Nem ilyen fekete-fehér a dolog mint ahogyan azt szeretnénk hinni, az akkori személyes viszonyokat és az azokat árnyaló egyéb történéseket, a MK Kárpát-medencei helyzetét, nk-i szituációt meg kell vizsgálni hozzá.
Persze, summázhatjuk ahogy mondtad, de érdemes átolvasni jópár kordokumentumot, ez a helyzet az első nagy háborúból jön zömében.
A hadüzenet, mint olyan abszolúte ballépés volt, (utólag, mai eszünkkel naná) de elsősorban a szovjet felé intézett volt ami legnegatívabban befolyásolta a későbbieket. Sztálin akkor haragudott meg ránk véglegesen és döntötte el hogy legyőzött országként fognak kezelni. Úgy alkudozott Churchillel is rólunk mint egy kupec. Olvasgattam ezeket a visszaemlékezéseket, valami elképesztő. Az volt a szerencsénk, hogy a románokat még jobban utálta és nem engedte "csak" a 20-as határok visszaállítását. Viszont Benes pofátlan volt a legmesszebb menőkig,
Az másik, hogy nem mentette volna meg az országot a rombolástól. Az afrikai találkozójukon az amerikai és angol vezetők megállapodtak abban, hogy megkezdik délről a hadműveleteket, miután feljebb zavarták a németeket Dél-Olaszországban, neki is láttak az infrastruktúra bombázásának. (ezzel Sztálin követelését is valamennyire kielégítették, mivel folyamatosan követelte a tényleges harc megindítását)
Mellékesen cseh, lengyel üzemeket is megszórtak, csak oda azért jutott jóval kevesebb, mert délről közelítettek és a magyar-német légierő keményen ellenállt, így a kötelékek nagy veszteségeket szenvedtek, de megvannak a brit-amerikai légi támadási tervek azon (hadi)üzemek ellen amelyeket németek felügyeltek Csehszlovákiában, Lengyelországban.