A magyar haderő lehetséges fejlesztési irányai
- Téma indítója desertfox
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Nem vagyok benne biztos ha a motorteret eri a talalat valoszinuleg igen de mashol nem hiszem hogy akkora karokat okozna. A lyuk meg vizvonal felett lenne /vozvonal alatt a vizfelszinen elmukodik a granat es hirzelen hul sokkot kap a sugar./ es a lyuk merete /nem lek/ se lehetne tul nagy hisz kumulativ sugarrol beszelunk
A nyomasra se erdemes hivatkozni mert hk ba tulelheto az rpg talalat es ha az emberi szervezet kepes elviselni a nyomast olyan kis legterbe mint egy hk egy annal nagyobb legterbe plane eloszlik nem fesziti szet a hajotestet az tutui
Egyszer már linkeltem. Szerb "deszant" csónak:
És maga a csónak
Inkább terror elhárítás és egyéb kisebb katonai feladatokra alkalmas.
Katonai feladatra nem tűnik alkalmasnak, mert a partról, biztos fedezékből lényeében lemészárolják ezeket a védtelen szerencsétleneket. Aki uralja a partot, az bármit megsemmisít a folyón a gyalogság legalapvetőbb eszközeivel. A folyón csak meghalni lehet, anélkül, hogy bármilyen kár okozására az ellenségnek esély lenne!
Az egész flottila elsődleges funkciója aknaszedés, másodlagos légvédelmi volt (ez utóbbi miatt került egyáltalán fegyverzet a hajókra). Az első nyomtalanul eltűnt a hadtörténelem süllyesztőjében, a másodikra pedig nincs szükség a vizen, mert igazából már a Néphadsereg szervezete is csak ürügyet keresett a flottila fenntartására, hogy a flottilás haverok pozíciói megmaradjanak.
Gumicsónaknál komolyabb technikának nincs létjogosultsága a Dunán. Igazából az is csak azért, hogy lássanak ilyet is a szolnokiak a gyakorlatozás során!
Bátran, bármikor az ettől kiváló védettséget biztosító gát koronája mögül. A manuálisan vezérelt, biomechnaikus szenzorokkal (értsd: szem) vezetett 20mm-es tűz minden csak nem fenyegető egy fehér katona számára. Nem arabok vagyunk, hogy elélvezzünk a platóra heggesztett ZSU-23-tól!
Ki gondolta volna?Értem mi történt,és a fegyverzet felelős tisztet futkosóra kültem volna érte.
Miért lenne?
Meg a másik, hogy amit folyón biztosítani tudsz képességet, azt szárazföldön is tudod. Így nem szükséges hajót fenntartani. Bár nem telepítenek már aknákat, de ha megtennék, akkor se lenne hatása a katonai folyamatokra, háború után meg, békeidőben, van idő az aknák eltávolítására.
Régebben (70-es 80-as évek) a MAHART hajók és uszályok egy részét "bevonultatták" volna anyag- és személyszállításra, valamint TS uszályhidak építésére, mondjuk a régi struktúrában nagyobb volt a flottilla szerepe a Duna hajózhatóságának biztosításában.
na.. akkor azoknak, akik még mindig haderőreformot vizionálnak, meg ütlegelőképes honvédséget, bemásolok két hozzászólást, a link helyett egészben, hátha lesz aki el is olvassa...
Update, több részben, most látom a karakterlimitet....
Már 2005-ben leírtam:
A Varsói Szerződésben felejtett haderő
Horváth Gábor a Népszabadság 2002. augusztus 7.-i számában közöl egy interjút Jeffrey Simonal, az USA Nemzeti Stratégiai Kutatóintézet tudományos munkatársával a magyar haderő jelenlegi állapotáról, a politikusok felelősségéről, melyet ezen állapotokért viselniük kell. A nyilatkozó helyesen látja, hogy minden eddigi reformnak álcázott pótcselekvés sorozat, amely 1987 óta létszámcsökkentésekben realizálódott, a hangoztatott felzárkóztatási szándék ellenére csökkentette a haderő képességeit, ezzel tulajdonképpen távolította a NATO-tól a haderőt. Ez a folyamat a legutolsó 1999 szeptemberétől haderőreformmal sem szakadt meg.
Mindig elfog az indulat, ha a haderő költségvetését a GDP százalékában vizsgálják, és ezt próbálják összehasonlítani más szövetséges országok hasonló adataival. Reális összehasonlítást csak úgy lehet végezni, ha azt vizsgáljuk meg, hogy egy adott országban dollárban vagy euróban kifejezve a haderő egy főjére mennyi jut a költségvetésből. Ebben Magyarország messze a legutolsó a szövetségen belül.
Van, ami még ennél is fontosabb. Nem azt kell vizsgálni, hogy egy ország a GDP 1,6 vagy 2,2 %-át fordítja a haderőre, hanem azt, hogy a meghatározott összeget hatékonyan, a képességek növelésére vagy fenntartására költi, vagy az elavult, pazarló struktúrák konzerválására folyik el az adózók pénze. A Magyar Honvédség a világon egyedülálló módon torz és pazarló struktúrával bír, ezen a reformok soha nem voltak képesek változtatni. A ma 45 ezer fősnek hirdetett haderő több mint fele a központi szervek, és azok háttérintézményeihez tartozik. A haderő ezen fele zömében Budapesten van, semmiféle katonai képességgel nem bír a harcoló csapatok vezetése, támogatása ellátása lenne a feladata. A csapatok a 80-as évektől érzékelik, hogy ez a vízfej a fenti funkciókra képtelen, inkább akadályozza a őket a védelmi képességeik kialakításában és fenntartásában. Az akadályozás elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a központi szervek és háttérintézményeik a HM költségvetésének 2001-ben 80 %-át, és 2002-ben 82,7 %-át. felélik. A csapatoknak is megvannak a saját vízfejeik a szárazföldi és a légierő parancsnokság képében, akik felélik a maradék 20 % felét. A némi védelmi képességet produkálni képes csapatok a HM költségvetésének kb. 10 %-ából tengődnek évek óta, így nem csoda, hogy a csapatok és ezzel együtt a haderő képességei nem növekednek, hanem fokozatosan csökkennek.
A csapatoknál tovább folyik a pazarlás azzal, hogy a katonai felső vezetés és a politikai vezetés a mély válságba került sorkatonai szolgálatra kívánta alapozni a védelmi képességeket annak ellenére, hogy a határőrség pozitív példája átvehető lett volna a teljes egészében önkéntes haderőre történő áttéréshez.
A sorkatonai szolgálat már a rendszerváltás előtt is válságoktól volt terhes, de a rendszerváltás után sikerült ellehetetleníteni azzal, hogy azon politikusok akarata érvényesült a honvédelmi törvény módosításai, a szolgálati viszonyról szóló törvények kialakítása során, akik alulnézetből, a volt egyetemi elő felvételis sértődött sorkatona szemszögéből vizsgálták a haderőt. A katonai szolgálat az nem egy egyszerű munkaviszony, amire a lehető legjobban rá kell húzni a Munka Törvénykönyve előírásait. A katonai szolgálat egy olyan különleges hivatás, amelyben a legénységi és tiszti, altiszti állományt egyaránt a teljesítőképessége határáig igénybe veszik. A fokozott igénybevételt nem a fiziológiai igényeket messze meghaladó pihenőidővel, hanem kiemelt fizetéssel kell kompenzálni.
A NATO-ban elfogadott kiképzési ütem mellett a parancsnokok folyamatosan törvénysértést követnek el azzal, hogy képtelenek kiadni az év végére személyenként összegyűlt 40-60 pihenőnapot Tatán, Hódmezővásárhelyen, vagy Pécsett.
Természetesen a szerződéses legénységi állományra alapozott haderőtől se várjunk csodát, ha a toborzás továbbra is csak a magyar munkaerő piac veszteseit képes megcélozni. Százmilliókat költünk a toborzásra, évente 5-7000 fővel köt a haderő szerződést, ennek ellenére képtelen a szerződésesek létszámát 4000 fő fölé emelni. Ha továbbra is csak a kapukat tárjuk egyre szélesebbre, ugyanakkor a vonzerőről, a megtartó erőről képtelenek vagyunk gondoskodni, akkor ne legyenek illúzióink, a kormányzati ciklus végére a kialakított önkéntes haderő képességei nem fogják elérni a mai, sorkatonákra alapozott haderő képességeit.
Ennek illusztrálására egy példa. A NATO gyorsreagálású erőibe felajánlottuk a hódmezővásárhelyi gépesített dandár egy zászlóalját tüzér ütegével együtt. Ennek a tüzér ütegnek részt kellet vennie a magyarországi nemzetközi éleslövészettel egybekötött harcászati gyakorlaton. Az önjáró üteg szerződésesekkel nem volt feltöltve, annak ellenére, hogy a NATO-ba felajánlott csapatokban csak szerződésesek lehetnek. A gyakorlatra felkészülés során a dandár 11 más alegységéből vezényeltek szerződéseseket az üteghez, de ezek is folyamatosan cserélődtek. A felkészülés kettő hónapja alatt valamennyi löveg üzemképtelenné vált, így a bécsi haderő csökkentési tárgyalások eredményeként inkurrencia raktárból felszabadított lövegeket kapták meg a lövészet előtt egy héttel. A gyakorlatot az alegység megfelelő eredménnyel végrehajtotta. A helyőrségbe visszaérkezve azonnal feloszlatták az üteget, hiszen a katonák szerződése a másik 11 alegységnél lévő beosztásra szólt. A gyakorlaton történő részvétel tehát a szövetségesek félrevezetését szolgáló „Patyomkin” akció, hiszen a szövetségesekben azt az illúziót kelti, hogy nekünk van egy bevethető ütegünk.
.....
Update, több részben, most látom a karakterlimitet....
Már 2005-ben leírtam:
A Varsói Szerződésben felejtett haderő
Horváth Gábor a Népszabadság 2002. augusztus 7.-i számában közöl egy interjút Jeffrey Simonal, az USA Nemzeti Stratégiai Kutatóintézet tudományos munkatársával a magyar haderő jelenlegi állapotáról, a politikusok felelősségéről, melyet ezen állapotokért viselniük kell. A nyilatkozó helyesen látja, hogy minden eddigi reformnak álcázott pótcselekvés sorozat, amely 1987 óta létszámcsökkentésekben realizálódott, a hangoztatott felzárkóztatási szándék ellenére csökkentette a haderő képességeit, ezzel tulajdonképpen távolította a NATO-tól a haderőt. Ez a folyamat a legutolsó 1999 szeptemberétől haderőreformmal sem szakadt meg.
Mindig elfog az indulat, ha a haderő költségvetését a GDP százalékában vizsgálják, és ezt próbálják összehasonlítani más szövetséges országok hasonló adataival. Reális összehasonlítást csak úgy lehet végezni, ha azt vizsgáljuk meg, hogy egy adott országban dollárban vagy euróban kifejezve a haderő egy főjére mennyi jut a költségvetésből. Ebben Magyarország messze a legutolsó a szövetségen belül.
Van, ami még ennél is fontosabb. Nem azt kell vizsgálni, hogy egy ország a GDP 1,6 vagy 2,2 %-át fordítja a haderőre, hanem azt, hogy a meghatározott összeget hatékonyan, a képességek növelésére vagy fenntartására költi, vagy az elavult, pazarló struktúrák konzerválására folyik el az adózók pénze. A Magyar Honvédség a világon egyedülálló módon torz és pazarló struktúrával bír, ezen a reformok soha nem voltak képesek változtatni. A ma 45 ezer fősnek hirdetett haderő több mint fele a központi szervek, és azok háttérintézményeihez tartozik. A haderő ezen fele zömében Budapesten van, semmiféle katonai képességgel nem bír a harcoló csapatok vezetése, támogatása ellátása lenne a feladata. A csapatok a 80-as évektől érzékelik, hogy ez a vízfej a fenti funkciókra képtelen, inkább akadályozza a őket a védelmi képességeik kialakításában és fenntartásában. Az akadályozás elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a központi szervek és háttérintézményeik a HM költségvetésének 2001-ben 80 %-át, és 2002-ben 82,7 %-át. felélik. A csapatoknak is megvannak a saját vízfejeik a szárazföldi és a légierő parancsnokság képében, akik felélik a maradék 20 % felét. A némi védelmi képességet produkálni képes csapatok a HM költségvetésének kb. 10 %-ából tengődnek évek óta, így nem csoda, hogy a csapatok és ezzel együtt a haderő képességei nem növekednek, hanem fokozatosan csökkennek.
A csapatoknál tovább folyik a pazarlás azzal, hogy a katonai felső vezetés és a politikai vezetés a mély válságba került sorkatonai szolgálatra kívánta alapozni a védelmi képességeket annak ellenére, hogy a határőrség pozitív példája átvehető lett volna a teljes egészében önkéntes haderőre történő áttéréshez.
A sorkatonai szolgálat már a rendszerváltás előtt is válságoktól volt terhes, de a rendszerváltás után sikerült ellehetetleníteni azzal, hogy azon politikusok akarata érvényesült a honvédelmi törvény módosításai, a szolgálati viszonyról szóló törvények kialakítása során, akik alulnézetből, a volt egyetemi elő felvételis sértődött sorkatona szemszögéből vizsgálták a haderőt. A katonai szolgálat az nem egy egyszerű munkaviszony, amire a lehető legjobban rá kell húzni a Munka Törvénykönyve előírásait. A katonai szolgálat egy olyan különleges hivatás, amelyben a legénységi és tiszti, altiszti állományt egyaránt a teljesítőképessége határáig igénybe veszik. A fokozott igénybevételt nem a fiziológiai igényeket messze meghaladó pihenőidővel, hanem kiemelt fizetéssel kell kompenzálni.
A NATO-ban elfogadott kiképzési ütem mellett a parancsnokok folyamatosan törvénysértést követnek el azzal, hogy képtelenek kiadni az év végére személyenként összegyűlt 40-60 pihenőnapot Tatán, Hódmezővásárhelyen, vagy Pécsett.
Természetesen a szerződéses legénységi állományra alapozott haderőtől se várjunk csodát, ha a toborzás továbbra is csak a magyar munkaerő piac veszteseit képes megcélozni. Százmilliókat költünk a toborzásra, évente 5-7000 fővel köt a haderő szerződést, ennek ellenére képtelen a szerződésesek létszámát 4000 fő fölé emelni. Ha továbbra is csak a kapukat tárjuk egyre szélesebbre, ugyanakkor a vonzerőről, a megtartó erőről képtelenek vagyunk gondoskodni, akkor ne legyenek illúzióink, a kormányzati ciklus végére a kialakított önkéntes haderő képességei nem fogják elérni a mai, sorkatonákra alapozott haderő képességeit.
Ennek illusztrálására egy példa. A NATO gyorsreagálású erőibe felajánlottuk a hódmezővásárhelyi gépesített dandár egy zászlóalját tüzér ütegével együtt. Ennek a tüzér ütegnek részt kellet vennie a magyarországi nemzetközi éleslövészettel egybekötött harcászati gyakorlaton. Az önjáró üteg szerződésesekkel nem volt feltöltve, annak ellenére, hogy a NATO-ba felajánlott csapatokban csak szerződésesek lehetnek. A gyakorlatra felkészülés során a dandár 11 más alegységéből vezényeltek szerződéseseket az üteghez, de ezek is folyamatosan cserélődtek. A felkészülés kettő hónapja alatt valamennyi löveg üzemképtelenné vált, így a bécsi haderő csökkentési tárgyalások eredményeként inkurrencia raktárból felszabadított lövegeket kapták meg a lövészet előtt egy héttel. A gyakorlatot az alegység megfelelő eredménnyel végrehajtotta. A helyőrségbe visszaérkezve azonnal feloszlatták az üteget, hiszen a katonák szerződése a másik 11 alegységnél lévő beosztásra szólt. A gyakorlaton történő részvétel tehát a szövetségesek félrevezetését szolgáló „Patyomkin” akció, hiszen a szövetségesekben azt az illúziót kelti, hogy nekünk van egy bevethető ütegünk.
.....
2005 második rész:
......
A világon egyedülállóan rosszak a haderőben a rendfokozati arányok. A sorozatos létszámcsökkentések, az alsóbb kategóriákat érintették, így szó sincs piramisról, csak egy teljesen eltorzult struktúráról. Egy 45 000 fős haderőnek nem lehetne több mint 30 tábornoka. Több van. Az 50-80 ezredes helyett több mint 400 van. A 150-200 alezredes helyett több mint 2000 van Ugyanígy 2000 fölött van az őrnagyok és századosok létszáma. Szükség lenne legalább 1000 főhadnagyra, 1400 hadnagyra. A legmegdöbbentőbb az, hogy a fenti két rendfokozati kategória létszáma együttesen sem éri el az 1000 főt annak ellenére, hogy évente rendszeresen több mint 200 főt avatunk hadnaggyá augusztus 20.-án a Kossuth téren. Zömében azért kell tehát a tervezett 261 milliárd forinthoz még 35 milliárdot hozzátenni a 2002-es pótköltségvetésben a HM büdzséjéhez, hogy képes legyen kifizetni a tavaly megszavazott megemelt fizetést a központi szerveknél kékülő körömmel íróasztalába kapaszkodó, teljesen fölösleges alezredeseknek, ezredeseknek. Ugyanakkor a szerződésesek 100 ezer Ft körüli bruttó bére még mindig nem biztosít olyan megtartó erőt, amely megakadályozná, hogy a szerződésesek átlagos szolgálati ideje a már 6 hónapra csökkentett sorkatonai szolgálati idő alatt legyen.
A haderőreform azért haladt lassan, mert a Wachsler-féle koncepciót, amely egyezett a CUBIC csoport javaslatával és 1999 szeptemberére a honvédelmi miniszter asztalára került, 2000.-ben ki kellet herélni, ízekre szedni a különböző politikai és vezérkari lobbi csoportok parciális érdekeinek megfelelően. Így valójában az 1999. július 15-én meghirdetett program 2000 végén, 2001 első felében indult be, és ismét létszámcsökkentésben, elsősorban a védelmi képességet produkálni képes csapatok létszámának csökkentésében realizálódott. Az előzőekben felvázolt strukturális aránytalanságokon nem változtatott. A haderőreform hármas tagolása: életkörülmények javítása — szellemi kompatibilitás megteremtése – technikai korszerűsítés a felzárkózás elszabotálását jelenti. Senki nem gondol a német példára. Az újraegyesítés után a Bundeswehr úgy terjesztette ki fennhatóságát a keleti területekre, hogy körülbelül 2 év alatt hozta létre a NATO igényeknek megfelelő alakulatokat. Párhuzamos munkamódszerrel alakulatonként végezték el a laktanyák, lakások felújítását, a NATO szabványnak megfelelő haditechnika odaszállítását. A nyugati területekről ment a 20-50 fős megalakító kiképző törzs. A volt NDK Nemzeti Néphadsereg állományának csak 30 %-át vették át. Helyben és a nyugati területeken végezték a hivatásos állomány átképzését. A kezdést követő kettő év múlva már a keleti alakultok is képesek voltak az ország bármely területéről bevonuló sorkatonák fogadására, kiképzésére.
Az NDK példából azt kell megértenünk, hogy egy alakulat számára értelmezhetetlen a 10-15 éves reform folyamat. Az nem megy, hogy 2000-2003 között toborzok, javítom az életkörülményeket, 2005-ig felújítom a laktanyát, 2008-ig megpróbálom a Varsói Szerződés majdnem II. Világháborús hadi eszközein történő gyakorlással a NATO szellemi kompatibilitást megteremteni, majd 2008 és 2015 között kezdem megvásárolni az akkori korszerű NATO haditechnikai eszközöket. Ez olyan, mintha a gondos apa mélyen kamasz fia szemébe nézve próbálná elmagyarázni, hogy mi a teendő, ha eljutott a szárnyas betétig, ahelyett, hogy megrendelne neki némi testi szolgáltatást, erre szakosodott hölgyektől. A reformot csak úgy lehet ütemezni, hogy 2-2 évente mely alakulatokat emelem ki a NATO „szegény rokon” megalázó szerepéből.
J. Simon szerint Orbán Viktor kormánya idején átpolitizálták a hadsereget. Ez nem pontos. Már a Varsói Szerződésben is annak a katonának volt karrier esélye, aki nem kérdezett, nem akadékoskodott, hanem elvtelenül lojális volt a mindenkori politikai vagy katonai felsőbbséggel szemben. Egy tudományos eredményhirdetésen az egyik vezető tábornok panaszkodott, hogy alaptalan támadások érték a miniszterelnököt azon kijelentése miatt, miszerint minden fiatal férfit legalább alaki kiképzésben és pszichológiai felkészítésben kell részesíteni. Én mondtam, hogy talán azt kellene felelősségre vonni, aki ezt a marhaságot a miniszterelnök szájába adta. A tábornok kérte, hogy ne mondjak ilyent és vegyem tudomásul, hogy alárendeltjei már dolgoznak a miniszterelnöki instrukció gyakorlati megvalósításán. Szerintem átpolitizálás helyett inkább csak szervilizmus minden eddigi mértéket meghaladó eluralkodásáról van szó.
Az amerikaiak J. Simon szerint megpróbáltak segíteni a reformok tervezésében. A CUBIC csoport egyik tagjához személyes barátság is fűz, őszintén szoktunk beszélgetni egymással. 1999-ben hazautazásuk előtt beszélgettem velük. Elkeseredettek voltak, elmondták, hogy az amerikai haderő sikerorientált, ők katonai pályájuk során ilyen kudarcot még nem szenvedtek el. Számukra teljesen szokatlan, hogy amiben megegyeztek a HM illetékeseivel, azt képes szétzilálni, felforgatni a vezérkar szakirányú illetékese.
Úgy a politikai, mint a katonai felsővezetők szájából lehet ilyeneket hallani: „a nemzeti sajátosságok figyelembevételével lehet csak adaptálni a NATO alkalmazási elveket”, „elkerülhetetlen, hogy a keleti és nyugati hadikultúra huzamos időn át szimbiózisban éljen a magyar haderőn belül”. Ezek a gondolatok a NATO alkalmazási elvek szakszerű adaptációja elszabotálásának ideológiai alapját képezik. Nem lehet egy NATO szabvány tüzérségi meteorológiai üzenetre, amelynek minden karaktere kötött, matyó motívumokat applikálni, hogy kidomborodjanak nemzeti sajátosságaink. A szimbiózis az kölcsönös előnyökön alapuló együttélés, együttműködés. Amit ma a magyar haderő a NATO-n belül produkál az nem szimbiózis, hanem az együttélés egy másik formája, amit a biológiában parazitizmusnak hívnak.
Az új kormánynak be kell látnia, hogy a jelenlegi állapot tarthatatlan, valódi reformra van szükség.
A reform keretében
- Azonnal fel kell számolni a sorkatonai szolgálatot, még mielőtt a szerződéses feltöltést teljes egészében befejeznénk, hiszen ma a haderő energiáinak zömét a megreformálhatatlan sorkatonai szolgálat körüli görcsös erőlködés emészti fel.
- Meg kell szabadulni a felesleges főtisztektől, meg kell teremteni a hadnagyok, főhadnagyok létszáma növelésének törvényi és anyagi feltételeit azzal, hogy polgári iskolákban szerzett felsőfokú végzettséggel rendelkező 22-28 éves egészséges fiatalemberek 6 hónapos, 1 éves katonai felkészítés után életkoruknak, teljesítményüknek megfelelően hadnaggyá, főhadnaggyá léphessenek elő.
- A zömében impotens központi szervek létszámát 15000 fő alá kell csökkenteni, a csapatok létszámát a jelenlegi 23000 főről legalább 30000 főre kell növelni. Ennek megfelelően kell átalakítani a költségvetést. Növelni kell a beszerzések arányát és a csapatokra a létszámarányoknak megfelelő pénzt kell fordítani.
- Meg kell vizsgálni a különböző HM tulajdonban levő Rt-k, Kht-k költséghatékonyságát, ezzel kapcsolatban vizsgálni a kutya és a farok viszonyát, hogy vajon a MH csóválja-e az illető Rt-t, vagy fordítva. Vélhetően egy ilyen szakszerű vizsgálat feltárná a HM pénzpazarlásának egyik kulcselemét.
- Fel kellene hagyni az olyan fellengzős kijelentésekkel, hogy „egy magyar katona felér 100 amerikai rakétával”. Helyette problémáinkat őszintén a szövetségesek elé kellene tárni, és segítséget kellene kérni. A szövetségesi segítségnyújtás módja az úgynevezett „cascading” amelynek keretében a legfejlettebb NATO országok a lecserélésre ítélt üzemképes, a NATO-ban továbbra is rendszerben tartandó, NATO szabványnak megfelelő haditechnikai eszközöket kedvező feltételek mellett átadnak a kevésbé fejlett szövetségeseknek segítve őket abban, hogy a 30 éves lemaradásukból 20-25 évet egy ugrással behozzanak, így a fejlesztés következő éveiben az energiákat a valódi felzárkózásra fordíthassák. A Varsói Szerződésben rendszeresítet lövegekkel nem lehet NATO lőszer korszerűsítési programhoz csatlakozni az eltérő űrméret miatt.
- Ha ki akarunk kászálódni a „vonakodó szövetséges” vagy a „szegény rokon” szerepéből, akkor a kormányzati ciklus végéig minden energiánkat arra kell fordítani, hogy létrehozzunk olyan zászlóaljakat, amelyeknek a képességei megfelelnek a NATO 1999-es Védelmi Képességek Kezdeményezés előírásainak. Vagyis különösebb toborzás nélkül, parancsra néhány száz kilométertől néhány ezer kilométeres távolságra elszállíthatók legyenek, az extrém időjárási és földrajzi környezetben, változó politikai követelményeknek megfelelően képesek legyenek nagy intenzitású harcra, békekikényszerítésre vagy békefenntartásra jogszerű hadviseléssel. Hat hónap elteltével egy másik zászlóalj képes legyen ezt a zászlóaljat leváltani. A zászlóaljaknak rendelkezniük kell olyan túlélőképességgel, hogy ne a 2. doni hadsereg veszteségeinek a szintjét érjék el. A zászlóaljaknak képesnek kell lenni többnemzetiségű köteléken belül harcolni, a kötelék tüzérségi és légi támogatását kihasználni, felderítési adataikat kölcsönösen kicserélni, harci ellátó támogatásukban részt venni azzal, hogy a különböző ellátási osztályok anyagai (főleg lőszer, üzemanyag) csereszabatosak. Egy ilyen zászlóalj fenntartási költsége a létszám és a távolság függvényében 5 –10 milliárd forint évente.
A politikusoknak ki kellene menekülni abból a csapdából, hogy káposzta ügyben a kecskével konzultáljanak, vagyis a vezérkar illetékeseivel próbálják megterveztetni a vízfej felszámolását.
Ostoba az a kormány, amely a meglevő pazarló struktúrák fenntartására, foldozgatására fordítja az adózó polgárok pénzét. Ma még nem énekelhetjük el, hogy „jól van dolga a Juhásznak”. Talán majd a ciklus végére. Sok sikert kívánok neki és a haderőnek
Kovács Gyula
......
A világon egyedülállóan rosszak a haderőben a rendfokozati arányok. A sorozatos létszámcsökkentések, az alsóbb kategóriákat érintették, így szó sincs piramisról, csak egy teljesen eltorzult struktúráról. Egy 45 000 fős haderőnek nem lehetne több mint 30 tábornoka. Több van. Az 50-80 ezredes helyett több mint 400 van. A 150-200 alezredes helyett több mint 2000 van Ugyanígy 2000 fölött van az őrnagyok és századosok létszáma. Szükség lenne legalább 1000 főhadnagyra, 1400 hadnagyra. A legmegdöbbentőbb az, hogy a fenti két rendfokozati kategória létszáma együttesen sem éri el az 1000 főt annak ellenére, hogy évente rendszeresen több mint 200 főt avatunk hadnaggyá augusztus 20.-án a Kossuth téren. Zömében azért kell tehát a tervezett 261 milliárd forinthoz még 35 milliárdot hozzátenni a 2002-es pótköltségvetésben a HM büdzséjéhez, hogy képes legyen kifizetni a tavaly megszavazott megemelt fizetést a központi szerveknél kékülő körömmel íróasztalába kapaszkodó, teljesen fölösleges alezredeseknek, ezredeseknek. Ugyanakkor a szerződésesek 100 ezer Ft körüli bruttó bére még mindig nem biztosít olyan megtartó erőt, amely megakadályozná, hogy a szerződésesek átlagos szolgálati ideje a már 6 hónapra csökkentett sorkatonai szolgálati idő alatt legyen.
A haderőreform azért haladt lassan, mert a Wachsler-féle koncepciót, amely egyezett a CUBIC csoport javaslatával és 1999 szeptemberére a honvédelmi miniszter asztalára került, 2000.-ben ki kellet herélni, ízekre szedni a különböző politikai és vezérkari lobbi csoportok parciális érdekeinek megfelelően. Így valójában az 1999. július 15-én meghirdetett program 2000 végén, 2001 első felében indult be, és ismét létszámcsökkentésben, elsősorban a védelmi képességet produkálni képes csapatok létszámának csökkentésében realizálódott. Az előzőekben felvázolt strukturális aránytalanságokon nem változtatott. A haderőreform hármas tagolása: életkörülmények javítása — szellemi kompatibilitás megteremtése – technikai korszerűsítés a felzárkózás elszabotálását jelenti. Senki nem gondol a német példára. Az újraegyesítés után a Bundeswehr úgy terjesztette ki fennhatóságát a keleti területekre, hogy körülbelül 2 év alatt hozta létre a NATO igényeknek megfelelő alakulatokat. Párhuzamos munkamódszerrel alakulatonként végezték el a laktanyák, lakások felújítását, a NATO szabványnak megfelelő haditechnika odaszállítását. A nyugati területekről ment a 20-50 fős megalakító kiképző törzs. A volt NDK Nemzeti Néphadsereg állományának csak 30 %-át vették át. Helyben és a nyugati területeken végezték a hivatásos állomány átképzését. A kezdést követő kettő év múlva már a keleti alakultok is képesek voltak az ország bármely területéről bevonuló sorkatonák fogadására, kiképzésére.
Az NDK példából azt kell megértenünk, hogy egy alakulat számára értelmezhetetlen a 10-15 éves reform folyamat. Az nem megy, hogy 2000-2003 között toborzok, javítom az életkörülményeket, 2005-ig felújítom a laktanyát, 2008-ig megpróbálom a Varsói Szerződés majdnem II. Világháborús hadi eszközein történő gyakorlással a NATO szellemi kompatibilitást megteremteni, majd 2008 és 2015 között kezdem megvásárolni az akkori korszerű NATO haditechnikai eszközöket. Ez olyan, mintha a gondos apa mélyen kamasz fia szemébe nézve próbálná elmagyarázni, hogy mi a teendő, ha eljutott a szárnyas betétig, ahelyett, hogy megrendelne neki némi testi szolgáltatást, erre szakosodott hölgyektől. A reformot csak úgy lehet ütemezni, hogy 2-2 évente mely alakulatokat emelem ki a NATO „szegény rokon” megalázó szerepéből.
J. Simon szerint Orbán Viktor kormánya idején átpolitizálták a hadsereget. Ez nem pontos. Már a Varsói Szerződésben is annak a katonának volt karrier esélye, aki nem kérdezett, nem akadékoskodott, hanem elvtelenül lojális volt a mindenkori politikai vagy katonai felsőbbséggel szemben. Egy tudományos eredményhirdetésen az egyik vezető tábornok panaszkodott, hogy alaptalan támadások érték a miniszterelnököt azon kijelentése miatt, miszerint minden fiatal férfit legalább alaki kiképzésben és pszichológiai felkészítésben kell részesíteni. Én mondtam, hogy talán azt kellene felelősségre vonni, aki ezt a marhaságot a miniszterelnök szájába adta. A tábornok kérte, hogy ne mondjak ilyent és vegyem tudomásul, hogy alárendeltjei már dolgoznak a miniszterelnöki instrukció gyakorlati megvalósításán. Szerintem átpolitizálás helyett inkább csak szervilizmus minden eddigi mértéket meghaladó eluralkodásáról van szó.
Az amerikaiak J. Simon szerint megpróbáltak segíteni a reformok tervezésében. A CUBIC csoport egyik tagjához személyes barátság is fűz, őszintén szoktunk beszélgetni egymással. 1999-ben hazautazásuk előtt beszélgettem velük. Elkeseredettek voltak, elmondták, hogy az amerikai haderő sikerorientált, ők katonai pályájuk során ilyen kudarcot még nem szenvedtek el. Számukra teljesen szokatlan, hogy amiben megegyeztek a HM illetékeseivel, azt képes szétzilálni, felforgatni a vezérkar szakirányú illetékese.
Úgy a politikai, mint a katonai felsővezetők szájából lehet ilyeneket hallani: „a nemzeti sajátosságok figyelembevételével lehet csak adaptálni a NATO alkalmazási elveket”, „elkerülhetetlen, hogy a keleti és nyugati hadikultúra huzamos időn át szimbiózisban éljen a magyar haderőn belül”. Ezek a gondolatok a NATO alkalmazási elvek szakszerű adaptációja elszabotálásának ideológiai alapját képezik. Nem lehet egy NATO szabvány tüzérségi meteorológiai üzenetre, amelynek minden karaktere kötött, matyó motívumokat applikálni, hogy kidomborodjanak nemzeti sajátosságaink. A szimbiózis az kölcsönös előnyökön alapuló együttélés, együttműködés. Amit ma a magyar haderő a NATO-n belül produkál az nem szimbiózis, hanem az együttélés egy másik formája, amit a biológiában parazitizmusnak hívnak.
Az új kormánynak be kell látnia, hogy a jelenlegi állapot tarthatatlan, valódi reformra van szükség.
A reform keretében
- Azonnal fel kell számolni a sorkatonai szolgálatot, még mielőtt a szerződéses feltöltést teljes egészében befejeznénk, hiszen ma a haderő energiáinak zömét a megreformálhatatlan sorkatonai szolgálat körüli görcsös erőlködés emészti fel.
- Meg kell szabadulni a felesleges főtisztektől, meg kell teremteni a hadnagyok, főhadnagyok létszáma növelésének törvényi és anyagi feltételeit azzal, hogy polgári iskolákban szerzett felsőfokú végzettséggel rendelkező 22-28 éves egészséges fiatalemberek 6 hónapos, 1 éves katonai felkészítés után életkoruknak, teljesítményüknek megfelelően hadnaggyá, főhadnaggyá léphessenek elő.
- A zömében impotens központi szervek létszámát 15000 fő alá kell csökkenteni, a csapatok létszámát a jelenlegi 23000 főről legalább 30000 főre kell növelni. Ennek megfelelően kell átalakítani a költségvetést. Növelni kell a beszerzések arányát és a csapatokra a létszámarányoknak megfelelő pénzt kell fordítani.
- Meg kell vizsgálni a különböző HM tulajdonban levő Rt-k, Kht-k költséghatékonyságát, ezzel kapcsolatban vizsgálni a kutya és a farok viszonyát, hogy vajon a MH csóválja-e az illető Rt-t, vagy fordítva. Vélhetően egy ilyen szakszerű vizsgálat feltárná a HM pénzpazarlásának egyik kulcselemét.
- Fel kellene hagyni az olyan fellengzős kijelentésekkel, hogy „egy magyar katona felér 100 amerikai rakétával”. Helyette problémáinkat őszintén a szövetségesek elé kellene tárni, és segítséget kellene kérni. A szövetségesi segítségnyújtás módja az úgynevezett „cascading” amelynek keretében a legfejlettebb NATO országok a lecserélésre ítélt üzemképes, a NATO-ban továbbra is rendszerben tartandó, NATO szabványnak megfelelő haditechnikai eszközöket kedvező feltételek mellett átadnak a kevésbé fejlett szövetségeseknek segítve őket abban, hogy a 30 éves lemaradásukból 20-25 évet egy ugrással behozzanak, így a fejlesztés következő éveiben az energiákat a valódi felzárkózásra fordíthassák. A Varsói Szerződésben rendszeresítet lövegekkel nem lehet NATO lőszer korszerűsítési programhoz csatlakozni az eltérő űrméret miatt.
- Ha ki akarunk kászálódni a „vonakodó szövetséges” vagy a „szegény rokon” szerepéből, akkor a kormányzati ciklus végéig minden energiánkat arra kell fordítani, hogy létrehozzunk olyan zászlóaljakat, amelyeknek a képességei megfelelnek a NATO 1999-es Védelmi Képességek Kezdeményezés előírásainak. Vagyis különösebb toborzás nélkül, parancsra néhány száz kilométertől néhány ezer kilométeres távolságra elszállíthatók legyenek, az extrém időjárási és földrajzi környezetben, változó politikai követelményeknek megfelelően képesek legyenek nagy intenzitású harcra, békekikényszerítésre vagy békefenntartásra jogszerű hadviseléssel. Hat hónap elteltével egy másik zászlóalj képes legyen ezt a zászlóaljat leváltani. A zászlóaljaknak rendelkezniük kell olyan túlélőképességgel, hogy ne a 2. doni hadsereg veszteségeinek a szintjét érjék el. A zászlóaljaknak képesnek kell lenni többnemzetiségű köteléken belül harcolni, a kötelék tüzérségi és légi támogatását kihasználni, felderítési adataikat kölcsönösen kicserélni, harci ellátó támogatásukban részt venni azzal, hogy a különböző ellátási osztályok anyagai (főleg lőszer, üzemanyag) csereszabatosak. Egy ilyen zászlóalj fenntartási költsége a létszám és a távolság függvényében 5 –10 milliárd forint évente.
A politikusoknak ki kellene menekülni abból a csapdából, hogy káposzta ügyben a kecskével konzultáljanak, vagyis a vezérkar illetékeseivel próbálják megterveztetni a vízfej felszámolását.
Ostoba az a kormány, amely a meglevő pazarló struktúrák fenntartására, foldozgatására fordítja az adózó polgárok pénzét. Ma még nem énekelhetjük el, hogy „jól van dolga a Juhásznak”. Talán majd a ciklus végére. Sok sikert kívánok neki és a haderőnek
Kovács Gyula
2009, első rész:
ctrl c ctrlv-vel2009ben símán meg lehetett ismételni a cikket, annyira nem változott semmi. Akkik a honvédelemben leírt konferencián sikerekről ömlengtek vélhetően mind olvasták ezt a cikket, csak nem állt érdekükben figyelembe venni:
Tíz év a NATO-ban, avagy a Varsói Szerződésben felejtett haderő
Véget értek a NATO megalakulásával és 10 évvel ezelőtti kiterjesztésével kapcsolatos jubileumi megemlékezések. A szónokok elmondtak minden jót:
- a Magyar Köztársaság a 28 ezer fős haderejéből 1000 fővel vesz részt a missziókban, ezzel a NATO eminense
- júliusban leszáll az első C-17-es stratégiai szállító repülőgép a pápai légi bázison
- a kormány határozatot hozott a Nemzeti Katonai Stratégiáról, mely megalapozza a haderő hosszú távú fejlesztésének irányait
- országgyűlési határozat szól az önkéntes tartalékos rendszer továbbfejlesztéséről
- a reformokat befejeztük, a békés építkezés, fejlesztés évei következnek.
Bajnai Gordon miniszterelnök április 21-én vezetői értekezletet tartott a katonáknak. Beszédében hangsúlyozta,: „a Magyar Honvédség az elmúlt néhány évben képes volt arra, amire más rendszerek még nem igazán, vagyis hogy önmagát modernizálja, megreformálja, hatékonyabbá, ésszerűbbé tegye. A honvédség e tekintetben példát mutatott az országban.” Szekeres Imre is csak szuperlatívuszokban beszélt a honvédségről a rendezvényen. Az urak nem olvasták ezek szerint az Állami Számvevőszék április 3-án kiadott jelentését a tárca gazdálkodásáról. Ünneprontónak tűnik azon megállapítása a jelentésnek, hogy „a haderő technikai felszereltsége, infrastruktúrája, illetve az állomány élet- és munkakörülményei NATO haderők átlag színvonalához való közelítésének belátható időn belül nincs realitása”.
Súlyos mondat ez, arról szól, hogy egyrészt a Magyar Köztársaság képtelen volt élni a NATO rendszerváltást követően szinte azonnal felajánlott lehetőségeivel, hogy Varsói Szerződésbe szocializálódott hadseregét átalakítsa, az angolszász katonai kultúra váltsa fel az orosz-porosz hagyományokat, másrészt arról is szól mondat, hogy a magyar haderőnek nincs egy olyan stratégiai menedzsmentje, amely képes lenne belátható időn belül egy valódi felzárkózási folyamatot elindítani.
A NATO legfejlettebb országai, ha egy-egy fegyverzetfajtában generációváltást hajtanak végre, a kevésbé fejlett országok részére a lecserélt, de működőképes eszközöket rendkívül kedvező feltételekkel adják át. Ezt nevezik „cascading”-nak. Magyarország nem élt ezzel a lehetőséggel, néhány száz német autót vettünk át összesen. 10(20) év alatt le kellett volna cserélnünk valamennyi orosz gyártású haditechnikai eszközünket, ehelyett összesen három NATO szabványú rendszert szereztünk be: Mistral, Gripen, légtérfelügyeleti radarok. 12 éve szereztük be a Mistral kishatótávolságú légvédelmi rakétákat, az indítójárművekben a mai napig nincs idegen-barát felismerő berendezés. Egyöntetű a szakemberek véleménye, hogy a Gripen többcélú repülő beszerzése felesleges volt, ráadásul a talajközeli repüléshez, szárazföldi csapatok támogatásához elengedhetetlen digitális terepmodell csak hazai repülést tesz lehetővé, a földi támogatáshoz szükséges preciziós bombákkal, rakétákkal még nem rendelkezik. A NATO által finanszírozott három légtérfelügyeleti radarból egy a gyártó cég tárolójában porosodik évek óta. A HM most a mecseki radar telepítésének határozatlan idejű halasztásáról döntött. A parlament honvédelmi és rendészeti bizottsága miért nem kérdez rá az ezzel kapcsolatos kötbérekre a költségvetés tárgyalásakor?
A gép-ember rendszer másik pólusával, a humán erőforrás gazdálkodással sem állunk jobban. A rendszerváltás óta minden kormány a haderő létszámának csökkentésével próbálta enyhíteni a finanszírozási gondokat. Az ÁSZ jelentés ismét bemutatja, hogy ez képtelenség: 2005-2007 közötti időszakban a tárca költségvetési létszáma 14,3%-al csökkent, közben a személyi juttatások költsége 64 %-al emelkedett. A HM képtelen belátni, hogy a fejetlenül végrehajtott létszámcsökkentések következtében abszurd módon torzultak az állományarányok, nincs rendfokozati piramis, így a tárca sok-sok embernek ad magas fizetést és a működőképességet veszélyeztetően kevesen vannak az alacsony fizetési kategóriákba soroltak. A katonákra vonatkozó nyugdíjazási szabályokat kihasználva tiszteknél, tiszthelyetteseknél a tárca létszámcsökkentési szándékait meghaladó kiáramlás indult meg az utóbbi években. 1142 tiszti, 1357 tiszthelyettesi hely volt feltöltetlen 2008 elején. Az egész professzionális haderő koncepciót kérdőjelezi meg az, hogy ugyanakkor a 7007 főre tervezett szerződéses állományból 2945 fő hiányzott. Ez az összesen 5444 fős hiány szinte teljes egészében a csapattagozatban, a végrehajtóknál jelentkezett. Ezek szerint a 16 ezer fős végrehajtó állományból minden negyedik ember hiányzik. Szekeres Imre tehát nem 3000 új álláshelyet kínál, hanem a működőképességet veszélyeztető hiányokat próbálná eltüntetni, de legalább enyhíteni.
A fentiek alapján nem túlzás kijelenteni, hogy a tárca humán erőforrás gazdálkodása 2008-ra összeomlott. A recesszió, a költségvetési megszorítások esélyt sem adnak a tárcának arra, hogy belátható időn belül képes legyen javítani a végletesen torz humán struktúrán. A létszámhiányok miatt a jövőben már missziós feladataink végrehatása is veszélybe fog kerülni. A recesszió hatására bekövetkező állásvesztések miatt az utóbbi hónapokban többen jelentkeztek szerződésesnek. Kérdés, hogy a megtartó erő is javulni fog-e ugyanilyen mértékben, és az hogy a nagyobb mennyiségű beáramlás erőltetése közben nem lesznek-e engedmények a minőség rovására. A tiszti, tiszthelyettesi hiányok csak hosszú évek alatt pótolhatók.
A hiányok miatt teljesen megszűnt annak lehetősége, hogy egy szervezetszerű alegységet vezényeljünk egy-egy feladatra. A missziós feladatokra úgy kell „összekukázni” a technikai eszközöket, az embereket. A sikeres felkészítés és végrehajtás tapasztalatai szertefoszlanak a hazaérkező ad hoc alegység feloszlatásával egyidőben. Ha az amerikaiak nem tesznek egy visszautasíthatatlan ajánlatot normális páncélzatú autók lízingjére, a magyar katonai vezetés még mindig nyitott Mercedesekben veszélyeztetné katonáink életét Afganisztánban.
....
ctrl c ctrlv-vel2009ben símán meg lehetett ismételni a cikket, annyira nem változott semmi. Akkik a honvédelemben leírt konferencián sikerekről ömlengtek vélhetően mind olvasták ezt a cikket, csak nem állt érdekükben figyelembe venni:
Tíz év a NATO-ban, avagy a Varsói Szerződésben felejtett haderő
Véget értek a NATO megalakulásával és 10 évvel ezelőtti kiterjesztésével kapcsolatos jubileumi megemlékezések. A szónokok elmondtak minden jót:
- a Magyar Köztársaság a 28 ezer fős haderejéből 1000 fővel vesz részt a missziókban, ezzel a NATO eminense
- júliusban leszáll az első C-17-es stratégiai szállító repülőgép a pápai légi bázison
- a kormány határozatot hozott a Nemzeti Katonai Stratégiáról, mely megalapozza a haderő hosszú távú fejlesztésének irányait
- országgyűlési határozat szól az önkéntes tartalékos rendszer továbbfejlesztéséről
- a reformokat befejeztük, a békés építkezés, fejlesztés évei következnek.
Bajnai Gordon miniszterelnök április 21-én vezetői értekezletet tartott a katonáknak. Beszédében hangsúlyozta,: „a Magyar Honvédség az elmúlt néhány évben képes volt arra, amire más rendszerek még nem igazán, vagyis hogy önmagát modernizálja, megreformálja, hatékonyabbá, ésszerűbbé tegye. A honvédség e tekintetben példát mutatott az országban.” Szekeres Imre is csak szuperlatívuszokban beszélt a honvédségről a rendezvényen. Az urak nem olvasták ezek szerint az Állami Számvevőszék április 3-án kiadott jelentését a tárca gazdálkodásáról. Ünneprontónak tűnik azon megállapítása a jelentésnek, hogy „a haderő technikai felszereltsége, infrastruktúrája, illetve az állomány élet- és munkakörülményei NATO haderők átlag színvonalához való közelítésének belátható időn belül nincs realitása”.
Súlyos mondat ez, arról szól, hogy egyrészt a Magyar Köztársaság képtelen volt élni a NATO rendszerváltást követően szinte azonnal felajánlott lehetőségeivel, hogy Varsói Szerződésbe szocializálódott hadseregét átalakítsa, az angolszász katonai kultúra váltsa fel az orosz-porosz hagyományokat, másrészt arról is szól mondat, hogy a magyar haderőnek nincs egy olyan stratégiai menedzsmentje, amely képes lenne belátható időn belül egy valódi felzárkózási folyamatot elindítani.
A NATO legfejlettebb országai, ha egy-egy fegyverzetfajtában generációváltást hajtanak végre, a kevésbé fejlett országok részére a lecserélt, de működőképes eszközöket rendkívül kedvező feltételekkel adják át. Ezt nevezik „cascading”-nak. Magyarország nem élt ezzel a lehetőséggel, néhány száz német autót vettünk át összesen. 10(20) év alatt le kellett volna cserélnünk valamennyi orosz gyártású haditechnikai eszközünket, ehelyett összesen három NATO szabványú rendszert szereztünk be: Mistral, Gripen, légtérfelügyeleti radarok. 12 éve szereztük be a Mistral kishatótávolságú légvédelmi rakétákat, az indítójárművekben a mai napig nincs idegen-barát felismerő berendezés. Egyöntetű a szakemberek véleménye, hogy a Gripen többcélú repülő beszerzése felesleges volt, ráadásul a talajközeli repüléshez, szárazföldi csapatok támogatásához elengedhetetlen digitális terepmodell csak hazai repülést tesz lehetővé, a földi támogatáshoz szükséges preciziós bombákkal, rakétákkal még nem rendelkezik. A NATO által finanszírozott három légtérfelügyeleti radarból egy a gyártó cég tárolójában porosodik évek óta. A HM most a mecseki radar telepítésének határozatlan idejű halasztásáról döntött. A parlament honvédelmi és rendészeti bizottsága miért nem kérdez rá az ezzel kapcsolatos kötbérekre a költségvetés tárgyalásakor?
A gép-ember rendszer másik pólusával, a humán erőforrás gazdálkodással sem állunk jobban. A rendszerváltás óta minden kormány a haderő létszámának csökkentésével próbálta enyhíteni a finanszírozási gondokat. Az ÁSZ jelentés ismét bemutatja, hogy ez képtelenség: 2005-2007 közötti időszakban a tárca költségvetési létszáma 14,3%-al csökkent, közben a személyi juttatások költsége 64 %-al emelkedett. A HM képtelen belátni, hogy a fejetlenül végrehajtott létszámcsökkentések következtében abszurd módon torzultak az állományarányok, nincs rendfokozati piramis, így a tárca sok-sok embernek ad magas fizetést és a működőképességet veszélyeztetően kevesen vannak az alacsony fizetési kategóriákba soroltak. A katonákra vonatkozó nyugdíjazási szabályokat kihasználva tiszteknél, tiszthelyetteseknél a tárca létszámcsökkentési szándékait meghaladó kiáramlás indult meg az utóbbi években. 1142 tiszti, 1357 tiszthelyettesi hely volt feltöltetlen 2008 elején. Az egész professzionális haderő koncepciót kérdőjelezi meg az, hogy ugyanakkor a 7007 főre tervezett szerződéses állományból 2945 fő hiányzott. Ez az összesen 5444 fős hiány szinte teljes egészében a csapattagozatban, a végrehajtóknál jelentkezett. Ezek szerint a 16 ezer fős végrehajtó állományból minden negyedik ember hiányzik. Szekeres Imre tehát nem 3000 új álláshelyet kínál, hanem a működőképességet veszélyeztető hiányokat próbálná eltüntetni, de legalább enyhíteni.
A fentiek alapján nem túlzás kijelenteni, hogy a tárca humán erőforrás gazdálkodása 2008-ra összeomlott. A recesszió, a költségvetési megszorítások esélyt sem adnak a tárcának arra, hogy belátható időn belül képes legyen javítani a végletesen torz humán struktúrán. A létszámhiányok miatt a jövőben már missziós feladataink végrehatása is veszélybe fog kerülni. A recesszió hatására bekövetkező állásvesztések miatt az utóbbi hónapokban többen jelentkeztek szerződésesnek. Kérdés, hogy a megtartó erő is javulni fog-e ugyanilyen mértékben, és az hogy a nagyobb mennyiségű beáramlás erőltetése közben nem lesznek-e engedmények a minőség rovására. A tiszti, tiszthelyettesi hiányok csak hosszú évek alatt pótolhatók.
A hiányok miatt teljesen megszűnt annak lehetősége, hogy egy szervezetszerű alegységet vezényeljünk egy-egy feladatra. A missziós feladatokra úgy kell „összekukázni” a technikai eszközöket, az embereket. A sikeres felkészítés és végrehajtás tapasztalatai szertefoszlanak a hazaérkező ad hoc alegység feloszlatásával egyidőben. Ha az amerikaiak nem tesznek egy visszautasíthatatlan ajánlatot normális páncélzatú autók lízingjére, a magyar katonai vezetés még mindig nyitott Mercedesekben veszélyeztetné katonáink életét Afganisztánban.
....
2. rész
pápai légi bázisról annyit tudni kell, hogy 2008. novemberről 2009. májusra halasztották megnyitását. Most nyár közepéről szól a tájékoztató a HM honlapján, nem lepne meg újabb halasztás. Azt sem nagyon látom, hogy Szekeres Imre honnét tölti fel azt a 340 fős plusz létszámot, amelyet 2008-ban kért a parlamenttől a pápai reptér üzemeltetésére.
A kormány több éves hiányt pótolt azzal, hogy határozatban fogadta el a Nemzeti Katonai Stratégiát. Velem együtt sokan nem értik persze, hogy a hierarchiában alacsonyabb szintű jogforrás – kormányhatározat - hogyan képezheti alapját a magasabb szintű jogforrásnak, a Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztéséről szóló OGY. határozatoknak.
Az utóbbi 5 évben a haderőből kb. 12 ezer fő, viszonylag jól képzett, nyelvismerettel bíró, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező katona vált ki. A haderő őket leírja meg nem térülő veszteségként, velük, mint tartalékosokkal nem számol. A hadkötelezettség 2004-es békeidőben történő megszüntetésével együtt megszűnt az addig hadkötelezettségre alapozott jól-rosszul működő tartalékos rendszer. A HM a mai napig képtelen volt helyébe egy működőképes tartalékos rendszert állítani. A tartalékos rendszer megújításáról hozott országgyűlési határozat a további időhúzást szolgálja egyrészt, másrészt eleve kudarcra van ítélve azért, mert a 2005-ben egyértelműen megbukott, eleve működésképtelen úgynevezett „önkéntes tartalékos” rendszert tekinti a további gondolkodás alapjának, más, a szövetségen belül működőképesnek bizonyult változatokat nem hajlandó vizsgálni. Érdekes, hogy a hadkötelezettség megszüntetésével egy időben a polgári védelmi kötelezettséget nem szüntették meg, így most a honvédség a katasztrófavédelem 65 ezer tartalékosának egy részével akarja megoldani a NATO előírások szerint egyértelműen a haderő kötelezettségei közé sorolt Fogadó Nemzeti Támogatás feladatait a megyei védelmi irodákon keresztül.
A missziókban, nemzetközi gyakorlatokon résztvevő katonáink általában képesek beilleszkedni a többnemzetiségű kötelékbe, de csak úgy, hogy a felkészülés során, vagy a kiérkezés után villámgyorsan magukévá teszik a többnemzetiségű kötelék általános érvényű utasításait (SOP). A hazai, érvényben lévő szakutasítások, szabályzatok még mindig a VSZ hadikultúráját tükrözik. A NATO szabványok alkalmazásba vételéről az ÁSZ jelentés az alábbiakat írja:”A NATO egységesítési egyezmények (STANAG-ek), szabványok és szövetségi kiadványok feldolgozottságában jelentős elmaradás mutatkozik ( az összes 240-ből ratifikált 61%, alkalmazásba vett a ratifikáltak 37%-a)” Vagyis a NATO együttműködéshez elengedhetetlen okmányokból csak minden ötödiket alkalmazzuk. Én a tüzérség állítólag alkalmazásba vett NATO szabványait ismerem, 40 éves orosz lövegekkel és a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúrával képtelenség a NATO alkalmazási elveket megvalósítani.
Az ÁSZ jelentés a HM gondjainak megoldására több területen is kormányzati beavatkozást javasol. Belátható időn belül lesz itt olyan kormány, amelyik képes a beavatkozásra? Olvasva a Fidesz „Erős Magyarország” című programjának haderőre vonatkozó részét, nincsenek illúzióim, a Fidesz sem lesz képes egy valódi felzárkóztatási folyamatot elindítani.
Kovács Gyula
nyugállományú alezredes
ja . és azóta megin emúttnyócév...
pápai légi bázisról annyit tudni kell, hogy 2008. novemberről 2009. májusra halasztották megnyitását. Most nyár közepéről szól a tájékoztató a HM honlapján, nem lepne meg újabb halasztás. Azt sem nagyon látom, hogy Szekeres Imre honnét tölti fel azt a 340 fős plusz létszámot, amelyet 2008-ban kért a parlamenttől a pápai reptér üzemeltetésére.
A kormány több éves hiányt pótolt azzal, hogy határozatban fogadta el a Nemzeti Katonai Stratégiát. Velem együtt sokan nem értik persze, hogy a hierarchiában alacsonyabb szintű jogforrás – kormányhatározat - hogyan képezheti alapját a magasabb szintű jogforrásnak, a Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztéséről szóló OGY. határozatoknak.
Az utóbbi 5 évben a haderőből kb. 12 ezer fő, viszonylag jól képzett, nyelvismerettel bíró, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező katona vált ki. A haderő őket leírja meg nem térülő veszteségként, velük, mint tartalékosokkal nem számol. A hadkötelezettség 2004-es békeidőben történő megszüntetésével együtt megszűnt az addig hadkötelezettségre alapozott jól-rosszul működő tartalékos rendszer. A HM a mai napig képtelen volt helyébe egy működőképes tartalékos rendszert állítani. A tartalékos rendszer megújításáról hozott országgyűlési határozat a további időhúzást szolgálja egyrészt, másrészt eleve kudarcra van ítélve azért, mert a 2005-ben egyértelműen megbukott, eleve működésképtelen úgynevezett „önkéntes tartalékos” rendszert tekinti a további gondolkodás alapjának, más, a szövetségen belül működőképesnek bizonyult változatokat nem hajlandó vizsgálni. Érdekes, hogy a hadkötelezettség megszüntetésével egy időben a polgári védelmi kötelezettséget nem szüntették meg, így most a honvédség a katasztrófavédelem 65 ezer tartalékosának egy részével akarja megoldani a NATO előírások szerint egyértelműen a haderő kötelezettségei közé sorolt Fogadó Nemzeti Támogatás feladatait a megyei védelmi irodákon keresztül.
A missziókban, nemzetközi gyakorlatokon résztvevő katonáink általában képesek beilleszkedni a többnemzetiségű kötelékbe, de csak úgy, hogy a felkészülés során, vagy a kiérkezés után villámgyorsan magukévá teszik a többnemzetiségű kötelék általános érvényű utasításait (SOP). A hazai, érvényben lévő szakutasítások, szabályzatok még mindig a VSZ hadikultúráját tükrözik. A NATO szabványok alkalmazásba vételéről az ÁSZ jelentés az alábbiakat írja:”A NATO egységesítési egyezmények (STANAG-ek), szabványok és szövetségi kiadványok feldolgozottságában jelentős elmaradás mutatkozik ( az összes 240-ből ratifikált 61%, alkalmazásba vett a ratifikáltak 37%-a)” Vagyis a NATO együttműködéshez elengedhetetlen okmányokból csak minden ötödiket alkalmazzuk. Én a tüzérség állítólag alkalmazásba vett NATO szabványait ismerem, 40 éves orosz lövegekkel és a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúrával képtelenség a NATO alkalmazási elveket megvalósítani.
Az ÁSZ jelentés a HM gondjainak megoldására több területen is kormányzati beavatkozást javasol. Belátható időn belül lesz itt olyan kormány, amelyik képes a beavatkozásra? Olvasva a Fidesz „Erős Magyarország” című programjának haderőre vonatkozó részét, nincsenek illúzióim, a Fidesz sem lesz képes egy valódi felzárkóztatási folyamatot elindítani.
Kovács Gyula
nyugállományú alezredes
ja . és azóta megin emúttnyócév...
2009:
https://honvedelem.hu/cikk/14127/nato-csatlakozas:-ahogy-ok-lattak
versus
A készületlenség nem előzmények nélküli.A rendszerváltást követően azonnal tett a Nato ajánlásokat a kapcsolatok építésére. 94-től beindult a PfP, Kormányzati szinten és a haderőben is a programot egy szűk Amerikai-Magyar Munkacsoport hobbijának tekintették. A Nato kollaboránsokat, mint Végh, simán legyűrték a "rákóczisták" Lőrincz, Wekerle, Deák valami VSZ reneszánsz reményében. A 98-as választások idején egyértelmű volt, hogy a délszláv válság kezeléséhez elengedhetetlen a teljes jogú tagság kiterjesztése Magyarországra. Sebaj, kiadjuk a hadügyminisztériumot a témában teljesen pancser kisgazdáknak. Szabó János azzal kezdte székfoglalóját, hogy mint köztudott, mi kisgazdák elleneztük a NATO csatlakozást és nem folytatta azzal, hogy ennek ellenére.... Néhány akkreditált felállt és kiment. 99-ben az országot és haderejét totál készületlenül érte Solana csatlakozási felhívása. Most is így van. A vezérkariak hozzászoktak, hogy időnként alibiből készíteni kell egy hosszútávú fejlesztési tervet, de nem kell túlzottan komolyan venni, bármit leírhatunk, annak financiális feltételeit úgysem fogja biztosítani a politika. Most van a húbazmeg, mégis! A washingtoni csúcstalálkozó óta éjt nappallá téve valódi tervek fölött kellett volna görnyedezniük a vezérkariaknak.
https://honvedelem.hu/cikk/14127/nato-csatlakozas:-ahogy-ok-lattak
versus
A készületlenség nem előzmények nélküli.A rendszerváltást követően azonnal tett a Nato ajánlásokat a kapcsolatok építésére. 94-től beindult a PfP, Kormányzati szinten és a haderőben is a programot egy szűk Amerikai-Magyar Munkacsoport hobbijának tekintették. A Nato kollaboránsokat, mint Végh, simán legyűrték a "rákóczisták" Lőrincz, Wekerle, Deák valami VSZ reneszánsz reményében. A 98-as választások idején egyértelmű volt, hogy a délszláv válság kezeléséhez elengedhetetlen a teljes jogú tagság kiterjesztése Magyarországra. Sebaj, kiadjuk a hadügyminisztériumot a témában teljesen pancser kisgazdáknak. Szabó János azzal kezdte székfoglalóját, hogy mint köztudott, mi kisgazdák elleneztük a NATO csatlakozást és nem folytatta azzal, hogy ennek ellenére.... Néhány akkreditált felállt és kiment. 99-ben az országot és haderejét totál készületlenül érte Solana csatlakozási felhívása. Most is így van. A vezérkariak hozzászoktak, hogy időnként alibiből készíteni kell egy hosszútávú fejlesztési tervet, de nem kell túlzottan komolyan venni, bármit leírhatunk, annak financiális feltételeit úgysem fogja biztosítani a politika. Most van a húbazmeg, mégis! A washingtoni csúcstalálkozó óta éjt nappallá téve valódi tervek fölött kellett volna görnyedezniük a vezérkariaknak.
Két szó. Antimaterial Rifle. Hogy ez magyarul hogy van az passz. Pont a flotillának van is ilyenje, igaz azt akna kiikatatásra rendszeresítették, de erre a célra is jó.
Egyébként ez így nem más mint egy úszó, közeli tűztámogató dereglye. Kézi irányzású 20mm gá, meg már az AMeken is anakronisztikus volt. Sok felesleges kütyüt leveni róla és egy BMPT (aka Terminátor) tornyot rá azt jó napot!
Csak halkan megjegyzem 2018 at írunk. Az hogy a haderő ilyen szintre jutott rendszerváltástól minden kormànynak bőven benne volt a keze.
Hogy mit fog hozni a jövő?
Senki nem üveggömb látnok. Egy biztos sajnos a folyamatok, írányok egy zűrös, viharos nyugat europa képét vizionálják fel. Nekünk meg erre kell felkészülni. Hogy hogyan fogják megvalósítani a fejlesztéseket? Reméljük pár év múlva valamit le is fognak rakni az asztalra.
Vannak ilyen olyan hir morzsák amikből valamelyest már lehet következtetni.
megj: a politikában mindig az érdek, érdekérvényesítés az elsődleges. Másodlagos a józan ész. Off.
Hogy mit fog hozni a jövő?
Senki nem üveggömb látnok. Egy biztos sajnos a folyamatok, írányok egy zűrös, viharos nyugat europa képét vizionálják fel. Nekünk meg erre kell felkészülni. Hogy hogyan fogják megvalósítani a fejlesztéseket? Reméljük pár év múlva valamit le is fognak rakni az asztalra.
Vannak ilyen olyan hir morzsák amikből valamelyest már lehet következtetni.
megj: a politikában mindig az érdek, érdekérvényesítés az elsődleges. Másodlagos a józan ész. Off.
Én a Honvédségre nézve veszélyt látok a franciák és németek által erőltetett közös EU hadseregben. Ez távlatilag akár a nemzeti hadseregek megszűnését is jelentheti. Persze először csak közös képességek, dandárok, blabla, aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nem is rendelkezünk önálló nemzeti haderővel és ha ez bekövetkezik, akkor a nemzeti függetlenségnek is annyi...