Igen, fontos volt. Csak hogy érezd egy kicsit a törődést, TE is, meg Balázs is, hogy nem biztos ám, hogy mindenki full hülye mindenhez, csak azért, mert nem írja le ott és akkor, hogy lehet tudja hogy miről beszélsz, csak nem ért vele egyet... Nem hiszem, hogy olyan otromba nagy megbántás volt benne, hogy ne lehetne feldolgozni, főleg azok után, amiket kaptam már tőletek néha, haha
.
Egyébként hogy Trollkodás OFF is legen: A P-47 ha felettük volt 1 vs 1 ben, nem nagyon volt más orvosság, mint meglépni/felhőbe menekülni, mert az utána föléjük is ment vissza jó eséllyel, ha hibázott. Persze mivel az élet nem 1 vs 1, hanem kötelékek harca, stratégiai - taktikai célokkal, lépcsőben és magasságban eltolva, nagyon sok gépet az emelkedés közben lőttek le, mikor próbált új pozícióba emelkedni. Ahogy én tudom, az NY-EU-s frontra nem volt jellemző a klasszikus fordulóharc, ami pl. jellemezte a K-i frontot, É-afrikát, vagy a Wildcat előtti időkben a Távol Keletet.
Sokan elmondják egyébként, hogy a SZU gépek szarok voltak nagy magasságban. S ez igaz. Csak azt felejtik el, hogy ott meg 5000 m alatt, ahol meg nagyon jók voltak, mentek le a légi harcok nagyon nagy számban. Mi lehet ennek az oka? Megmondom: A 36.000 db legyártott IL-2. Az USA nehézbombázókat gyártott, és az volt a fő profil, őket nagy magasságban kísérő nagy magasságra optimalizált energy fighter gépek kísérték. A Keleti front meg főleg a közvetlen támogatásról szólt, és oda ha nem repültek le a németek vadászai, akkor az IL-2k ellen védtelen maradtak volna. Na viszont így, hogy lerepültek, 5000 m alatt, már mindjárt jó volt a Yak-3/La-7. Ezért sem voltak könnyű helyzetben egyébként a németek a fejlesztéseiknél, mert nehéz olyan gépet gyártani, ami egyszerre jó alacsony-közepes, és a másik fronton a nagy magasságban is.