek az utcán, körbejárják, hogy jé, maga az, és mindenkinek nehezen esik le a tantusz, hogy ez az együttes már nem létezik. Az ember még egy darabig úgy ébred, mint zenekarvezető. Aztán rádöbben, hogy az a zenekar, az a stílus tulajdonképpen már nincs."
