Nekem szimpatikus a svájci példa. De drága is egyben, kétes hatékonysággal (ezek ellenére teljesen támogatom). Mondjuk sorköteles rendszerük van, kötelező tartalékossággal.
Egy barátom egy svájci cég ügyvezetője. Amikor a tulaj meghívta magukhoz és a házban körbevezette, a pincéből nyílott a bunker (gázbiztos ajtó, szellőző rendszer, generátor, 2 fapad, víz, száraz élelemmel, a padon egyenruha, málhazsák, felszerelés, a fém szekrényben a karabély). Elmondta hogy régen a lőszer is náluk volt, mindez úgy hogy a pasi magyar léptékkel milliárdos és 50+ éves volt. Állítólag a 90-es évek előtt bunker nélkül nem is építhettél házat. Szerintem a világ egyik legmilitánsabb állama.
A bankvezér is katonáskodik (vagy fizet, azt hiszem) szolidáris alapon. Ugyanakkor térítik a kieső bérét, ami elképesztően drága lehet bizonyos esetekben, ha csak nem tudod PR fogásként felhasználni.
Amúgy még egy sztori: Ugyanez a srác mesélte, hogy amikor egy svájci kisvárosban voltak, a tartalékosok szépen kivonultak, hidat vertek, átkeltek, elbontották, elmentek... Más nap újra megjelentek és ez így ment 3 napig, amíg a kisvárosban voltak. Tehát a szoli idő valódi tartalommal van megtöltve.