Nincs hozzá a környéken sehol sem többszázas nagyságrendben megmaradt régi technika se képzett emberanyag.
A magyar haderő lehetséges fejlesztési irányai
- Téma indítója desertfox
- Indítva
-
- Címkék
- haderőkép 2031
szerintem pont nem. Azt hangoztatták, hogy mindenből megkapták a legkorszerűbb felszerelést, szóval szerintem pont, hogy az a baromság érvényesült, hogy majd kevés korszerű elég lesz. Ez az egyik legnagyobb tanulsága (sok más mellett) a mi Don tragédiáknak, Na meg az, hogy az a korszerű sem volt az, de valakik hittek abban amiben te. Kell a mennyiség is nem pótolható mindig a minőséggel. Különösen, ha az is kevés.
Lényeg az, hogy egy lengyel féle nagyjavítás és softmoderznizáció nélkül letárolni sincs értelme. Mert nem lesz hozzá mondjuk már 5 év múlva se semmi losztikai háttér, de akkor kéne hozzá alkatrészbázist kialakítani illetve kiképzési eszközöket is biztosítani, valamint egyáltalán olyan embert is tartani aki tudja kezelni. Azt se fogják fel az urak, hogy nem lesz rá többet kiképzés nagyjából 3 év múlva. Az új rendszerekkel semmiben sem lesz kompatibilis, ha ezeket így egyszer kiteszik valahova az soha nem fog onnan elindulni többet. Vagy nagyjavítás vagy semmi. Azért, hogy papíron legyen semmi értelme tartani.
Mondjuk politikai okokból? Szerintem van ilyen a német politikában.
Mondjuk ez is igaz. Viszont nem tudjuk, kinek milyen forrásai lennének, ha velünk háborúzna. Lehet sok minden nem működőkées a szomszédok tartalék fegyverzetéből sem, da mindent működőképessé lehet tenni, ha akarja valaki. Lényeg hogy legyen mit. Nekünk, jelenleg nincs mit.
Amúgy elég nagy mennyiségű pótalkatrésszel és lőszerrel vesszük mivel első a hadi tartalékraktárak megtöltése. Mindig azzal kezdik. Nem csak odaadják, hogy tessék jóska ülj bele.
Ahol a sorkatonai szolgálat fennmaradt, ott kell legyen képzett tratlék emberanyag.
Megkapták a legkorszerűbbet ami nekünk volt.De tudta mindenki,hogy az alapvetően elavult.Akartak is modernet venni csak drágán adta a német.
Gondold el mi lenne, ha az aktív tisztek beszélnének itt második világháborús csaták tapasztalatairól, meg a rongyfejűek háborúiról.
Ebben biztos vagy? A mai világban nem erről szólnak a fegyverbeszerzések.
Igen biztos benne.A MIG-ekhez is volt egy halom pótalkatrész amit nem szereltek be.
Gondold el mi lenne, ha az aktív tisztek beszélnének itt második világháborús csaták tapasztalatairól, meg a rongyfejűek háborúiról.
angelsoul és blogen, ugyan az a kategória, válaszolni sem érdemes nekik. krisss és dudi, akik aktív katonák és most összecsaptak, az olyan öregekkel, mint én is, de nem rossz értelmben, persze, hanem jó értelemben. Mert mindkét fél érveket hozott fel, nem csak blődségeket. Ilyen viták jó ha közben vannak.
Azért gondolom, hogy nem biztos, hogy így van, mert a németek a Puma rendszeresítésnél 0 alkatrészvásárlással kezdték....Elég nagy botrány lett belőle, ert mint kiderült a garancia nem mindent takar.
És ma már mindent egyedileg rendelnek, nincs raktár a gyárban, vagy a beszállítóknál. Ha kell az alkatrész be kell spájzolni, az meg sok pénzt igényel az elején, általában az pont nincs.
Igen, én is így gondolom, de nem tudom, hogy ki kicsoda még.
De képzeld erről is szólnak minden szerződésben a logisztikai biztosítás részen, úgy van megoldvs hogy a függőség a hossszú távú üzemeltetésben ütközzön ki.
A modern és professzionális haderő fejlesztése egy dolog, a háború véres rögvalósága pedig egy másik dolog.
A holnap korszerű, profi (magyar) hadseregében semmi keresnivalója nincs a T-72-nek, ahogyan a T-55-nek vagy pláne a T-34-nek sem. A lehető legfejlettebb és a haderő egészébe (valamint a NATO rendszerébe) legjobban integrálható fegyvereket, fegyverrendszereket és kiegészítő felszereléseket kell beszerezni, ennek használatára pedig jól fizetett, profi katonákat kell kiképezni és szolgálatban tartani. Ebben a szemléletben egyértelmű, hogy a minőség szempontja az elsődleges, soha nem a mennyiségé. Egy ilyen elvek mentén felépített haderő önmagában is kellő elrettentő erőt képvisel, szükség esetén pedig gyorsan reagál és sebészi pontossággal dolgozik a saját veszteségek minimalizálása mellett. Hogy ilyen haderő kiépítése és fejlesztése a cél, az aligha lehet kérdés!
Viszont látni kell, hogy ha a Kárpát-medence térségében egy Magyarországra is kiterjedő háború robbanna ki (legvalószínűbben, -bár szerencsére most azért elég kis eséllyel- etnikai törésvonalak mentén), akkor azt nem csak az érintett államok (profi) hadseregei vívnák meg egymással, hanem jelentős részben a szóban forgó területek lakossága, mégpedig olyan eszközökkel, amik a kezük ügyébe kerülhetnek. A délszláv háború harcaiban még aktívan szerepelt a PPS, de jobb híján akár vadászpuskákat is használatba vettek. Utóbbiak a koszovói UCK arzenáljában is feltűntek. A boszniai háború elején nem egyszer megtörtént, hogy három bosnyák harcos egy gépkarabéllyal indult harcba. A horvátországi háború kezdetén a horvátok két kézzel kaptak még a T-34-esek után is, mert semmiféle páncélos technikájuk nem volt. (És hasznát is vették akár az ilyen régi vasaknak is, pl. Szentlászló kiürítésekor.) Szíriában, ahová azért dől a fegyver a környező országokból éppúgy, mint a nagyhatalmaktól, a mai napig nem számít ritkaságnak az aktívan szolgáló T-55. Ha ne adj' Isten egyszer nálunk is hasonló harcok kezdődnek, akkor a fenyegetett helyzetbe került százezrek számára azok a harmad-, sőt huszadrangú fegyverek is a túlélést jelenthetik, amelyekre egy profi hadsereg érthető módon és teljesen jogosan már rá se nézne. Ez az a szempont, amely szerint nagyon is lenne értelme számos elavult haditechnikai eszköz, nem csak a T-72-esek, de akár a T-55-ösök lekonzerválásának is. A délszláv háborúban nem egy falu úszhatta volna meg az etnikai tisztogatást pár ilyen ócskavas segítségével. Hazai példa: 2006 őszén valószínűleg a legprofibb rohamrendőrökben is megfagyott a vér, amikor egyszer csak megindult feléjük az a bizonyos T-34-es. Egy baltás, szamurájkardos, vadászpuskás falusi milícia (rablóbanda, halálosztag) ellen a T-72 overkill kategória lehet. Ha elérhető.
A holnap korszerű, profi (magyar) hadseregében semmi keresnivalója nincs a T-72-nek, ahogyan a T-55-nek vagy pláne a T-34-nek sem. A lehető legfejlettebb és a haderő egészébe (valamint a NATO rendszerébe) legjobban integrálható fegyvereket, fegyverrendszereket és kiegészítő felszereléseket kell beszerezni, ennek használatára pedig jól fizetett, profi katonákat kell kiképezni és szolgálatban tartani. Ebben a szemléletben egyértelmű, hogy a minőség szempontja az elsődleges, soha nem a mennyiségé. Egy ilyen elvek mentén felépített haderő önmagában is kellő elrettentő erőt képvisel, szükség esetén pedig gyorsan reagál és sebészi pontossággal dolgozik a saját veszteségek minimalizálása mellett. Hogy ilyen haderő kiépítése és fejlesztése a cél, az aligha lehet kérdés!
Viszont látni kell, hogy ha a Kárpát-medence térségében egy Magyarországra is kiterjedő háború robbanna ki (legvalószínűbben, -bár szerencsére most azért elég kis eséllyel- etnikai törésvonalak mentén), akkor azt nem csak az érintett államok (profi) hadseregei vívnák meg egymással, hanem jelentős részben a szóban forgó területek lakossága, mégpedig olyan eszközökkel, amik a kezük ügyébe kerülhetnek. A délszláv háború harcaiban még aktívan szerepelt a PPS, de jobb híján akár vadászpuskákat is használatba vettek. Utóbbiak a koszovói UCK arzenáljában is feltűntek. A boszniai háború elején nem egyszer megtörtént, hogy három bosnyák harcos egy gépkarabéllyal indult harcba. A horvátországi háború kezdetén a horvátok két kézzel kaptak még a T-34-esek után is, mert semmiféle páncélos technikájuk nem volt. (És hasznát is vették akár az ilyen régi vasaknak is, pl. Szentlászló kiürítésekor.) Szíriában, ahová azért dől a fegyver a környező országokból éppúgy, mint a nagyhatalmaktól, a mai napig nem számít ritkaságnak az aktívan szolgáló T-55. Ha ne adj' Isten egyszer nálunk is hasonló harcok kezdődnek, akkor a fenyegetett helyzetbe került százezrek számára azok a harmad-, sőt huszadrangú fegyverek is a túlélést jelenthetik, amelyekre egy profi hadsereg érthető módon és teljesen jogosan már rá se nézne. Ez az a szempont, amely szerint nagyon is lenne értelme számos elavult haditechnikai eszköz, nem csak a T-72-esek, de akár a T-55-ösök lekonzerválásának is. A délszláv háborúban nem egy falu úszhatta volna meg az etnikai tisztogatást pár ilyen ócskavas segítségével. Hazai példa: 2006 őszén valószínűleg a legprofibb rohamrendőrökben is megfagyott a vér, amikor egyszer csak megindult feléjük az a bizonyos T-34-es. Egy baltás, szamurájkardos, vadászpuskás falusi milícia (rablóbanda, halálosztag) ellen a T-72 overkill kategória lehet. Ha elérhető.
A németek full kreténbe tolják vagy 10 éve...
Tehát akkor nem vesszük meg a tartalék alkatrészeket előre, mondjuk 5 évre vagy 10-re?
Meg szoftver frissítések is szoktak már lenni, azokat nem lehet előre megvenni.
Szerbia igen, Románt nem tudom, Ukrán szintén sorkatonai szolgálat van. A többi hozznák hasonló állapot, katonák terén.