A kémiai lézer szerintem tökéletes a repülőgép fedélzetére, mivel a vegyszertartály ("skuló") megléte nem akkora hátrány - tekintve a várható encouterek (elhárítások) számát. Mivel a lézerek defenzív feladatra az optimálisabbak (a támadóeszközök - rakéták - szerkezetükből adódóan törékenyebbek), arra érdemes számolni, egyrészt a távolság, másrészt támadásra a kinetikus eszközök jobb hatásfoka (és időjárásfüggetlensége) miatt.
Egyáltalán nem értek egyet. Ahhoz, hogy egy beérkező rakétát meg tudj semmisíteni mondjuk tíz km távolságból, nagyjából 200-300kW optikai teljesítmény kell. Ahhoz, hogy ezt kémiai reakcióval old meg, nagyjából egy-egy cél leküzdéséhez 100-200 liter körüli reakcióanyagra lenne szükség (ezt ki is engeded a légkörbe), ha COIL lézerben gondolkodsz (mint a YAL-1A esetében), és a kémiai reaktor alsó hangon 10kg / kW (technikai fejlődést nagyon optimistán figyelembe véve, a YAL-1A pontos adatait nem tudjuk, de 6db, egyenként 3 tonnás kémiai reaktor volt benne, és nem érte el ezzel az 1MW optikai teljesítményt, tehát egy-egy reaktor kevesebb, mint 166kW-ot tudott). Ha CO2 lézerben, akkor ott jelenleg nagyjából 25-50kg per kW körüli szinttel lehet számolni a reaktor terén, tehát a 100kW sem opció vadászgép méretnél, és a reakcióanyag is lövésenként 50kg körül lenne nagyon alsó hangon.
Hangsúlyozom, ezek erős megközelítések, de kb. lehet látni, hogy egy cirka 20 tonnás vadászgépnél egyszerűen a kémiai lézerekkel nem tudsz hatékony megoldást nyújtani. Az USAF kb. 10 éve az AC-130-asokhoz képzelt el 100kW nagyságrendű lézert...
Na most ezt vesd össze a Raytheon Peregrine mini-rakétájával, ami cirka 1,8 méter hosszú és nagyjából 32kg...
Szerinted melyik fog hatékonyabban megvédeni a beérkező veszélyforrásoktól?
Ahogy egy repülőgép egy bevetés folyamán adott mennyiségű harcérintkezésre számított, úgy igazából az elektromos ("végtelen") lézer nem ad akkora előnyt - hiszen az üzemanyag, az egyéb (rakéta) fegyverzet, a csalik és úgy a pilóta tűrőképessége is adott. Ahogy 8 AA raksi több mint elég egy nem vesztes összecsapához (értsd nem számbeli hátrányból indulnak), úgy mondjuk 50 sec "lövés" a lézerrel elég kell egy bevetésre, számítva több másodperces megvilágítást egy támadóeszközre. Ha ennél többet kell elhárítania, ott már nagyon nagy baj van a bevetéstervezésnél...
50 másodperc az legyen nagyjából 10-15 célpont, számoljunk egy 300kW körüli teljesítménnyel, mondjuk a kémiai reaktor legyen akkor 1,5 tonna, a reakcióanyag 500kg, az optika mondjuk 250kg, vagyis szumma 2250kg. Ez iszonyú jó arány lenne, de legyünk nagyon optimisták.
Vegyük a fenti Peregrine rakétát, abból mondjuk 10 célpont, célpontonként 2 rakéta (20 rakéta) = 640kg.
Nyilván itt nem csak tömeggel számolunk, hanem kiterjedéssel is, de még a lézernél is vannak megoldásra váró problémák, a reakcióanyag a COIL esetén erősen toxikus, hangsebesség felett haladva is meg kell oldani annak biztonságos kiengedését, amely nem befolyásolja erősen a repülési paramétereket például.
Rakétát rakétával elfogni el lehet, ezt már számtalanszor bizonyították éles helyzetben is. Kiforrott, jó tapasztalati háttérrel futnának neki.
A lézer jelenleg inkább kísérleti szinten működik e téren...
Nem azt mondom, hogy a lézer reménytelen e célra, csak azt, hogy jelenleg még nincs belátható időn belül az a szint, hogy működjön a dolog. Az 1980-as évektől kezdve folyamatosan "10 éven belül" volt a mondás, hogy itt lesznek a lézer fegyverek. Továbbra is azt látom, hogy kisebb sikereket érhetnek el (pl. kisebb drónok ellen van bennük ráció) akár rövid távon is. De arra, amire Te szánod őket, nos, nem hiszem, hogy működni fognak...
