Hosszasan beszélt még Böröndi a logisztikáról is:
Összefoglalva:
- A logisztika problémája nem magyar sajátosság.
- Aki tudja biztosítani a logisztikát, az tudja a frontvonalat tartani.
- Modern technikánál alacsonyabb hadrafoghatóság (nagyon tömören).
- A régi technikai eszközök üzemképességét megőrizzük, hiszen azzal például a tartalékos erők számolhatnak, de ugyanakkor az új technikát úgy üzemeltessük, ahogy az elő van írva
- Olyan logisztikát kell szerveznünk, ami képes ellátni a harcoló csapatainkat.
"Látjuk, hogy az orosz hadsereg most ezekkel a kérdésekkel, ezekkel a
kihívásokkal küzd, tehát egymás után próbálja a tartalékosokat behozni, próbálja őket
felkészíteni.
Én azt gondolom, hogy nekünk ebből tanulnunk kell. Mi az első tanulság? Olyan
logisztikát kell szerveznünk, ami képes ellátni a harcoló csapatainkat. A raktárakban
messze a frontvonaltól betárolunk, és majd, ha kell, elővesszük, de inkább ne vegyük
elő, mert majd azzal el kell számolni, ez nem működik. Tehát látható, hogy itt egy nagy
változás előtt állunk."
"Rengeteget fogjuk gyakorolni az
előrevonás, szétbontakozás, illetve a logisztikai utánpótlás kérdéseit."
"[A logisztika problémájának kérdése] nem a Magyar Honvédség, hanem egyébként mindenkinek, az európai hadseregnek a
problémája.
A missziók vonatkozásában. Amikor Afganisztánban, Cipruson, Koszovóban és
máshol, más helyen szolgáltak a csapataink és a nyugat-európai társaink csapatai, a
logisztika igazából szerződéses úton volt megoldva, és a készleteket nem kellett
feltölteni, nem kellett utántölteni.
Lássuk, hogy mi történt az orosz-ukrán háború kapcsán! Az látható, hogy
Oroszország szisztematikusan elkezdte felépíteni a devizatartalékát. Elkezdte a
raktárait feltölteni, de nem eléggé, olyan szempontból, hogy most már kifogytak
például a csipekből, a precíziós fegyverekből, tehát egy olyan volumenű hadjárat
kezdődött meg, ami logisztikai csatává alakult át.
Ukrajna azért tudja egyébként tartani az állásokat, és azért tartja az egész
védelmi rendszerét, mert nyugat európai tagállamok támogatják őket fegyverrel,
lőszerrel, utánpótlással. A kérdés most az egyébként, és erre tudok választ adni, hogy
Európa hogy áll mondjuk lőszerrel meg haditechnikai eszközzel. Ez egy sommás
vélemény, de igen, tehát igazából a raktárak kezdenek kifogyni, és ennek tükrében több
nemzeti együttműködést indítanak.
Ebből a szempontból azt kell mondanom, hogy mondhatnám, hogy látta a jövőt
a döntéshozó, de például a várpalotai lőszergyár létrehozása egy nagyon jó történet
abból a szempontból, hogy hosszú évekig biztos piaca lesz. 155 milliméteres tüzérségi
lövedéket ma nagyon nehéz a világban egyébként találni. Azért olyan számokról
beszélünk, hogy 60-80 ezer darabot lőnek el naponta orosz részről és 12-15 ezer
darabot pedig ukrán részről, tehát ez óriási lőszermennyiség.
Na, mi a Magyar Honvédség rákfenéje? Többes ebből a szempontból. Egyrészt
szalad ki a régi keleti technika, tehát a BTR-, a D-20-as löveg. Értelemszerűen ennek a
fenntartására fordítunk összegeket, de lőszerből itt fogyunk el. Jön be az új technika,
ezzel pedig a raktárakat fel kell töltenünk. Tehát ami előttünk álló feladat, nemcsak az
új technikai eszköz rendszerbe állítása, hanem a logisztikai hálózatépítés mögé. A keleti
technika üzemeltetése, tudjuk jól, teljesen eltér egyébként a nyugatitól. Mire gondolok?
Hosszú-hosszú évekkel ezelőtt a MiG 29-et meg a Gripent együtt működtettük.
Tisztelettel jelenteném, az nem volt könnyű, egy logisztikai rémálom volt, hiszen mi
ahhoz szoktunk hozzá korábbról, hogy 100 százalékos hadrafoghatóság: van fegyver,
lőszer, kiképzett katona, és az eszköz megy. Igen ám, de a nyugati technológia nem így
működik. Tehát vannak olyan időszakok, amikor visszaesik a hadrafoghatóság, mert
beérkezik, szervizelni kell, üzemeltetni kell, és egy számítógépes rendszerben, ön is
említette, csippel lehúzzák, bizony-bizony ezt jelzik és be kell vinni a gyárba, vagy
jönnek a gyártól és ezt cserélik. Na, ez a volumenű logisztikai változás most már elérte
egyébként szinte minden elemét a Magyar Honvédségnek.
Amikor arról beszélünk, hogy meg kell változtatni a logisztikai rendszert, igen,
a régit ki kell vezetni. Nagyon jó példa erre a veszprémi központi logisztikai bázis, ahol
már automata, automatizált szállítóeszközök vannak, valóban csiprendszerrel
működnek, de még szigetszerű. Hozzá kell kötnünk a többi raktárat, hozzá kell raknunk
a többi logisztikai elemet, hogy valóban egy olyan kiszolgáló rendszert állítsunk a
katonáink mögé, amik időben, térben pontosan ott vannak. Ennek a kimunkálása
nekem egyes számú prioritás.
Maga az orosz-ukrán háború azt mutatja, hogy átalakult logisztikai háborúvá.
Itt az tartja, az tudja tartani a frontot, akinek van megfelelő logisztikai utánpótlása. Ha
nincs, akkor sajnos bekövetkezik bármelyik részről az, hogy akkor akár a vereségbe is
beleszaladhat nagyon könnyen. A Magyar Honvédségnek ezt el kell kerülnie.
Meg kell változtatnunk a szemléletmódot, a gondolkodásmódot. Nem akarok a
szakmába belemenni, de hogy a szakági gazdálkodás a XXI. században, azért egy kicsit
ugorjunk már - a kollégákkal ezen leszünk. Ehhez vannak nagyon jó szakembereink,
ezt a teamet össze akarom rakni, és úgy szeretném áttranszformálni, hogy a régi
technikai eszközök üzemképességét megőrizzük, hiszen azzal például a tartalékos erők
számolhatnak, de ugyanakkor az új technikát úgy üzemeltessük, ahogy az elő van írva,
mert az adófizetők pénzéből működtetjük ezt a hadsereget, nem pazarolhatjuk el
egyébként, és nem tehetjük tönkre ezeket az új technikai eszközöket. Ez egy óriási
érték, amit kaptunk. Ez a haderőreformnak az egyik alapja egyébként, hogy egy jól
működő logisztikai, lőszerutánpótlási rendszert építsünk ki.
Ez egy óriási kihívás, jelentem, és ezzel küzd az Európai Unió is meg a NATO is."
