Meglehet, bár ha nagyon akartuk volna és amilyen zavaros helyzetben voltak akkor talán megkaphattuk volna. De mostanra mindegy, mert Kecskemét lett a fellegvár.
Kaptuk volna... Bocs de ezt "kapunk" dolgot el kéne felejteni. Mi nem kapjuk ezeket a dolgokat, ez nem a karácsony az árvaházban esete.
Először is Kunmadars, ahogy Lacháza vagy épp Debrecen távolról se volt lerombolva a szovjetek által, ez csak egy magyar bullshit volt, ami jól hangzott a nagy 89-es Tovarisi Konyec iddején, de távolról sem volt igaz. A szovjetek működőképes reptereket hagytak itt, ami rombolás átment a köztudatba, azt drága jó magyar honfitársaink művelték. Ráadásul (pont éppen Kunmadarosan) a műsor nem is kimonodottan a távozásuk után kezdődött, ugyanis a kivonulás még javában tartott, mikor a lokális privatizatőrök már belógtak az objektumokba. De az igazi nagy rombolást különféle vállalkozók vitték véghez.
Hogy mi mit kaptunk volna... Az ÁPV Rt és a Honvédség finoman szólva távolról se volt a helyzet magaslatán, nagy hirtelen nem is iagzán tudták, mihez is kezdjenek a sok, nagy kiterjedésű objektummal. Ezeket az objektumokat nem mi kaptuk, ezek a mieink voltak, úgy is kellett volna velük bánni.
Aztán 1993-ban beköszöntött a nagy MiG-29-es éra, amihez simán át lehetett volna költözni valamelyik, megerősített fedezékkel is erősen teletűzdelt alföldi ex-szovjet bázisra, ami külön passzolt volna Für Lajos "körkörös védelem" nevezetű doktrinájához. De távolról se volt összhangban az egykori "operett ezrednek" csúfolt kecskeméti bázis állománya világképével.
Tudvalevő a Pápa - Taszár - Kecskemét trióból ugye az örök elsővonalas alakulat volt ugye Pápa. Nagyon jó volt a karrier szempontjából, nagyon jó ajánlólevél volt a vezérkar felé, repülni, szolgálni kizárólag vonalzó mentén, elvágólag. A bázison kívüli élet meg igazából lekorlátozódott egy dunántúli kisváros nyújtotta szintre. Valamit valamiért.
Taszár volt a másik elsővonalas alakulat, de egyben a rettegett végvár. Aki ide került, az itt is maradt, örökre, elefeledve. Egy kistelepülés az össz-vissz magánélet, ahol minden második lakó a bázison is szembeköszön. Cserébe a szakmai előmenetel vitán felüli, repülni orrvérzésig, a flieger szellemiség netovábbja.
Kecskemét... az operett ezred. Levedlett másodvonals technikával, cserébe ha előljáró érkezik, lehet zöldre festeni a füvet, fehérre a szegélykövet. Inenn nincs tovább, de legalább van egy város, ahol van élet. Ahol a tiszt elvtársak igazi vitéz urakként élhettek.
1993-ban ember nem volt a földön aki kecskeméti felhőlovag létére csak azért beleegyezett volna egy kunmadarasi vagy lacházi emigrálásba, csak mert az új és drága technika már csak az illendőség szintjén is megkivánja, hogy
ne az ország legszegényesebb bázisára kerüljön. És ugye egy dolog, hogy egy kecskeméti harcos mit mond, de ilyen parancs se jött fenntről, mert ott meg a "ne csinálunk semmit, abból nem lesz semmi baj" szemlélet uralkodott.