Miket talál az ember ha beleás egy kicsit a cseh fórumokba.
.
Az ex-szovjet cseh T-72M4 CZ továbbfejlesztésének nincs értelme
Sok kérdés merül fel a T-72M4 CZ tartályok korszerűsítésével kapcsolatban. A legfontosabb az, hogy a Védelmi Minisztérium, a tervezett megrendelések ellenőrzésével, megállapítja, hogy a harminc harckocsi korszerűsítésének becsült ára nem felel meg a tényleges árnak, és a VERA NG rendszerek vagy STARKOM z beszerzéséből ismert forgatókönyv újra megismétlődhet . Ez azonban egyáltalán nem az egyetlen probléma a meglévő cseh tankok korszerűsítésével kapcsolatban. A T-72M4 CZ-l hivatalosan úgy terveznek, hogy áthidalja az új harckocsik vásárlása közti időt, majd ezeket az aktív tartalékkal együtt fogják használni. De milyen áron és milyen időn belül?
A T-72M4 CZ harckocsi tervezett korszerűsítésének első problémája az, hogy eddig alapvetően csak a modernizáció célja ismert, de előbb az egyedi megoldásokat kell kidolgozni de erre azonban nincs sok idő: 2021 áprilisában be kell fejezni az új harckocsik specifikációját, 2023-ban pedig legkésőbb alá kell írni a szerződést majd várhatóan 2024-ben le kell folytatni teszteket , 2026-2028-ban pedig a járműveket hadrendbe kell állítani. Ennek többek között a 7. gépesített brigád korszerűsítése iránti elkötelezettségünknek és a NATO struktúrába való bevonásának a „NATO keretkoncepción” alapuló oka van.
És ha komolyan vesszük a 2026-os évet,akkor ugye hat év telik el a T-72M4 CZ korszerűsítésével, és végül láthatjuk, hogy a modernizált régi harckocsik valójában nem hidalnak át semmit, mert későn, 2026 után kerülnek rendszeresítésre.
A T-72M4 CZ harckocsik korszerűsítése elsősorban három területtel fog foglalkozni: 1) a lövészek és a parancsnok célzási rendszerével, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a tűzvezetési rendszerhez, 2) kommunikációs és információs rendszerek és a 3) meghajtás. A T-72 konstrukciójának korlátja azonban nyilvánvaló, amely a 1970-es években a szovjet tank tervezési koncepcióban gyökerezik mivel az inkább a mennyiségen, mint a minőségen alapult. Az alvázzal keveset lehet tenni, mivel az alváz jelentős változtatása egy új harckocsi tényleges kifejlesztését jelentené. Oroszország, Ukrajna és a szomszédos Lengyelország gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek a harckocsi korszerűsítésével kapcsolatban ebben a kategóriában. Oroszország rendelkezik a legnagyobb tapasztalattal a fejlesztés, a gyártás és az export területén. A T-72 alapul a modernek számító T-90 is, ám ez sem éri el a legújabb generációs harckocsik paramétereit,
Még azok a részletek sem is könnyűek, amelyek nem nagyon függnek a harckocsi általános tűzvezetési rendszerétől. Manapság szükséges egy olyan rendszer, amely képes célokat keresni, tüzet vezetni és több célt egyszerre követni. Ezek a „Szituációs tudatosság és a Hunter & Killer” készségek. Ezekre a projektkövetelményekre kell tapasztalt szakemberekből álló csoportoknak megfelelő választ találnia. Ez költséges, és továbbra is felmerül a kérdés, mennyire gazdaságos ez a szándék harminc harckocsi korszerűsítésekor - az egységár csillagászati lesz. Ez elvezet minket az állami tulajdonú VOP CZ vállalkozás problematikus szerepéhez és potenciáljához, a korszerűsítés tavaly megközelítette az egymilliárd koronát- és ma a minisztérium szerint ez az ár valóban túl alacsony (a projekt igényeihez képest) );és ezért nem írták még alá a szerződést .
A T-72M4 CZ-be integrálandó modern műszerek természetesen más méretekkel rendelkeznek, mint a régiek. Ezen túlmenően nincs egyértelmű ok arra, hogy a FM a törvény alóli mentességet igénylő eszközöket vásároljon, a klasszikus tenderen kívül. Attól függően, hogy ki nyeri a pályázatot, el kell készíteni a készülékeknek a jármű toronyba történő beszerelésének projektdokumentációját. Többek között emiatt is a T-72M4 CZ korszerűsítésének befejezési ideje nagyon kitolódhat. És ha beavatkozásra van szükség a toronyba építésükhöz, akkor a torony tesztelését és a ballisztikus ellenállás vizsgálatát is el kell elvégezni, ami persze hosszú ideig tartana és drága lenne.
A VOP CZ, a korszerűsítés végrehajtója az 1990-s évektől kezdve elkerülhetetlenül veszítette el, és valószínűleg mára már elvesztette az a képességét, hogy ezen a területen progresszív és hatékony megoldást találjon. Nagyon furcsa lenne, ha egy hosszú távon veszteséges vállalkozás, amely elsősorban karbantartási szerződéseket vagy nem katonai termelést folytatott , rendelkezne a szükséges szakértői csoportokkal a nagyszabású, technológiailag fejlett fegyverek kifejlesztésére a jelenlegi tendenciákkal összhangban. Néhányan, akik részt vettek az eredeti T-72 frissítésben, már nem aktívak, mások más vállalatokhoz mentek át, mások már betöltötték a nyugdíj korhatárt . 2015-n, 2016-n és 2017-n a vállalat évente 1 (egy) harckocsit javított (javított, ami természetesen nagyon különbözik az új technológiák fejlesztésétől). A az ilyen képességek és kapacitások fenntartása ilyen körülmények között nem csak rendkívül költséges, de valójában értelmetlen . Ennek oka az ország védelmi képességeinek korábbi elhanyagolása, a fegyveres erők fejlesztésének elmaradása illetve azok túlzott csökkentése, alulfinanszírozása, és így a fejlesztési és karbantartási képességek elvesztése. Most fizetjük meg ezeket az adósságokat. Valójában a "Katonai Szervizvállalat" (azaz a VOP CZ jelentése) termelésének 94% -a ma a polgári szektorba irányul.
Ha a hadseregnek nem ennyi harckocsija lenne, hanem a meglévőkön kívűl még több tíz vagy akár több száz harckocsi akkor további korszerűsítésük elkerülhetetlen,és gazdaságosan megvalósítható lenne, mert egy ilyen haderő természetesen fenn illetve eltartaná a belföldi fegyveripart a know-how területén. De a hadseregnek csak három alakulata van (és tankjainak kétharmada nem működik). És a szomszédos országok, amelyeknek ebből a szempontból jobb helyzetben vannak (Lengyelország PT-91l),is inkább a modern járművek beszerzésére, nem pedig a szovjet harckocsik korszerűsítésére koncentrálnak. Lengyelország már üzemelteti a Leopard 2-t, és Magyarország is hamarosan rendszerbe állítja őket.
Kevés frissített harckocsi esetén nem csak az új technológiák kifejlesztésének és alkalmazásának egységköltsége nő, hanem a későbbi karbantartás is költséges. Elkerülhetetlen,hogy nem lesz elég pótalkatrész (és drágák is lesznek), néhány év múlva az egységeken belül harckocsikat fognak kannibalizálni,hogy kevés harckocsit üzemben tudjanak tartani. A beszállítók nem érdekeltek egy ilyen gazdaságilag nem hatékony egység gyártósorának fenntartásában. Ráadásul az ilyen harckocsik eladhatatlanok lesznek (kivéve talán a múzeumok számára), mert ki vásárol harminc (vagy kevesebb) harckocsit, amelyek talán érdekes technikai megoldásokat kínálnak, de teljesen egyediek.
A vadonatúj Leopard 2 ára körülbelül nyolc millió dollár. A T-72M4 CZ korszerűsítésének értéke öt ilyen leopárdra lenne elég. Mivel ezeket a harckocsikat az aktív tartaléknak szánják, a korszerűsítésre szánt összegből nagyon jól vásárolhatunk olyan (Leo 2) régebbi változatokat, amelyek még mindig legyőzik a T-72M4 CZ-t, és mindenekelőtt a karbantartási logisztika jelentős részét megosztják azokkal a harckocsikkal, amelyeket a cseh hadsereg professzionális egységek számára vásárol. Abból a pénzből, amelyből megszerezhetnénk a NATO hadseregeiben rendszeresített modern harckocsikat,mi inkább harminc régi harckocsit javítunk, és csak annyit érünk el,hogy néhány évvel elhalasztjuk a selejtezésüket.
Nem lehet elégszer elmondani, hogy a Leopard 2 az egyetlen ésszerű megoldás. Minden tekintetben: a működtetés megtakarítása, a rendszer kompatibilitása és a karbantartási logisztika a legközelebbi szövetségeseinkkel / szomszédainkall, akikkel szoros kapcsolatban állunk. A harckocsit még mindig gyártják, és a körülöttünk lévő darabszám garantálja, hogy a gyártó még évtizedekig fog gondoskodik róla. És ezt olyan szakmai háttérrel, tapasztalatokkal és árakkal teszi, amelyeket a VOP CZ a jelenlegi helyzetében (amiért természetesen a társaságot nem lehet hibáztatni) valójában nem tud nyújtani.