Pár dolog a kiképzéshez: Már elég jól kitalálták, nem kell újat írni.
A sima lövegkezelőknél is úgy működik, hogy mindenkinek ismerni kell mások beosztását is, plusz az egyel magasabb beosztás tevékenységeit is. A lőszereseknek, töltet és gyújtóállítóknak mindent az alkalmazott lőszerekről, tárolás és karbantartás szabályairól, csoportosításukról, a löveg harchoz és harctól tételének minden fogását stb. Nem kell szuperintelligensnek lenni ez igaz. A zárkezelőnek nincs nagy dolga, viszont neki gyorsan szét kell tudnia szedni és összerakni, elhárítani a kisebb akadályokat, de azon túl ő lenne az első aki az irányzót helyettesítené. Az irányzónak már komoly tudása van, hiszen a löveg tájolása, alapirányra állása, a többi löveggel való párhuzamosítása már követel némi matek tudást és precizitást. Sok múlik rajta és ő a lövegparancsnok közvetlen helyettese. A löveg pk-nak minden eddigit, plusz az ütegelsőtiszti (ami egyébként tiszthelyettesi beo szokott lenni régebben) feladatokat. Vagyis, ha kell, a tűzszakaszok összes feladata, ami a tüzelőállásban történik, bele értve a TÁS önbemérését is, a tájolóműszerek alkalmazását. Afféle geodéziai munkához hasonló (irányszögek, távolságok mérése, az egyszerű geodéziai feladatokkal meg kell bírkóznia, a koordinátarendszerek ismerete, sokkal erősebb térképismeret, mint bármely más fegyvernemnél. Itt már van jelentősége a meridián konvergenciának és a mágneses deklinációnak, szóval ne hozzák zavarba ezek a fogalmak ha neki kell tájolnia.
A tiszteknek és tiszthelyetteseknek gyakorlatilag mindent is tudnia kell. Az üteghez tartozik még a felderítés, szóval ezek műszereit, az előremetszést, tűzmegfigyelést, helyesbítést.
Lőelemek meghatározására a sorosoknál is már a minimum érettségivel rendelkezőket válogatták ki. Térkép és koordináta ismeretek, ballisztikai alapismeretek, meteorológiai alapismeretek és a lőtáblázat ismeretén túl a tűzvezető műszer magabiztos használata. Bár már számológéppel dolgoztunk és voltak egyszerű számítógépek (ma már alap egy számítógépes lőelemképzés), a PUO-9U mechanikus tűzvezető műszer volt az alap, melyre a sorkatonákat ki kellett képezni: (a teknőspáncél)
Dióhéjban ennyi. Nagyon nagy különbség van a beosztások tudásigénye között. Míg egy töltőnek egy általános végzettségű is elég, a bemérőkhöz, tűzvezetőkhöz sokkal értelmesebb emberekre van szükség. A tiszthelyettesek képzésénél is sokáig a 2 éves képzési időbe tartozott, míg a többség csak egy volt. A főiskolások földmérő mérnöki diplomát is kaptak a tisztképzés végén.
Most más a helyzet, de a rendszer lényege nem változott csak automatizálva lett.
Amúgy már Rába is vontatott D-20-at, míg az Urallal gyakorlatilag mindent vontattunk (D-44, MT-12, M-30, D-20). És az sem igaz, hogy a századosnál kezdődött a tüzér. A tüzelőállásban már az ütegelsőtiszt, ált főtörzs volt a nagyfej, de löveg pk-k is nagy becsben tartott, jól képzett katonák.
Mint írtam, nem a lövegkezelők kiképzése a legbonyolultabb, hanem inkább a tűzvezetésben résztvevőké, a parancsnokoké. Ha egy tüzér tiszt a zlj, dd vagy a fene tudja, hogy milyen tűztámogató alegységbe kerül, neki tök mindegy, hogy milyen lövegre számol, vagy éppen a légierőtől vagy a haditengerészettől kéri a tűztámogatást. Messze ez a legbonyolultabb és a legtöbb gyakorlást igénylő beosztás. Nálunk még nem voltak ilyen fasza szimulátoros lehetőségek, de volt egy belső lőtér, ami egy modell vasút terepasztalhoz hasonló. Rendes lövegirányzékra szerelt légpisztolyyal lőttünk a terepasztalra és igazi tájolóval (PAB-2) figyeltük a becsapódást a homokba, rendesen számoltuk a lőelemeket stb... Jó gyakorlás, de az igazi lövészetet nem tudja helyettesíteni, mert ott nem fújt a szél és nem volt senki sem besz..va, hogy ha valamit elcseszett, akkor rossz helyre megy az éles lövedék.
Erre nem lenne rossz egy központi iskola, legalább a gyakorlatokra és oda elég lenne valami vontatott 105-ös is, de azt nagyon sokat használni.