Ahhoz hogy egy parancsnok felelősséggel, és nyugodt lelkiismerettel vigyen harcfeladatra katonákat, ahhoz legalább fél éves kiképzés kell.
Nem elég egyszer alakizni, egyszer, kétszer, megnézni és elpróbálni a fegyver szét és összeszerelését, karbantartását.
Nem elég egyszer, kétszer, begyakorolni a tárcserét, alap fekve lövészetet.
Nem elég csak egy alap lőgyakorlat végrehajtása, ahhoz hogy valaki készség szinten lőni tudjon, pláne harc közben.
Nem elég csak egy, két, harcászati foglakozás, ahhoz hogy valakiben rutin szerűen rögződjön, hány lépés távolságra kell lennie a másik katonától, mit kell tennie a rajban, milyen mozgásban kell működni támadásban, védelemben, stb.
A rajban történő harcászat pedig egy hónap után kezdődik csak, miután már van némi készség, amit addig a katona megszerzett, az alapkiképzés 1 hónapja alatt.
Szakasz és század szintű harcászati gyakorlat és éleslövészet, csak akkor ha a katona már "harcképes".
Az állóképesség megszerzéséről és fenntartásáról, nem is beszélve.
Ráadásul mindez, csak alap lövész kiképzése, aminek tartalmát teljesen nem is említettem.
Hol van még az esetleges rajparancsnoki, harcjármű vezetői, irányzói, stb., kiképzés ?
Tereptan, tantermi foglakozások, egyebek.
Egyéb fegyverekre történő kiképzés szintén ide tartozik, már amit egy rajban alkalmaznak.
Illik tudni kezelni mindenkinek a raj minden kézi fegyvertípusát.
Legkevesebb fél év, mire igazi katonának lehet nevezni egy katonáskodást vállaló emberkét.
De inkább ennél több, mert a legjobb katona, az "öreg", tapasztalt, rutinos katona.
A kiképzésnek nagyon fontos része a sok ismétlés és rengeteg gyakorlás, a kellő készség, rutin, megszerzése okán.
Egy hónap alatt senkiből nem lesz hadra fogható harcos.
Legfeljebb Wolksturm harcértékű fegyveres, mai változatban.
A használható tartalék, megítélésem szerint, a Honvédségnél hivatásos, és szerződéses állományban volt, sorkatonai szolgálatot letöltött katonák reaktiválása, éles helyzetben.
Ebben kellene módosítani a honvédelmi törvényt.
Így már bevonuláskor tudja az illető, ha elhagyja valamikor is a sereget, "x" éves életkoráig behívható tartalékos állományba kerül.
Az utolsó sorkatonai szolgálatot letöltöttek, életkoruk folytán nyilván lassan kikerülnek majd ebből a keretből, de még ma bele lehetne venni egy törvénybe őket is.
Gondolom Simicskó is ebben az irányban tapogatózik, mert többször említette hogy, nem szabad veszni hagyni azokat, akik hivatásos, vagy szerződéses katonák voltak, de elhagyták már a sereget.