A japóknak később ott volt a Frank, vagyis a Ki-84. Háború után USA kipróbálta, normális üa-al megtöltve megcsapta a Mustangot minden, AZAZ MINDEN főbb paraméterben. Még volt is belőle, nem is kevés, gyártották elég rendes darabszámban. Normális üa. nem volt hozzá. A Messzer meg sehol nem volt olyan sokoldalú mint az FW, ezt rosszul tudod. Az FW jó volt ám, az FW190 A3/A4 volt az első olyan gép, ami emelkedésben, vertikális és horizontális csúcssebességben is állva hagyta a Spitfire MK.V öt, amire addig nem volt példa. Egészen az MK. IX ig nem volt a FW190 A3 ra semmilyen nyugati válasz, a korabeli ME-109F ek sem tudtak vele pariban lenni. Az FW-190 pl. a háború végig a Corsairekkel párban a leggyorsabban orsózó gépek voltak. Aztán később az A verziók meg extra páncélozással, még több beépített és gondolás gépágyúval, gyakorlatilag földi alacsonytámadó szerepkörben, vagy magassági optimalizációs motorokkal, túlnyomásos - fűtéses kabinokkal éppen nehézbombázók elleni rombolókká alakultak. A Messzer egy valamiben volt jó nagyon: A tömeg/erő arányban, épp ezért az volt az emelkedő, így energy fight bajnok. Ezért szerették a kivárós pilóták PONT ezt, mint Erich Hartmann is, rácsap, közelrepül, telever, és biztos távolság után azonnal emelkedés. Ebben a Messzer volt a legjobb, ahogy a vertikális manőverekben is, a korabeli gépekkel szemben. Ami itt a bökkenő volt, hogy nagyon tudni kellett vezetni, nem volt pilóta barát, és hogy sokszor 1-2 generációval régebbi gépből volt sok már a háború vége felé, hiába gyártották a Mustangon még túl is tevő K-verziót is, nagy számban az 1 gennel régebbi G-10, meg G-6/14 volt elterjedve, aminél azért a Mustang tényleg jobb volt. A vele egy ívású K nál meg nem...