Bizony,mindent meg lehet magyarázni.Rugalmasan,érdek szerint.
De DK tényleg egy nagyon kemény katonai diktatura alatt fejlődött fel.A különbség,hogy ez a diktatúra keményen antikommunista volt,és kapitalizmust épitett.A NER viszont keményen kommunista alapokon áll,és feudalizmust épit.
Érdekes mód senki nem példálózik Finnországgal,ami kiszabadulva az avit orosz fennhatóságbol,háborukat veszitve,területet veszitve,igen kevés természeti erőforrásra támaszkodva (van ugyan tengere,de világgazdasági szempontbol az lényegtelen,a mi egyébb adotságaink azt bőven ellensúlyozzák) fejlődött egy jóléti piacgazdasággá.
Nem tudom jártál-e Dél-Koreában, esetleg beszéltél-e már koreaival (aki ott él) egy sör mellett. Én viszonylag sokat.
DK a háborújuk után egy végtelenül legatyásodott országocska volt, nulla iparral, szétcseszett társadalommal, egy nagyjából a japánok gyűlöletére és a kínaiak lenézésére alapuló, homályos, ám annál erősebb nemzeti öntudattal.
Kemény munkával, és elsősorban a hazai tőkésréteg (libsi szemmel abszolút pofátlan) helyzetbe hozásával indultak el. Ami ott van az minden, csak nem kapitalizmus. Full protekcionista “oligarchizmus”, azok a családok/cégek viszik a hátukon a gazdaságot, akik a ‘60as években helyzetbe lettek hozva (meg az ő haverjaik). Semmilyen verseny nincs a szó nyugati értelmében. Emiatt hihetetlen disszonáns az ország: van ami scifi módon össze van rakva, és van ami nagyon “kínai”, épp csak annyira működik, hogy el lehet mondani róla, hogy működik.
A külföldi tőkét kizárólag azért engedték be, hogy minél hamarabb “eltanuhassák” (ellopják) tőlük, amit csak tudnak (meg a pénzt). A Hyundai pl kb egy Közgépként kezdett, infrastruktúrát épített (természetesen versenyről szó sem volt!), aztán ahogy nőtt a család, úgy bővített a cég új iparágakkal. Hajóipar, nehézgépek, mikroelektronika, stb.
Az autós rész konkrétan a Mitsubishi licencgyára volt jó ideig. A cégbirodalom most már az autógyártás teljes vertikumát lefedi (saját tulajdonú beszállítókkal!).
Igazából kimaxolták, amit a japánok a zaibatsukkal nem tudtak.
Sajátjaik a bankjaik, a kereskedelmi láncaik, a telkó cégeik és a komplett iparuk. Utóbbi pl hajóépítésben pár éve még világelső volt (a hajók értékét tekintve).
Külföldi céget csak mutatóba engednek be, de azt is úgy, hogy végül garantáltan a koreai járjon jobban.
És mindezt úgy kezdték, ahogy a NER itthon nekilendült: a külföldi tőkéből minél többet lefölözni, abból a helyi tőkés réteget helyzetbe hozni, MINDENT koreai kézben tartani.
Tekintélyelvű, sokszor kontraszelektált vezetőik vannak, akiknek rémálom dolgozni (európai fejjel). Ha a főni azt mondja, ezt márpedig megcsináljuk, akkor azt megcsináljuk. Lehet, hogy elég pár tucat ember a folyamatban, meg nem elsőre sikerül, de megcsináljuk.
Ugyanakkor, ahogy a japánok társadalma, úgy a koreaiaké is romokban.
Ez volt az ára.