Van igazad, de azért elég sarkos az állításod. Ne feledjük, törvény írta elő a kötelező sorkatonai szolgálatot. Az élet normális része volt a fiatal fiúk számára, hogy bevonultak 20 éves életkoruk környékén, sorkatonai szolgálatra. Ezzel akkoriban mindenki számolt is. Persze nem erről álmodtak, de aki végigcsinálta, éredekes módon ma megkérdezve, azt mondja, szükség lenne rá ma is. Én emlékeim szerint, a döntő többség becsülettel tette a dolgát, kis százalék volt antikatona és eleve nem oda való. Ma is ott a facebookon, különböző, sorkatonai szolgálatra emlékező oldal, vagy oldalak. Ahol egykori sorkatonák emlékeznek, vagy kommunikálnak egymással. Nem negatív értelemben írnak arról, hogy katonák is voltak. Amelyik alakulatnál magas szintű volt a kiképzés, már az alakulat jellege miatt, ott megfelelő szinten volt a harképesség és harcérték is. Na ez nem volt egységes, már a Néphadsereg idők végén, a 80-as években sem, ez igaz. Azonban ezen alakulatok léte okán is, mindíg volt az országban, néhány százezer, 20-40 éves életkorban lévő férfi, aki megfelelő katonai kiképzést kapott és katonaként eltöltött 2, 1.5 , 1, évet, mikor hogy volt az ideje ennek.
Ó az idő mindent megszépít. Sokan ezzel a nosztalgiázással nem a katonaságot, hanem a fiatalságukat sírják vissza. A legtöbb embernek ez volt az a pont, ahonnan felnőttként gondolt önmagára.
Nem láttam, hogy a besorozottak a pozitív tapasztalatok miatt tömegével választanák a katonai pályát. Ellenben láthattuk ahogy vágták a centit, amiből lehetett kihúzták magukat, a lehető legkevesebb energiabefektetéssel próbálták az éppen elégséges minimumot elérni.
Nézzünk annak a, de legalább volt pár százezer rosszul kiképzett tartalékosunk, érmének a másik oldalát is.
Vajon hányan kezdtek inni, dohányozni, elzülleni a sorkatonaság alatt? Hányan voltak akik testileg vagy lelkileg megnyomorítva fejezték be a sorkatonai szolgálatukat? Hányan voltak akik nem bírták feldolgozni az őket ért megaláztatást, a komfortzónájukból történő kiszakítást és dobták el az életüket? Egyes emberek szerint nem baj, legalább hullott a férgese. Ezen srácok ma apák, férjek, nagypapák lennének.
A Honvédség alapvetően negatív megítéléséhez nagyban hozzájárult az, hogy a Facebookon most nosztalgiázgató emberek milyen történeteket vittek haza. Hány történetnek volt a lényege az, hogy unatkoztunk, szívattak, bebasztunk, kiszöktünk, loptunk, nem volt jó a kaja, nem volt meleg víz, nem volt jó méretű ruha.
Ami még gyakran fel szokott merülni az a sereg legalább megnevelt. Persze, láttuk, hogy a gránitszilárdságú jellemmel megáldott szerződéses urak a legtöbb esetben milyen profin és fegyelmezetten viselkedtek.
A nevelés a szülők feladata, amikor ezt parancsuralmi szervezetekre bízzuk annak az eredménye néhány millió kis földhalmocska szokott lenni.
Igen nyilván általánosítok. Tudom, hogy voltak helyek ahol fel tudták fogni, hogy a besorozás a legtöbb berángatottnak egy elkerülhetetlen rossz. Tudom azt is, hogy voltak olyanok akik emberként kezelték a sorkatonákat is. Csak sajnos ezek voltak a ritkább helyek, személyek.