6. generációsnak mondott vadászbombázók

[Terminator]

Seregszemle, 2020/3 p 153
AZ USA LÉGIEREJÉNEK RADIKÁLIS TERVEI A JÖVŐ VADÁSZREPÜLŐGÉPE SZÁMÁRA Valerie Insinna: The US Air Force’s radical plan for a future fighter could field a jet in 5 years. Air Force Association, 2019. 09. 16. https://www.defensenews.com/digital...a-future-fighter-could-field-a-jetin-5-years/ Valerie Insinna a Defense News riportere. Will Roperrel készült interjújában az F–35 vadászrepülőgépet követő hatodik generációs vadászgép tervezésének előkészületeiről számol be. Az Amerikai Egyesült Államok légiereje egy új tervvel radikálisan megváltoztatja a harci repülőgépek következő generációjának beszerzési stratégiáját, amely megkövetelheti az iparágtól, hogy öt éven belül tervezzen meg, fejlesszen ki és készítsen el egy új vadászgépet. 2019. október 1-jétől a haderőnem hivatalosan is átalakította az NGAD (Next Generation Air Dominance) néven ismert, új generációs légtéruralmi vadászprogramját. A programot irányító iroda hasonló módon állítja elő a jövő vadászgépét több társasággal közösen, mint ahogy azt az 1950-es években tették a Century repülőgép-sorozattal (Century Series). A Digital Century Series koncepció azonban elég messze áll a légierő korábbi gondolkodásmódjától. A haderőnem által 2016-ban kiadott Air Superiority 2030 (Légi fölény 2030) című tanulmányban egy nagy hatótávolságú, lopakodó, érzékelő-megsemmisítő képességgel rendelkező, ún. „ellenséges légtérbe behatolni képes” vadászgép szerepel, a „Penetrating Counter Air”, amely az NGAD hálózati központjaként működik, hálózatba szervezve szenzorokkal, drónokkal és más platformokkal. A légierő a prototípus kifejlesztésével felgyorsítaná HSz 2020/3. Szemle 153 a kulcsfontosságú technológiák alkalmazását, azt remélve, hogy azok elég korán elérik azt a fejlettségi szintet, hogy beépíthetők legyenek a 2030-as évek elején rendszerbe állítandó modern repülőgépekbe. A légierő célja gyorsan létrehozni a legjobb harci gépet, amit az ipar néhány év alatt képes összeállítani, integrálva minden létező új technológiát. A haderőnem nem preferálja a kiválasztást, a kisszámú repülőgép elkészítését köti ki szerződésben, majd újraindítja a versenyt a vadászgépgyártók között, amivel felülvizsgálja a harci gép terveit és feltárja az újabb technológiai ugrásokat. Az eredmény egy hálózatba kötött vadászgépcsalád – egyes repülőgépek közötti szorosabb kapcsolattal –, amely speciális követelményeknek való megfelelésre van kifejlesztve, és a kategória legjobb technológiáit egyesíti egyetlen repülőgép-szerkezetben. Az egyik vadászgép valamilyen forradalmi képesség optimalizálására lenne tervezve, mint például a légilézer-képesség; egy másik vadászgép prioritásai a legmodernebb szenzorok lehetnének, és mesterséges intelligencia lenne beleépítve; egy harmadik pedig egy pilóta nélküli fegyverszállító kamion lehetne. Lényegében a légierő nem azzal próbálkozik, hogy a követelményeket egy 25 év múlva jelentkező fenyegetéshez igazítsa, hanem számos új technológián alapuló repülőgépet bocsát ki – ezzel pedig elbizonytalaníthatja a közel azonos képességekkel rendelkező vetélytársait (Oroszországot és Kínát), és arra kényszerítheti őket, hogy az amerikai hadsereggel annak saját feltételei szerint foglalkozzanak. Hogyan jut el idáig a légierő? Három ipari technológia teszi lehetővé az NGAD számára a Century Serieshez vezető utat, ám ezek mindegyike követelményeket támaszt a résztvevőkkel szemben. Az első az agilis szoftverfejlesztés – egy olyan gyakorlat, amelyben a programozók gyorsan írnak, tesztelnek és adnak ki kódot, visszajelzést kérve a felhasználóktól. A második, a nyílt architektúra már régóta közbeszéd tárgya védelmi körökben, de az ipar is gyakran használja plug-and-play hardverrel (automatikus hardverfelismeréssel és konfigurálással) rendelkező rendszerek leírására. Az NGAD ideális esetben teljesen nyitott, cserélhető hardverrel rendelkezik, és harmadik fél is fejleszthet hozzá szoftvert. A harmadik, a digitális technológia fejlődik a leginkább, és talán ez a legforradalmibb. Bár a repülőgépmérnökök már évtizedek óta használnak számítógépeket a repülőgépek tervezéséhez, a védelmi vállalatok csak a közelmúltban dolgoztak ki 3D modellezőeszközöket, amelyek nagy pontossággal és valósághűen képesek modellezni a teljes előállítási életciklust a tervezéstől a gyártáson át egészen a fenntarthatóságig. Ez az eljárás nemcsak azt tenné lehetővé a cégek számára, hogy a legapróbb részletekig megtervezzék a repülőgépeket, hanem azt is modellezni lehetne vele, hogy a gyártósor hogyan működjön különböző összetételű személyi állomány alkalmazásával, vagy azt, hogy a javítóüzemben az üzembentartók hogyan végezzék el a javításokat. Kevés védelmi program használt eddig digitális tervezési eszközöket. A légierő megköveteli a Northrop Grummantól és a Boeingtől ennek a technológiának az alkalmazását a szárazföldi stratégiai elrettentő eszközökhöz hasonló verziók kidolgozásához. A Boeing három év alatt elvitte a T-X technológiát a bemutatótól az első repülésig, és ezzel két versenytársat is kiütött. A digitális T-X alkatrészeit alátétek nélkül is össze lehet illeszteni, és csak egy mesterszerszámra van szükség a repülőgép gyártásához. Ezzel a Boeing összességében 80%-kal csökkentette a repülőgép gyártásához és összeszereléséhez szükséges kézi munkát. Ám a T-X-hez hasonló egyszerű kiképző repülőgép létrehozása sokban eltér a vadászrepülők gyártásától, és nincs bizonyíték arra, hogy ezek az új gyártási technológiák a fejlettebb 154 Szemle HSz 2020/3. repülőgépek esetében is működnének. A légierő vélhetően „túlzásba vitte” az F–35-nél alkalmazott „egy méret mindenki számára” elvet, így egy szoftverre és érzékelőkre fókuszáló, ám nagyon drága repülőgép jött létre, amelynek fejlesztése csaknem két évtizedig tartott. Tehát nem az F–35-ben és nem is a Century Seriesben rejlik az igazság. Nincs valamilyen más észszerű kompromisszumos megoldás? Nos, a mérnökök „rendkívül gyorsan” használhatják ki a Century Series-stílusú erőfeszítésekben rejlő lehetőségeket. Azonban kulcsfontosságú a hajtómű kiválasztása, a kommunikációs csomag integrálása és annak eldöntése, hogy a harci gépet repülőszemélyzettel vagy pilóta nélkül állítják-e be, mert ezek mind befolyásolják a légi jármű tervezését. Az új NGAD-programiroda határozza meg a Digital Century Series végleges beszerzési stratégiáját – ideértve a fejlesztési ciklus hosszát, a beszerzési mennyiségeket és a szerződéskötési mechanizmusokat. De hogyan működjön a program? Will Roper szerint – legalább két gyártóval kössön szerződést egy vadászgép tervezésére. Ide tartozhatnak a harci repülőgépek építésére képes nagyvállalatok – a Boeing, a Lockheed Martin és a Northrop Grumman –, valamint az új belépők, akik egyedi technológiákat teríthetnek az asztalra; – mindegyik társaság a fejlett 3D modellezést vesse be a hiperrealisztikus vadászgép kialakításánál. E modellek segítségével számtalan szimulációt futtathatnak arról, hogyan történhet a termelés és fenntartás, hipotetikusan optimalizálva mind a költségeket, mind a felhasznált munkaórákat; – szerződéskötés egyetlen vadászgépgyártóval a repülőgépgyártás kezdetén. Az ipar körülbelül 24 repülőgépet képes felépíteni egy év alatt. Szerződésbe kell foglalni emellett a kiegészítő tételeket is. – Amikor a gyártó megkezdi a gyártást, újra kell indítani a versenyt, és más társaságokkal is szerződést kell kötni a következő repülőgép tervezésének megkezdésére. Az NGAD beszerzési stratégiájának kialakítása közben az új programiroda azt is meg fogja vizsgálni, hogy miként kompenzálják a védelmi cégeket a munkájukért. A legtöbb jelenlegi légierőprogramot az a cég kapja, amely a legtöbb képességet a legalacsonyabb áron biztosítja. Ez olyan status quóhoz vezet, ahol az eladók alacsonyabb árat ígérnek a pályázat során, és csak akkor nyernek profitot, ha a platformokat tömegesen gyártják és tartják fenn. De ha egy Digital Century Series konstrukciót fogadnak el, a légierő több pénzt fizethet előre a vállalatoknak a tervezési szakaszban, és megkövetelheti tőlük a rövidebb élettartamú repülőgépek gyártását (például, hogy 6 ezer óra élettartamú repülőgépet tervezzenek olyan repülőgépek helyett, amelyeket 20 ezer óra levegőben tartózkodásra terveznének).

Itt már volt róla szó korábban:

https://forum.htka.hu/threads/6-generációsnak-mondott-vadászbombázók.615/page-17#post-595433

 

[Allesmor Obranna]

Azon tűnődöm, hogy mivel a jelenlegi infók szerint mindösszesen csak két új hajtómű van “a csőben”, azaz a P&W F135-ösének háromáramú, változtatható kétáramúsági fokú továbbfejlesztése XA101, és a GE korábban elutasított F136-osának hasonló megoldása XA100 kódnév alatt, gyanítom e kettő közül kerülhet ki az NGAD hajtóműve is.
Ezek mindegyike igazából csak az F-35-ös gépcsalád repülési teljesítményét hivatottak szavatolni, az életciklus alatt várható tömegnövekedés és teljesítmény-igény (energia tartalék, hatótáv, élettartam, üzemeltetési költség) emelkedését követendő.

Így viszont felmerül a kérdés, hogy az USAF az NGAD esetében feladja-e az F-15A-val és F-16A-val megkezdett és egészen az F-22-esig következetesen elvárt energia alapú és konstans forduló szögsebességet majdhogynem minden határon túl szavatoló manőverezhetőséget?

Ugyanis, bár mind az XA100, mind pedig az XA101 projektek 20 tonna feletti statikus tolóerőt ígérnek (természetesen utánégetővel), ha az NGAD egyhajtóműves, de az F-15-ösnél és a Raptornál megismert légifölény vadászgép lesz, akkor mindenképpen lényegesen kisebb szerkezeti tömegűnek kell lennie, mint az F-35A.
Ha viszont kéthajtóműves, akkor meg egyszerűen túl sok lesz a 40 tonna statikus tolóerő.
Ahhoz egy MiG-31-es méretű és tömegű gépre lenne minimum szükség.

Én még elképzelhetőnek tartom, hogy a leendő B-21 Raider is részesül az XA100/101 projektek eredményeként létrejövő hajtóműből, mégpedig annak utánégető nélküli változatából és az NGAD is ez utóbbit kapja meg és egy ilyen, utánégető nélküli, szubszonikus és korlátozottan szuperszonikus légifölény típus lesz.

 

[kamm]

Itt már volt róla szó korábban:

https://forum.htka.hu/threads/6-generációsnak-mondott-vadászbombázók.615/page-17#post-595433

Jezus, micsoda ostoba marketing BS, igazi buzzword salata, raadasul igazi lefutott klisekkel operal, total kinos... agile sw development, open architecture meg digitalis fejlodes, mint "forradalmi" ujdonsagok 2020-ban? Ezt ki irta vajon, valami 60 feletti nyugdijas ujsagiro bacsika?

 

[Cifu]

Azon tűnődöm, hogy mivel a jelenlegi infók szerint mindösszesen csak két új hajtómű van “a csőben”, azaz a P&W F135-ösének háromáramú, változtatható kétáramúsági fokú továbbfejlesztése XA101, és a GE korábban elutasított F136-osának hasonló megoldása XA100 kódnév alatt, gyanítom e kettő közül kerülhet ki az NGAD hajtóműve is.
Ezek mindegyike igazából csak az F-35-ös gépcsalád repülési teljesítményét hivatottak szavatolni, az életciklus alatt várható tömegnövekedés és teljesítmény-igény (energia tartalék, hatótáv, élettartam, üzemeltetési költség) emelkedését követendő.

Így viszont felmerül a kérdés, hogy az USAF az NGAD esetében feladja-e az F-15A-val és F-16A-val megkezdett és egészen az F-22-esig következetesen elvárt energia alapú és konstans forduló szögsebességet majdhogynem minden határon túl szavatoló manőverezhetőséget?

Ugyanis, bár mind az XA100, mind pedig az XA101 projektek 20 tonna feletti statikus tolóerőt ígérnek (természetesen utánégetővel), ha az NGAD egyhajtóműves, de az F-15-ösnél és a Raptornál megismert légifölény vadászgép lesz, akkor mindenképpen lényegesen kisebb szerkezeti tömegűnek kell lennie, mint az F-35A.
Ha viszont kéthajtóműves, akkor meg egyszerűen túl sok lesz a 40 tonna statikus tolóerő.
Ahhoz egy MiG-31-es méretű és tömegű gépre lenne minimum szükség.

Én még elképzelhetőnek tartom, hogy a leendő B-21 Raider is részesül az XA100/101 projektek eredményeként létrejövő hajtóműből, mégpedig annak utánégető nélküli változatából és az NGAD is ez utóbbit kapja meg és egy ilyen, utánégető nélküli, szubszonikus és korlátozottan szuperszonikus légifölény típus lesz.

Ha belegondolsz, hogy mi minden kering az NGAD körül (pl. rakéta-elhárító rendszerek akár rakéta, akár lézer alapon, vagy hiperszonikus (Mach5+) fegyverek), miközben a rendkívüli manőverező-képességet sehol sem említik, sejthető a válasz.

Az NGAD szvsz elengedi a nagy energiájú manőverező-képesség igényét. A fordulóharcnak végleg leáldozott...

 

[dudi]

Azon tűnődöm, hogy mivel a jelenlegi infók szerint mindösszesen csak két új hajtómű van “a csőben”, azaz a P&W F135-ösének háromáramú, változtatható kétáramúsági fokú továbbfejlesztése XA101, és a GE korábban elutasított F136-osának hasonló megoldása XA100 kódnév alatt, gyanítom e kettő közül kerülhet ki az NGAD hajtóműve is.
Ezek mindegyike igazából csak az F-35-ös gépcsalád repülési teljesítményét hivatottak szavatolni, az életciklus alatt várható tömegnövekedés és teljesítmény-igény (energia tartalék, hatótáv, élettartam, üzemeltetési költség) emelkedését követendő.

Így viszont felmerül a kérdés, hogy az USAF az NGAD esetében feladja-e az F-15A-val és F-16A-val megkezdett és egészen az F-22-esig következetesen elvárt energia alapú és konstans forduló szögsebességet majdhogynem minden határon túl szavatoló manőverezhetőséget?

Ugyanis, bár mind az XA100, mind pedig az XA101 projektek 20 tonna feletti statikus tolóerőt ígérnek (természetesen utánégetővel), ha az NGAD egyhajtóműves, de az F-15-ösnél és a Raptornál megismert légifölény vadászgép lesz, akkor mindenképpen lényegesen kisebb szerkezeti tömegűnek kell lennie, mint az F-35A.
Ha viszont kéthajtóműves, akkor meg egyszerűen túl sok lesz a 40 tonna statikus tolóerő.
Ahhoz egy MiG-31-es méretű és tömegű gépre lenne minimum szükség.

Én még elképzelhetőnek tartom, hogy a leendő B-21 Raider is részesül az XA100/101 projektek eredményeként létrejövő hajtóműből, mégpedig annak utánégető nélküli változatából és az NGAD is ez utóbbit kapja meg és egy ilyen, utánégető nélküli, szubszonikus és korlátozottan szuperszonikus légifölény típus lesz.

Ha lézerrel akarnak mókolni(ezt is emlitik a projekt kapcsán)akkor oda kell egy olyan energiaforrás (amennyire tudom a hajtómű latja el árammal a repülőket,vagyis a generatort a hajtóműről hajtják) ami ki is tudja szolgálni a lézer energiaigényét.

 

[Cifu]

Ha lézerrel akarnak mókolni(ezt is emlitik a projekt kapcsán)akkor oda kell egy olyan energiaforrás (amennyire tudom a hajtómű latja el árammal a repülőket,vagyis a generatort a hajtóműről hajtják) ami ki is tudja szolgálni a lézer energiaigényét.

Akkora energia-alapú lézernél, amire itt szükség lenne (100kW, de inkább nagyobb) nem az energiamennyiség biztosítása a fő probléma (legyen 20%-os a lézer hatásfoka, akkor is 500kW szükséges, ami nem kevés, de nem is rendkívüli), hanem a hulladékhő elvezetése (előbbi példánál: 400kW hőenergia, ami pillanatnyi szinten keletkezik).

Ezért nem túl valószínű, hogy a hadihajókon látott megoldások működni fognak (ott ugye a hűtés nem akkora gond a tengervíznek hála). Ha kémiai lézer lesz a repülőgép fedélzetén, akkor ez megoldott, mert a reakciótermékek kiengedésével a hulladékhő nagy része is távozik, csak ugye így meg üzemanyag kell a lézerhez, ami korlátozza a lézercsapások számát.

Az USAF nem ok nélkül szeretne energia-alapú lézerfegyvert, de szigorúan szvsz előbb lesznek elhárító-rakéták az új vadászgépeken, mint valóban ütőképes lézerfegyver. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lesznek lézerek az új vadászgépeken, mert az IR érzékelők elvakítására lehet használni őket, de ezek teljesítménye szerény (pár kW).

 

[speziale]

Akkora energia-alapú lézernél, amire itt szükség lenne (100kW, de inkább nagyobb) nem az energiamennyiség biztosítása a fő probléma (legyen 20%-os a lézer hatásfoka, akkor is 500kW szükséges, ami nem kevés, de nem is rendkívüli), hanem a hulladékhő elvezetése (előbbi példánál: 400kW hőenergia, ami pillanatnyi szinten keletkezik).

Ezért nem túl valószínű, hogy a hadihajókon látott megoldások működni fognak (ott ugye a hűtés nem akkora gond a tengervíznek hála). Ha kémiai lézer lesz a repülőgép fedélzetén, akkor ez megoldott, mert a reakciótermékek kiengedésével a hulladékhő nagy része is távozik, csak ugye így meg üzemanyag kell a lézerhez, ami korlátozza a lézercsapások számát.

Az USAF nem ok nélkül szeretne energia-alapú lézerfegyvert, de szigorúan szvsz előbb lesznek elhárító-rakéták az új vadászgépeken, mint valóban ütőképes lézerfegyver. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lesznek lézerek az új vadászgépeken, mert az IR érzékelők elvakítására lehet használni őket, de ezek teljesítménye szerény (pár kW).

És erről mi a vélemény? Az aesa radarok mikrohullámú fegyverként való alkalmazását régóta pénzéhez ok...lehet rakéta semlegesítésre alkalmas?

https://telex.hu/tech/2020/12/23/so...yvert-terveznek-az-uj-japan-lopakodo-vadaszra

 

[Negan]

Ez mi akar lenni?Csak egy fantázia,vagy lehet reális alapja is?

 

[Roni]

Miért van az hogy a 6 gen ábrákon a gépek 90 százalékának le van árnyékolva a hajtómű mint pl az f-22-nek is de az f-35 mégsem úgy jött ki.
A függőleges vezérsík elhagyása is kisebb keresztmetszet elhagyására is utalhat . Minek kéne már az is ? Hiszen a mai fejlett 4++ gépek-nél már nincs forduló harc ! Nem hogy az 5 gen gépeknél.

 

[LMzek 2.0]

Miért van az hogy a 6 gen ábrákon a gépek 90 százalékának le van árnyékolva a hajtómű mint pl az f-22-nek is de az f-35 mégsem úgy jött ki.
A függőleges vezérsík elhagyása is kisebb keresztmetszet elhagyására is utalhat . Minek kéne már az is ? Hiszen a mai fejlett 4++ gépek-nél már nincs forduló harc ! Nem hogy az 5 gen gépeknél.

Azt is hozzátéve, hogy a 3 Mach-os MiG-25-nál "1-2 éve" sikerült a nagy sebesség miatti magas hőmérsékletet bíró, radar-hullám áteresztő --vagyis radar számára "átlátszó/láthatalan" elemet gyártani, de 50-60-70 évvel később nem tudnak hasonló tulajdonságú vezérsíkot/stabilizátor szárnyakat gyártani! ( ??? )

...és már nem a MiG-15-17-19 tízezres daraszámairól van szó, tehát az ár sem lehet(ne) hátráltató tényező.
...ha lenne Európának igazi teljesítmény/teljesítési kényszere a hadi-ipari lobby látszat-versenye helyett.

Meglátásom szerint.

 

[arbalest]

Miért van az hogy a 6 gen ábrákon a gépek 90 százalékának le van árnyékolva a hajtómű mint pl az f-22-nek is de az f-35 mégsem úgy jött ki

Mire gondolsz? Hol látsz rá az F-35-ös turbinájára?

 

[Allesmor Obranna]

Azt is hozzátéve, hogy a 3 Mach-os MiG-25-nál "1-2 éve" sikerült a nagy sebesség miatti magas hőmérsékletet bíró, radar-hullám áteresztő --vagyis radar számára "átlátszó/láthatalan" elemet gyártani,

Mire gondolsz?

 

[LMzek 2.0]

Mire gondolsz?

Az orr-kúpra, ami mögött a radar van.

Üvegszálasból is egyre nagyobb hőtűrésűek vannak.

Esküt nem teszek rá, de mintha a szénszálas(és több változat/típus) sok szempontból fémes jellemzőket mutat (van vezetőképes is), nemtom", hogy az a radarhullám szempontból minek látszik?

 

[Allesmor Obranna]

Az orr-kúpra, ami mögött a radar van.

Üvegszálasból is egyre nagyobb hőtűrésűek vannak.

Esküt nem teszek rá, de mintha a szénszálas(és több változat/típus) sok szempontból fémes jellemzőket mutat (van vezetőképes is), nemtom", hogy az a radarhullám szempontból minek látszik?

A katonai repülésben már az ókortól kezdve alkalmaznak textilbakelit radomokat, sebességtől függetlenül. Ezek arra jók, hogy dielektromos panelként a szenzorok számára (radar, besugárzásjelző és egyéb antennák) a rádióhullámokat átengedjék.
Erre jók.

Szerkezeti elemként, nagy csúcsterhelések, illetve tartós, fárasztó igénybevételek elviselésére nem alkalmazhatók.
Repednek, törnek, ragasztással csak olyan helyeken lehet őket rögzíteni, ahol nem jelentkezik vibráció, illetve csavaró, vagy nyíró igénybevétel.
A karbonszálas kompozitok jóval nagyobb hőtűrésűek, erősebbek is, mint szerkezeti anyagok, de nagyon drága őket megfelelően minimális selejthányaddal gyártani és az illesztésük, kötésük kizárólag titán szegecsekkel valósítható meg.

 

[Roni]

A hajtómű infravörös kisugárzásának a leárnyékolására gondoltam nem az szembeni turbina lapátokra

Mire gondolsz? Hol látsz rá az F-35-ös turbinájára?

 

[arbalest]

A hajtómű infravörös kisugárzásának a leárnyékolására gondoltam nem az szembeni turbina lapátokra

Arra már az F-35-ösnél is van egy megoldás.

 

[amos]

Azon tűnődöm, hogy mivel a jelenlegi infók szerint mindösszesen csak két új hajtómű van “a csőben”, azaz a P&W F135-ösének háromáramú, változtatható kétáramúsági fokú továbbfejlesztése XA101, és a GE korábban elutasított F136-osának hasonló megoldása XA100 kódnév alatt, gyanítom e kettő közül kerülhet ki az NGAD hajtóműve is.
Ezek mindegyike igazából csak az F-35-ös gépcsalád repülési teljesítményét hivatottak szavatolni, az életciklus alatt várható tömegnövekedés és teljesítmény-igény (energia tartalék, hatótáv, élettartam, üzemeltetési költség) emelkedését követendő.

Így viszont felmerül a kérdés, hogy az USAF az NGAD esetében feladja-e az F-15A-val és F-16A-val megkezdett és egészen az F-22-esig következetesen elvárt energia alapú és konstans forduló szögsebességet majdhogynem minden határon túl szavatoló manőverezhetőséget?

Ugyanis, bár mind az XA100, mind pedig az XA101 projektek 20 tonna feletti statikus tolóerőt ígérnek (természetesen utánégetővel), ha az NGAD egyhajtóműves, de az F-15-ösnél és a Raptornál megismert légifölény vadászgép lesz, akkor mindenképpen lényegesen kisebb szerkezeti tömegűnek kell lennie, mint az F-35A.
Ha viszont kéthajtóműves, akkor meg egyszerűen túl sok lesz a 40 tonna statikus tolóerő.
Ahhoz egy MiG-31-es méretű és tömegű gépre lenne minimum szükség.

Én még elképzelhetőnek tartom, hogy a leendő B-21 Raider is részesül az XA100/101 projektek eredményeként létrejövő hajtóműből, mégpedig annak utánégető nélküli változatából és az NGAD is ez utóbbit kapja meg és egy ilyen, utánégető nélküli, szubszonikus és korlátozottan szuperszonikus légifölény típus lesz.

Ha azt vesszük, hogy a Raptor képes M1.8 körüli szupercirkálásra, lehet tényleg értelmét veszíti az utánégető. Ha még dolgoztak az aerodinamikán-hajtóművön, lehet 2 mach+ is elérhető, így. irányított energiájú eszközökkel, meg már tényleg nincs sok értelme a dog fight-nak

 

[Allesmor Obranna]

Ha azt vesszük, hogy a Raptor képes M1.8 körüli szupercirkálásra, lehet tényleg értelmét veszíti az utánégető. Ha még dolgoztak az aerodinamikán-hajtóművön, lehet 2 mach+ is elérhető, így. irányított energiájú eszközökkel, meg már tényleg nincs sok értelme a dog fight-nak

Az irányított energiájú mese eszközök eleve nem a dogfight helyett, hanem annak esetleges jövőbeni fegyvereként jelentek volna meg, tekintve, hogy mindössze pár km, pártíz km a lehetséges és erősen kétséges hatótávolságuk.
Az utánégető elhagyásával el lehet ugyan érni nagy sebességet, de nagy dinamizmust kevésbé.
Az intenzív gyorsításhoz kell az utánégetés.
Egy telitankolt F-22-es is fel tud gyorsulni Mach 1.7-re utánégető nélkül, ahogy akár 20 ezer méterig is felmegy, de igencsak ráérősen.
Az utánégető nem fog kimenni a divatból és ennek okát a gázturbinák jellemző karakterisztikája adja.

 

[molnibalage]

Ha azt vesszük, hogy a Raptor képes M1.8 körüli szupercirkálásra, lehet tényleg értelmét veszíti az utánégető. Ha még dolgoztak az aerodinamikán-hajtóművön, lehet 2 mach+ is elérhető, így. irányított energiájú eszközökkel, meg már tényleg nincs sok értelme a dog fight-nak

Nem hinném. Mert a max sebességnek semmi köze nincs a gyorsuláshoz. Lásd F-15 vs MiG-25.
Ahhoz, hogy az F-22 azt értelmezhető időm belül eléjre 99%-ban biztos vagyok, hogy utánégető kell.
A Concorde is ment M2.0-vel utánégető nélkül, de annak eléréséhez igenis kellett.

Meg a felszállási úthossz csökkentéshez sem árt, ha van tolóerő. Gyors manőverekhez is kell, mert akkor gyors a sebességvesztés.

Pont ezért van az, hogy az én szememben az UCAV hívők kicsit viccesnek tűnnek. Mert egy ilyen UCAV minden, csak nem olcsó.

 

[angelsoul]

Akkora energia-alapú lézernél, amire itt szükség lenne (100kW, de inkább nagyobb) nem az energiamennyiség biztosítása a fő probléma (legyen 20%-os a lézer hatásfoka, akkor is 500kW szükséges, ami nem kevés, de nem is rendkívüli), hanem a hulladékhő elvezetése (előbbi példánál: 400kW hőenergia, ami pillanatnyi szinten keletkezik).

Ezért nem túl valószínű, hogy a hadihajókon látott megoldások működni fognak (ott ugye a hűtés nem akkora gond a tengervíznek hála). Ha kémiai lézer lesz a repülőgép fedélzetén, akkor ez megoldott, mert a reakciótermékek kiengedésével a hulladékhő nagy része is távozik, csak ugye így meg üzemanyag kell a lézerhez, ami korlátozza a lézercsapások számát.

Az USAF nem ok nélkül szeretne energia-alapú lézerfegyvert, de szigorúan szvsz előbb lesznek elhárító-rakéták az új vadászgépeken, mint valóban ütőképes lézerfegyver. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lesznek lézerek az új vadászgépeken, mert az IR érzékelők elvakítására lehet használni őket, de ezek teljesítménye szerény (pár kW).

A kémiai lézer szerintem tökéletes a repülőgép fedélzetére, mivel a vegyszertartály ("skuló") megléte nem akkora hátrány - tekintve a várható encouterek (elhárítások) számát. Mivel a lézerek defenzív feladatra az optimálisabbak (a támadóeszközök - rakéták - szerkezetükből adódóan törékenyebbek), arra érdemes számolni, egyrészt a távolság, másrészt támadásra a kinetikus eszközök jobb hatásfoka (és időjárásfüggetlensége) miatt.

Ahogy egy repülőgép egy bevetés folyamán adott mennyiségű harcérintkezésre számított, úgy igazából az elektromos ("végtelen") lézer nem ad akkora előnyt - hiszen az üzemanyag, az egyéb (rakéta) fegyverzet, a csalik és úgy a pilóta tűrőképessége is adott. Ahogy 8 AA raksi több mint elég egy nem vesztes összecsapához (értsd nem számbeli hátrányból indulnak), úgy mondjuk 50 sec "lövés" a lézerrel elég kell egy bevetésre, számítva több másodperces megvilágítást egy támadóeszközre. Ha ennél többet kell elhárítania, ott már nagyon nagy baj van a bevetéstervezésnél...