.A Szu-34-es két gép váltótípusa. A Szu-24-esé és a Tu-22M3-asé.
Ebből az első lényegében úgy néz ki, sikerül, a másik esetében bekavart a Tupoljev a Tu-22M3M-el, amit nem tartok szerencsés projektnek.
A Tu-22M3 egy elcseszett arányokkal bíró gép, ez nem vitás. Négy ember van beszuszakolva a szűkös kabin katapultüléseibe, ennyi fős személyzet kell a gép bevetéséhez.
Két óriási hajtóműve csak úgy ad le a gép számára elégséges, amúgy hatalmas tolóerőt, ha bömböl a gigantikus utánégetés, mely során fogy a keró rendesen. Hiába a jól mechanizált variaszárny, a gépnek félelmetesen nagy a felszállási úthossza.
Ha bepakolják a 24 tonna fegyvert, akkor ultrarövid lesz a gép lába, de levegőben utántölteni nem lehet. 24 tonnányi bomba csak papíron mutat jól.
12 tonnával már jut hely némi kerozinnak is a max felszállótömegen belül, de ekkor még mindig csak a szomszédba járhat át a gép, lásd 2008, Grúzia.
A szíriai bevetésekhez csupán 3 tonnányi bombát vihetett a gép, de csak a belső fegyvertérben, hogy legalább a légellenállás ne romoljon.
Az oda-vissza 4500-5000km-es bevetésekhez maximális kerótöltés mellett csak jelképes bombateher fért fel a gépre, de ezekhez a gép méretéhez és üzemeltetési költségeihez képest jóformán méltatlan egy célpontos “üss és fuss” bevetésekhez négy ember fedélzeti munkája kell. És a hatalmas felszállótömeg miatt a gép a felszállás és a szubszonikus utazósebesség eléréséig elégeti a tüzelőanyagkészletének egy jelentékeny hányadát. Csak mert túl nehéz a gép. Szerény három tonnányi bombát cipelve.
Precíziós fegyver nincs, csak alkalmasint a gép törzsébe félig besüllyeszthető szuperszonikus hajók elleni rakétából három darab, kétséges hasznosságú feladatkörrel.
A most erőltetett Tu-22M3M a fenti képletet annyiban módosítja, hogy végre megjelenik a levegőbeni utántölthetőség, de marad a négyfős személyzet és a szűkös kabin.
És mindez minek? Hogy a böhönye Tu-22M3-as végre tudja azt, amit a Szu-34-es már rég tud az önvédelmi rakétafegyverzet, a precíziós csapásmérőképesség és a sokkal komolyabb manőverezőképesség mellet. Ja, és csak két fős személyzettel!
.
Ez jó leirás! Szerintem a Tu-22M3M úgy jött össze, hogy a Tu-160 újragyártás mellett a fejlesztőjk meggyőzték a döntéshozókat, hogy milyen költséghatékony lesz ugyanazt a már kifejlesztett hajtóművet és új elektronikát a Tu-22-be is berakni.
Egyébként nekem a Tu-22M3M projektnek már a neve sem világos, miért nem mernek egyszerűbb nevet adni az új gépeiknek? Miért nem lehetett Tu-22M5-nek elnevezni?