A modern és professzionális haderő fejlesztése egy dolog, a háború véres rögvalósága pedig egy másik dolog.
A holnap korszerű, profi (magyar) hadseregében semmi keresnivalója nincs a T-72-nek, ahogyan a T-55-nek vagy pláne a T-34-nek sem. A lehető legfejlettebb és a haderő egészébe (valamint a NATO rendszerébe) legjobban integrálható fegyvereket, fegyverrendszereket és kiegészítő felszereléseket kell beszerezni, ennek használatára pedig jól fizetett, profi katonákat kell kiképezni és szolgálatban tartani. Ebben a szemléletben egyértelmű, hogy a minőség szempontja az elsődleges, soha nem a mennyiségé. Egy ilyen elvek mentén felépített haderő önmagában is kellő elrettentő erőt képvisel, szükség esetén pedig gyorsan reagál és sebészi pontossággal dolgozik a saját veszteségek minimalizálása mellett. Hogy ilyen haderő kiépítése és fejlesztése a cél, az aligha lehet kérdés!
Viszont látni kell, hogy ha a Kárpát-medence térségében egy Magyarországra is kiterjedő háború robbanna ki (legvalószínűbben, -bár szerencsére most azért elég kis eséllyel- etnikai törésvonalak mentén), akkor azt nem csak az érintett államok (profi) hadseregei vívnák meg egymással, hanem jelentős részben a szóban forgó területek lakossága, mégpedig olyan eszközökkel, amik a kezük ügyébe kerülhetnek. A délszláv háború harcaiban még aktívan szerepelt a PPS, de jobb híján akár vadászpuskákat is használatba vettek. Utóbbiak a koszovói UCK arzenáljában is feltűntek. A boszniai háború elején nem egyszer megtörtént, hogy három bosnyák harcos egy gépkarabéllyal indult harcba. A horvátországi háború kezdetén a horvátok két kézzel kaptak még a T-34-esek után is, mert semmiféle páncélos technikájuk nem volt. (És hasznát is vették akár az ilyen régi vasaknak is, pl. Szentlászló kiürítésekor.) Szíriában, ahová azért dől a fegyver a környező országokból éppúgy, mint a nagyhatalmaktól, a mai napig nem számít ritkaságnak az aktívan szolgáló T-55. Ha ne adj' Isten egyszer nálunk is hasonló harcok kezdődnek, akkor a fenyegetett helyzetbe került százezrek számára azok a harmad-, sőt huszadrangú fegyverek is a túlélést jelenthetik, amelyekre egy profi hadsereg érthető módon és teljesen jogosan már rá se nézne. Ez az a szempont, amely szerint nagyon is lenne értelme számos elavult haditechnikai eszköz, nem csak a T-72-esek, de akár a T-55-ösök lekonzerválásának is. A délszláv háborúban nem egy falu úszhatta volna meg az etnikai tisztogatást pár ilyen ócskavas segítségével. Hazai példa: 2006 őszén valószínűleg a legprofibb rohamrendőrökben is megfagyott a vér, amikor egyszer csak megindult feléjük az a bizonyos T-34-es. Egy baltás, szamurájkardos, vadászpuskás falusi milícia (rablóbanda, halálosztag) ellen a T-72 overkill kategória lehet. Ha elérhető.
Az a jó a hozzászólásodban emlegetett profi haderőben,hogy nem nagyon hagy eséyt a baltás kardos parasztnak.Egy modern jól felszerelt dandár sokkal alkalmazhatóbb minden helyzetben mint két elavult.Amíg van értelme egy elavult dandár ellen baltázni addig ez tök reménytelen egy modernnel szemben.Persze van ahol csinálják(lásd Afganisztán)de ott meg tessék megnézni a veszteségek közti különbségeket.