Barosztatikus szabályzók, a szívócsatornában mért nyomásértékek alapján avatkoztak be a különféle rezsimek szivattyúinak működésébe.
Azok pedig biztosították, hogy a fordulatszám a gázkar álláshoz igazodva legyen állandó.
A repülési sebesség növekedésével a szívócsatorna szabályzása, illetve fix profl esetén maga a szívócsatorna biztosította, hogy a kompresszorba belépő levegőnek csak a nyomása növekedjen, de a sebessége változatlan maradjon. Így állandó fordulatszám, mint kompresszor lapát kerületi sebesség mellett is képes volt a megnövekedett levegőmennyiséget elvezetni. A megnövekedett nyomású (sűrűségű) levegőhöz ezután több üzemanyagot lehetett (egy bizonyos határig) fecskendezni.
Egy átlagos hajtómű vezérlő szabályzó-szivattyú egység, jó közelítéssel általában így nézett ki:
Maguk a szivattyúk általában térfogatkiszorítás elvén működő szervódugattyús ferdetárcsás búvárdugattyús szivattyúk voltak, a szabályzó automatika legtöbb eleme lényegében mindig a szivattyú szállításásra hat ki.
Volt egy adagoló tűszeleppel bitosított tüzelőanyag csatorna, amelynél a tűszelepet maga a gázkar vezérelte, a tűszelep meg ennek megfelelően a hajtóműbe juttatandó tüzelőanyag mennyiségét biztosította. De, hogy az alapjárat minimum meglegyen, ezért egy megkerülő vezetéken az alapjárati fordulatszámhoz szükséges kerozin mindig biztosítva volt.
Van egy leeresztő szelep, ami a hajtómű leállításakor kap szerepet, azonban úgy van kialakítva, hogy a hajtómű üzemekor a rajta átfolyó tüzelőanyag nyomása zárva tartja. Egy rugó elelnében azonban a leállást követően gyorsan leereszti a kerozint a még forró égőterek felé vezető tüzelőanyagvezetékek elől.
Ezen felül van egy elosztó szelep, ami egy meghatározott tüzelőanyag nyomás felépülése esetén előbb az üresjárati tüzelőanyag kollektorra juttatja az üzemanyagot, majd egy másik nyomásértéket meghaladva a különféle üzemi fúvókák is elkezdenek dolgozni. Attól függően, hogyan áll a kabinban a gázkar. A MIG-21-esnél a nem megfelelő gázkar pozícióban ezáltal az indítás során akár a gépet is fel lehetett gyújtani, amire idehaza volt is példa (A Poreleczky-történet)
A hajtómű folyamatos szabályozhatóságáért felel az állandó nyomáskülönbséget biztosító differenciál szelep, ami folyamatosan fenntartja az adagoló tűszelep előtti és utáni tüzelőanyag nyomás különbségét.
Van egy állandó nyomást biztosító szelep, vagyis igazából egy közbeiktatott fúvóka. Egy előre beállított áteresztőképességű reduktor, ami a meghatározott referencia nyomást állítja be a tüzelőanyag ágban. Az ilyen megoldásokból sok van, pl a MiG-23MF R-29BD-300-as hajtóműve és a Szu-22M3-s R-29BSz-300-as hajtóművei között tolóerő szempontjából többek között ilyen eltérő geometriájú szűkítőkkel lehetett beálíltani a tolóerő nagyságát.
A centrifugál szabályzó egy röpsúlyos forgótolattyús egység, ami a fentebb említett búvárdugatttyús szivattyú ferdetárcsájának szervódugattyújára hatott közvetlenül és azon keresztül állította statikusan a szivattyú szállítóképességét.
A pót -tüzelőanyag szelep és keresztmetszeti szabályzó egység a beépített időautómatával az indítási időt és a indítási gázhőmérsékletet határozta meg.
A nyomásnövekedés határoló berendezés fojtásokkal és aneroid szelencével, rugóerő ellenében a szervódugattyúban a nyomás felfutását szabályozta. Ugyanitt az aneroid szelence a repülési magassággal létrejövő nyomáseséshez hangolja hozzá a szervódugattyúban a tüzelőanyag nyomását és így idézi elő a megfelelő kerozin/levegő keverési arányt a tüzelőtérben.
Vadászgépeken van még egy úgynevezett elektronmágnes szelepes dugattyús egység ami csak annyit tesz, hogy a fordulatszámot engedi megemelni 103,5%-ra, de ez konkrétan a MiG-21-esre igaz.
Van egy további elzárószelep, ami nem a leállításkor, hanem a hajtómű indításkor zárja addig a kerozin útját, amíg az indítási kompresszor furdulatszám nem áll fel.
És ezen felül vannak a légtelenítő szelepek.
A forszázs egy külön szabályzó-szivattyúval történik, aminek hasonló, szervódugattyús, ferdetárcsás vezérlésű búvárdugattyús szivattyúja van.
Itt van egy rövidrezáró szelep, ami csak azért felel, hogy kikapcsolt forszázsnál is kenve legyen a szivattyú, mert az folyamatosan forog, csak akkor már legalább az üzemi közegében tegye. De a forszázs ág fele nem jut így el kerozin, csak, ha ez a szelep zárva van.
A forzsázscsap nyitja a tüzelőanyag útját és egyúttal a begyújtást is vezérli.
A forszázst egy külön elektromos szelep indítja, ez együttműködik a tüzelőanyag szeleppel, ami a minimál-maximál utánégetéshez biztosítja a kerozin mennyiséget.
A forszázs szabályzó a kompresszor utáni sűrítési nyomás és a forszázskamra nyomását veti össze. A forszázskamra nyomása viszont a GSF keresztmetszete és a kinti atmoszferikus nyomás paraméterek függvénye.
Tehát mindent membránok, rugóerők, különféle, kalibrált keresztmetszetű áteresztő furatok és elvezető csatornák, ágak, elektrommágneses szelepek, idő atómaták, nyomásmérők és szervódugattyú által mozgatott ferdetárcsa által változtatott térfogattal operáló búvárdugattyús szivattyúk bonyolult összesége határoz meg.
A tüzelőtérben és a forszázskamrában is a tüzelőanyag fúvókák kollektorokba rendezve, örvényáramú, ellenáramú befecskendezők, melyeknél a folyamatos égést a levegőárammal szemben nagy nyomáson befúvott és direkt beörvényesített tüzelőanyag front biztosítja.