Ez egyedül attól függ, hogy melyik típust fogjuk megvenni. Még az sem biztos, hogy török lesz.
Az Anka méretű gépek már lazán visznek akár szárnyanként 2-2 Brimstone-t, vagy Hellfire-t. De az sem lenne igazán problémás, ha egy sima tucat Spike kerülne rájuk. Még az LR2-t is el tudnám képzelni.
8-9.000m magasból szerintem elmenne vagy 11-12km-re is. És ebben az esetben ugyan az lenne a járműveinken, meg a drónokon.
De ahhoz előbb teljesen meg kell semmisíteni az ellenséges légvédelmet, különben az Anka méretű gépek csak brutális kapacitású aktív elektronikai harctámogatással (legalább egy Airbus A319 fullos elektronikai harcgéppé alakítva) tudnának operálni. Egy Bayraktar vagy annál kisebb méretű támadódrón akár észrevétlen is lehet egy korszerűtlen (a maga kategóriájában fullos csak mondjuk első hidegháborús színvonalú) légvédelem számára. Így nekünk a Bayraktar vagy annál kisebb támadódrónok a realitás és a mikroméretű török precíziós fegyverek, amik nagyon jól beváltak a karabahi háborúban!
A magyar dróngyártást a nagyszériás termékekre, a cirkálódrónokra (loitering munition) és a felderítődrónokra (ISTAR) kell korlátozni, mert itt tudunk ésszerű darabszámokat összehozni. A közepes méretű támadódrónokat (Bayraktar TB2 max) egyszerűen meg kell vennünk a fegyverzetükkel együtt. Ne legyünk telhetetlenek, hanem gondolkozzunk reálisan! Kell sok ezer cirkálódrón a gyalogsági századok támogató szakaszaiba (rajszinten), a zászlóaljtüzérségbe (az önjáró aknavetőkkel párhuzamosan ütegszinten) a dandártüzérségbe (a Pzh lövegekkel párhosan osztályszinten) és kellenek ISTAR drónok ugyancsak a századok támogató szakaszaiba, a zászlóaljakhoz és dandárokhoz is (ennél magasabb szinten a támadódrónok funkcionálnak ebben a feladatkörben is). Szóval itt tudunk darabszámot produkálni két-két féle méretű termékből egy kisebb és egy nagyobb cirkálódrónból és felderítődrónból és ennek a gyártásába talán már megéri beruházni.
Ami nekünk olcsón kijön az az, hogy szerünk egy may Bayraktar méretű támadódrónt (ha nagyon akarjuk akár fejleszthetjük is, de ugyanazokra az alkatrészekre fogunk fanyalodni, mint a törökök, tehát összelegózzuk, csak minek, mert ha mi megtudjuk csinálni, akkor más is meg fogja, így nem lesz vele exportsikerünk, kár belefeccölni az energiát, a törökök már megugrották a legózás részt, nekünk csak meg kell venni, amúgy se kell több 16-32 darabnál a teljes támadó és komolyabb ISTAR igény kielégítésére! A fegyverzetet szintén integráljuk a török lehetőségekből és megvagyunk. Ezzel kár matekolni! SATCOM kell! Az kell, azon matekoljanak! Az kell ezer dologra a hadseregben, többek között a drónokkal való kommunikációra. Egészen kis drónoknak van döbbenetesen nagy hatótávolsága és gyakorlatilag észrevehetetlen műanyagdarabok az égen!
Ez itt egy
Orbiter 4 ISTAR az izraeli Aeronautics-tól:
Az elméleti hatótávja akár háromezer kilométer is lehet (oda-vissza legyen mondjuk 1300 célirálnyosan egy kis manőverezéssel), ha valahogy tudunk kommunikálni vele ilyen távolságban! Ez a piros kör az oda-vissza. Elmegy, megnézi, közvetíti vagy éppen szétkúrja tetszőleges sorrendben és visszajön. Innen:
És ugyanezt tudja fegyverzettel a Bayraktar TB2!
Ha van SATCOM, akkor minden van, brutális képességet jelentenek ezek az eszközök, nem kell nekünk globális csapásmérési drónképesség, ezek a látszólag kicsi eszközök, mint a Bayraktar TB2 vagy egy Orbiter 4 is overkill a teljes térségünkben és minél kisebb, annál védettebb a légvédelem felől! Az ilyen méretű eszközöből is csak kevés kell, mert az átlagos ISTAR drón és loitering munition egy méter sincs! Legyünk egy kicsit tisztában a méretekkel. Összeraktam már egyszer egy táblázatot a drónokról, benne a legalapvetőbb számokkal és úgy tűnik senki nem hajlandó elolvasni!