Az európai fegyverbeszerzés dilemmái.
Lengyelországhoz hasonlóan Dánia is európai partnerről külföldi beszállítóra váltott.
Januárban, miután megállapodást kötött Franciaországgal, Dánia bejelentette, hogy 19, tüzérségi rendszerrel [CAESAr] felszerelt teherautót kíván átadni Ukrajnának. Ezeket a Nexter/KNDS-től beszerzett teherautókat eredetileg a dán szárazföldi erőknél szánták szolgálatba.
Hónapokkal később az Elbit Systems, egy izraeli fegyvergyártó cég bejelentette, hogy két szerződést írt alá, összesen 252 millió dollár értékben tizenkilenc ATMOS és nyolc PULS rendszer szállítására egy NATO-országnak, amely valószínűleg Dánia.
Annak oka, hogy Dánia európai beszállítóról izraeli fegyvergyártó cégre váltott, számos tényezőre vezethető vissza. Ennek egyik oka az lehet, hogy a francia Caesar modernizációs folyamaton ment keresztül, hogy felvegye a versenyt a svéd Archerrel és az izraeli Atmosszal.
Egy másik tényező lehet a szállítási idő. Jelenleg három évbe telik a Caesar egyes egységeinek leszállítása, és ez a késedelem nem a francia iparra jellemző, hanem inkább az európai védelmi ipar nagyobb problémáit jelzi.
Például a német iparnak 2-4 évbe telik egy Leopard 2 hordó leszállítása, és hasonló a helyzet az IFV-k és a többcélú járművek esetében is, a német Boxerek szállítása szintén 2-3 évig tart.
Ezek a késések és kapacitásproblémák az európai iparban lehetőséget teremtettek a külföldi vállalatok számára, hogy fegyvereket adjanak el a kontinensnek. Mivel Európa ismét a fegyverek jelentős vásárlójává válik, kérdéseket vet fel az európai polgárokra gyakorolt hatás és az EU-n belüli munkahelyteremtés tekintetében.
Az európaiak többsége elutasítja a militarizálást, de ha ez elkerülhetetlen, akkor a munkahelyeknek az EU-ban kell maradniuk.
Ebben az összefüggésben a nagyszabású, például Kína elleni háborúkról szóló viták inkább fikciók, mint reálisak. Európa egy évtizedes fegyvergyártás előtt áll, és korlátozott hazai kapacitása a külföldi fegyvereladások növekedéséhez vezet.
