A Szombathelyi laktanyában betiltották az arc szesz árusítást a kantinban.
Nekem is volt katonatársam, aki körbe járt, és mindenkitől arcszeszt kért. De nem az arcára kente, hanem megitta. Mi is kipróbáltuk, de nem tudtunk annyi kólát önteni hozzá, hogy meg bírjuk inni.
Rossz volt a combo. Szénsavas narancs üdítő volt nálunk a párja az arcszesznek. Néhány elvetemült úgy itta. Illetve, az ellátó szd. szintjén volt egy körletben az egyik szekrénybe beállítva, egy ballon, tele pálinkával. Minden este 7 után kezdődött a kimérés. Fent a zlj kantiban is volt rendszeresen elrejtett ital. Volt egy dísznek szánt kis kályha a kantinban. A kantinos srác oda rejtette az értékesebb portékát. A kantinos beceneve egyébként, "Vegyes Béla" volt.
Pesti, ártatlan, Közgáz egyetemi előfelvételisként vonult be, szépen felfejlődött, az idő alatt.
87-88 karácsonyi ünnepek előtt, egy dandár sorakozón, felállítottak, két hosszú asztalt. Urbán Lajos volt akkor a dandár pk. A sorakozó témája, a laktanyában elkobzott szeszes italok kiöntése volt a fűre. A két asztal, saroktól, sarokig, meg volt rakva. Mind kiöntötték, ami ott volt. Nagyon sajnáltuk a történteket.
Még egy sztorira emlékezem. Aztán tényleg lezárom, mert nem lenne vége.
A komendáns buszsofőr volt még fontos ellátó. Minden este, az utolsó buszjárattal, amivel kivitte a napos tiszteket a városba, visszafelé, megállt egy fix kocsmánál. Ott vételezett és hozta be a busszal. Aztán kezdődött az árusítás, bár sokszor már előre felvette a rendelést.
Zajlott az élet.