Mert csak a 43 januári casablancai konferencián döntöttek a szövetségesek az É-Afrika és Olaszország felől Európa déli és középső területeinek bombázásáról, de még akkor is csak terv szintjén mert nem voltak ehhez elég közeli bázisaik.
A Tidal Wave tervezése már márciusban megkezdődött.
A következő 43-as művelet a "Juggler" (aug. 13.) angol részről a regensburgi Messerschmidt, amerikaiak Líbia területéről indulva bombázták a Wiener Neustadt-i Messer-gyárat. Elég sikeresen, mert a darabszám a felére esett vissza.
Némi előzmény:
Az USA-GB légierők hm bombázásainak összehangolása 1941. december 22-én Washingtonban angol-amerikai részvétellel lebonyolított „Arcádia” nevű tanácskozás keretében indult el. Az ott kidolgozott „Victory-program” fogadta el a hadászati légierők közös alkalmazását és határozta meg a támadások stratégiai céljait.
Ezt követően az egyesített vk illetékes hadműveleti csoportja vette át a tervezést és a Németország elleni bombatámadások céljait az „AWPD–42” fedőnevű hadműveleti tervben rögzítették ebben a sorrendben:
1. repülőgép-összeszerelő gyárak
2. repülőgépmotor gyárak
3. tengeralattjáró-támaszpontok és hajógyárak
4. a vasúti, közlekedési hálózat
5. kőolaj, alumínium és gumiipari létesítmények
Ezek a háború végéig nem módosultak lényegesen, a hadászati bombázások nagyjából öt jelentősebb szakaszba sorolhatók.
Az első 1942. decemberig, alakult meg és vonult fel a 8. AAF a Németország elleni bombázások fő irányába. (Anglia)
A 2. szakasz 1942. decembertől (az első amcsi szórástól) 1943. júniusig a szigetekről kiindulva angol-amerikai kooprodukcióban végrehajtva.
A 3. szakasz 1943. júliustól 1944. februárig a „Big Week” kezdetéig (egy hetes támadás közel 300 géppel német célpontok ellen),
ill a második légi front megnyitását is innen, 43 nyarától datálhatjuk ez a 9. + 15. légi hadsereget jelenti. (Casablancai találkozó, februárban, "Trident")
Habár a szövetséges vezetés sikeresnek minősítette támadást utána néhány hónappal az olajfinomítók csaknem eredeti kapacitásuknak megfelelően termeltek, az amerikai légierő a 1944 április 5-ig nem is bombázta Ploeştit.
A 4. szakasz a "nagyhéttől" 1944. júniusig tartott, a befejező, ötödik felvonás a kapitulációig, cél a német (és magyar) üzemanyaggyártás, valamint vasúti, közúti közlekedés rombolása volt. Minket csak 44 április 3-tól, amikor is Budapesten a DR-t és Ferencvárost szórták, pályaudvarokat, de legalább a fele civileket érte.