2005 második rész:
......
A világon egyedülállóan rosszak a haderőben a rendfokozati arányok. A sorozatos létszámcsökkentések, az alsóbb kategóriákat érintették, így szó sincs piramisról, csak egy teljesen eltorzult struktúráról. Egy 45 000 fős haderőnek nem lehetne több mint 30 tábornoka. Több van. Az 50-80 ezredes helyett több mint 400 van. A 150-200 alezredes helyett több mint 2000 van Ugyanígy 2000 fölött van az őrnagyok és századosok létszáma. Szükség lenne legalább 1000 főhadnagyra, 1400 hadnagyra. A legmegdöbbentőbb az, hogy a fenti két rendfokozati kategória létszáma együttesen sem éri el az 1000 főt annak ellenére, hogy évente rendszeresen több mint 200 főt avatunk hadnaggyá augusztus 20.-án a Kossuth téren. Zömében azért kell tehát a tervezett 261 milliárd forinthoz még 35 milliárdot hozzátenni a 2002-es pótköltségvetésben a HM büdzséjéhez, hogy képes legyen kifizetni a tavaly megszavazott megemelt fizetést a központi szerveknél kékülő körömmel íróasztalába kapaszkodó, teljesen fölösleges alezredeseknek, ezredeseknek. Ugyanakkor a szerződésesek 100 ezer Ft körüli bruttó bére még mindig nem biztosít olyan megtartó erőt, amely megakadályozná, hogy a szerződésesek átlagos szolgálati ideje a már 6 hónapra csökkentett sorkatonai szolgálati idő alatt legyen.
A haderőreform azért haladt lassan, mert a Wachsler-féle koncepciót, amely egyezett a CUBIC csoport javaslatával és 1999 szeptemberére a honvédelmi miniszter asztalára került, 2000.-ben ki kellet herélni, ízekre szedni a különböző politikai és vezérkari lobbi csoportok parciális érdekeinek megfelelően. Így valójában az 1999. július 15-én meghirdetett program 2000 végén, 2001 első felében indult be, és ismét létszámcsökkentésben, elsősorban a védelmi képességet produkálni képes csapatok létszámának csökkentésében realizálódott. Az előzőekben felvázolt strukturális aránytalanságokon nem változtatott. A haderőreform hármas tagolása: életkörülmények javítása — szellemi kompatibilitás megteremtése – technikai korszerűsítés a felzárkózás elszabotálását jelenti. Senki nem gondol a német példára. Az újraegyesítés után a Bundeswehr úgy terjesztette ki fennhatóságát a keleti területekre, hogy körülbelül 2 év alatt hozta létre a NATO igényeknek megfelelő alakulatokat. Párhuzamos munkamódszerrel alakulatonként végezték el a laktanyák, lakások felújítását, a NATO szabványnak megfelelő haditechnika odaszállítását. A nyugati területekről ment a 20-50 fős megalakító kiképző törzs. A volt NDK Nemzeti Néphadsereg állományának csak 30 %-át vették át. Helyben és a nyugati területeken végezték a hivatásos állomány átképzését. A kezdést követő kettő év múlva már a keleti alakultok is képesek voltak az ország bármely területéről bevonuló sorkatonák fogadására, kiképzésére.
Az NDK példából azt kell megértenünk, hogy egy alakulat számára értelmezhetetlen a 10-15 éves reform folyamat. Az nem megy, hogy 2000-2003 között toborzok, javítom az életkörülményeket, 2005-ig felújítom a laktanyát, 2008-ig megpróbálom a Varsói Szerződés majdnem II. Világháborús hadi eszközein történő gyakorlással a NATO szellemi kompatibilitást megteremteni, majd 2008 és 2015 között kezdem megvásárolni az akkori korszerű NATO haditechnikai eszközöket. Ez olyan, mintha a gondos apa mélyen kamasz fia szemébe nézve próbálná elmagyarázni, hogy mi a teendő, ha eljutott a szárnyas betétig, ahelyett, hogy megrendelne neki némi testi szolgáltatást, erre szakosodott hölgyektől. A reformot csak úgy lehet ütemezni, hogy 2-2 évente mely alakulatokat emelem ki a NATO „szegény rokon” megalázó szerepéből.
J. Simon szerint Orbán Viktor kormánya idején átpolitizálták a hadsereget. Ez nem pontos. Már a Varsói Szerződésben is annak a katonának volt karrier esélye, aki nem kérdezett, nem akadékoskodott, hanem elvtelenül lojális volt a mindenkori politikai vagy katonai felsőbbséggel szemben. Egy tudományos eredményhirdetésen az egyik vezető tábornok panaszkodott, hogy alaptalan támadások érték a miniszterelnököt azon kijelentése miatt, miszerint minden fiatal férfit legalább alaki kiképzésben és pszichológiai felkészítésben kell részesíteni. Én mondtam, hogy talán azt kellene felelősségre vonni, aki ezt a marhaságot a miniszterelnök szájába adta. A tábornok kérte, hogy ne mondjak ilyent és vegyem tudomásul, hogy alárendeltjei már dolgoznak a miniszterelnöki instrukció gyakorlati megvalósításán. Szerintem átpolitizálás helyett inkább csak szervilizmus minden eddigi mértéket meghaladó eluralkodásáról van szó.
Az amerikaiak J. Simon szerint megpróbáltak segíteni a reformok tervezésében. A CUBIC csoport egyik tagjához személyes barátság is fűz, őszintén szoktunk beszélgetni egymással. 1999-ben hazautazásuk előtt beszélgettem velük. Elkeseredettek voltak, elmondták, hogy az amerikai haderő sikerorientált, ők katonai pályájuk során ilyen kudarcot még nem szenvedtek el. Számukra teljesen szokatlan, hogy amiben megegyeztek a HM illetékeseivel, azt képes szétzilálni, felforgatni a vezérkar szakirányú illetékese.
Úgy a politikai, mint a katonai felsővezetők szájából lehet ilyeneket hallani: „a nemzeti sajátosságok figyelembevételével lehet csak adaptálni a NATO alkalmazási elveket”, „elkerülhetetlen, hogy a keleti és nyugati hadikultúra huzamos időn át szimbiózisban éljen a magyar haderőn belül”. Ezek a gondolatok a NATO alkalmazási elvek szakszerű adaptációja elszabotálásának ideológiai alapját képezik. Nem lehet egy NATO szabvány tüzérségi meteorológiai üzenetre, amelynek minden karaktere kötött, matyó motívumokat applikálni, hogy kidomborodjanak nemzeti sajátosságaink. A szimbiózis az kölcsönös előnyökön alapuló együttélés, együttműködés. Amit ma a magyar haderő a NATO-n belül produkál az nem szimbiózis, hanem az együttélés egy másik formája, amit a biológiában parazitizmusnak hívnak.
Az új kormánynak be kell látnia, hogy a jelenlegi állapot tarthatatlan, valódi reformra van szükség.
A reform keretében
- Azonnal fel kell számolni a sorkatonai szolgálatot, még mielőtt a szerződéses feltöltést teljes egészében befejeznénk, hiszen ma a haderő energiáinak zömét a megreformálhatatlan sorkatonai szolgálat körüli görcsös erőlködés emészti fel.
- Meg kell szabadulni a felesleges főtisztektől, meg kell teremteni a hadnagyok, főhadnagyok létszáma növelésének törvényi és anyagi feltételeit azzal, hogy polgári iskolákban szerzett felsőfokú végzettséggel rendelkező 22-28 éves egészséges fiatalemberek 6 hónapos, 1 éves katonai felkészítés után életkoruknak, teljesítményüknek megfelelően hadnaggyá, főhadnaggyá léphessenek elő.
- A zömében impotens központi szervek létszámát 15000 fő alá kell csökkenteni, a csapatok létszámát a jelenlegi 23000 főről legalább 30000 főre kell növelni. Ennek megfelelően kell átalakítani a költségvetést. Növelni kell a beszerzések arányát és a csapatokra a létszámarányoknak megfelelő pénzt kell fordítani.
- Meg kell vizsgálni a különböző HM tulajdonban levő Rt-k, Kht-k költséghatékonyságát, ezzel kapcsolatban vizsgálni a kutya és a farok viszonyát, hogy vajon a MH csóválja-e az illető Rt-t, vagy fordítva. Vélhetően egy ilyen szakszerű vizsgálat feltárná a HM pénzpazarlásának egyik kulcselemét.
- Fel kellene hagyni az olyan fellengzős kijelentésekkel, hogy „egy magyar katona felér 100 amerikai rakétával”. Helyette problémáinkat őszintén a szövetségesek elé kellene tárni, és segítséget kellene kérni. A szövetségesi segítségnyújtás módja az úgynevezett „cascading” amelynek keretében a legfejlettebb NATO országok a lecserélésre ítélt üzemképes, a NATO-ban továbbra is rendszerben tartandó, NATO szabványnak megfelelő haditechnikai eszközöket kedvező feltételek mellett átadnak a kevésbé fejlett szövetségeseknek segítve őket abban, hogy a 30 éves lemaradásukból 20-25 évet egy ugrással behozzanak, így a fejlesztés következő éveiben az energiákat a valódi felzárkózásra fordíthassák. A Varsói Szerződésben rendszeresítet lövegekkel nem lehet NATO lőszer korszerűsítési programhoz csatlakozni az eltérő űrméret miatt.
- Ha ki akarunk kászálódni a „vonakodó szövetséges” vagy a „szegény rokon” szerepéből, akkor a kormányzati ciklus végéig minden energiánkat arra kell fordítani, hogy létrehozzunk olyan zászlóaljakat, amelyeknek a képességei megfelelnek a NATO 1999-es Védelmi Képességek Kezdeményezés előírásainak. Vagyis különösebb toborzás nélkül, parancsra néhány száz kilométertől néhány ezer kilométeres távolságra elszállíthatók legyenek, az extrém időjárási és földrajzi környezetben, változó politikai követelményeknek megfelelően képesek legyenek nagy intenzitású harcra, békekikényszerítésre vagy békefenntartásra jogszerű hadviseléssel. Hat hónap elteltével egy másik zászlóalj képes legyen ezt a zászlóaljat leváltani. A zászlóaljaknak rendelkezniük kell olyan túlélőképességgel, hogy ne a 2. doni hadsereg veszteségeinek a szintjét érjék el. A zászlóaljaknak képesnek kell lenni többnemzetiségű köteléken belül harcolni, a kötelék tüzérségi és légi támogatását kihasználni, felderítési adataikat kölcsönösen kicserélni, harci ellátó támogatásukban részt venni azzal, hogy a különböző ellátási osztályok anyagai (főleg lőszer, üzemanyag) csereszabatosak. Egy ilyen zászlóalj fenntartási költsége a létszám és a távolság függvényében 5 –10 milliárd forint évente.
A politikusoknak ki kellene menekülni abból a csapdából, hogy káposzta ügyben a kecskével konzultáljanak, vagyis a vezérkar illetékeseivel próbálják megterveztetni a vízfej felszámolását.
Ostoba az a kormány, amely a meglevő pazarló struktúrák fenntartására, foldozgatására fordítja az adózó polgárok pénzét. Ma még nem énekelhetjük el, hogy „jól van dolga a Juhásznak”. Talán majd a ciklus végére. Sok sikert kívánok neki és a haderőnek
Kovács Gyula
