Tapasztalatom: a tanári pályán a diplomaszerzés után nem sok felelősséget kell vállalni!
Ha jól tanul a gyerek, jó a tanár, ha rosszul, hülye a gyerek, kész.
Ez részben így van. Sajnos valóban sok helyen az van, hogy ha valaki beágyazódik, akkor tulajdonképen kirobbanthatatlan; főleg ha kimondottan hiányszakmás. De tudok több példát, mikor kvázi ki lett b@&zva.... akarom mondani érzékeny búcsú közepette elváltak útjai az intézménynek a munkavállalótól. Bár talán ez az üdítő kivétel. Mert vannak olyan szakok, amik kb. kihalásos alapon mennek.
nyomokban porosz rendszert tartalmazó ósdi oktatást.
Hidd el, a porosz rendszer keretei és módszerei még mindig kellően hatásosak a tömegoktatásban. Sőt véleményem szerint leghatásosabbak. Az, hogy ki mivel tölti ki a rendszert az a technika fejlődésével és a tanártól függően változnak. Az, hogy a logikát és gondolkodni nem tanít meg, olyan korosztálytól várnád el, akik fejlődési életszakaszuk folytán sem valószínű, hogy nagyon önállóan képesek lennének. Másrészt megint csak a probléma között felsejlik az otthoni háttér kérdése. 45 percbe, de még 4*45 percbe sem nagyon van idő, hogy egyesével rá legyenek vezetve a logika útjára, minden témánál. Egy-egy kérdéssel lehet segíteni, de kb. ennyi fér bele. És közben meg jön, hogy leterhelt a gyerek, meg sok az óra.
Szar nálunk a reáloktatás - nem csoda, hogy kevés a mérnök. Gyerekkoromban egészen műszaki érdeklődésű voltam, pláne a repülés érdekelt. Mindez tartott addig, míg gimiben a matek és a fizika tanárom le nem szoktatott róla. A fizikaoktatás annyira gyenge volt, hogy a 6 kötetes tankönyvből 2 vettünk végig egy olyan gimnáziumban, ami országosan is benne volt a top 40-ben...nem tudom, hogy nem rúgták ki azt a nőt. Valószínűleg elakarták tolni a nyugdíjig
Azért a 40 legjobb között lenni nem olyan nagy durranás Magyarországon, úgy, hogy pl a gimnáziumok és úgy általában a közéiskolák legalább 1/3-át már be kellett volna szántani régen.
Szar nálunk... ha igen, akkor mitől lehetne jobb?
Nincs eleg matektanar stb?
Nincs. Matektanár se. De kb. ott tartunk, hogy semmiből se.
De igazából az a rossz, hogy nincs is rá törekvés, hogy legyen tanár. Mindenki úgy van, hogy oldjuk meg a problémát valahogy, tömjük be a lyukakat, majd ha nincs valamilyen szakos tanár, tanít a másik; végülis lehet, hogy középiskolában szerette azt a tárgyat és kacérkodott vele, hogy lehet, hogy oda jelentkezik ...tehát kap órát.
(Megtörtént eset.)
Saját példám. Megkértek, hogy vállaljak el az egyik szakot. Oké. Augusztus 20. után tudták csak biztosra, hogy kell e menni, vagy sem. Bért nem tudtak mondani. Szerződést konkrétan még nem láttam. A szakom heti 12 óráját sikerült úgy elosztaniuk -és mellesleg kész tények elé állítani kb. augusztus 30.-án az értekezleten, hogy az egyik évfolyamot az edző végzettségű tesitanár viszi, a másikat egy óraadó gimis, és azokat az évfolyamonként heti egy órákat, amik kvázi szakomhoz járnak és ezzel normálisabban lehetne megtartani az órákat és több anyagot lehetne vetíteni, bemutatni, elemezni -és fizetésileg sem mindegy- meg az igazgató nyúlta le. Ja és van a két hétben 4 olyan lyukasóra, amit ott kell töltenem, de ki nem fizetik -úgyis lesz mivel elfoglalnod magad jelmondattal.
Nem a saját dolgomat szeretném itt ismertetni, nem nyavalyogni akarok, mert ez a plusz fizetés is jól jön jelenleg, nem is rossz órabérben (és ha a másik munkaadóm el tudta volna, hogy a szakképzett tanár a tanári munkájával tanárnak minősüljön, akkor még valamennyivel több is lehetne-de ez már speciális; más tészta), meg mindig szerettem volna a tárgyat tanítani. Szóval én örülök jelenleg így is neki.
Csak azért írtam le, hogy lássátok, kb. így megy a tanárok, főleg az óraadók felvétele.
Na most a kérdés, hogy néhány ilyen hülyén kívül ki fogja ezt vállalni?
Hogy lehet hosszú távra tervezni? Hol van itt bármilyen életpálya modell? Vagy egyáltalán a szakma megbecsülésének érzése, mikor mindenki mindent oktathat.